Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 1. szám - Szigyártó Zoltán: Az ember, a Föld élővilága és a környezetvédelem

27

életformák, számtalan új faj kialakulása volt a jellemző. Mint ahogy történt ez utoljára mintegy 65 millió évvel ezelőtt, amikor — jelenlegi ismereteink szerint — egy aszteroida becsapódásának hatására (többek között) kipusztultak a nagytestű dinoszauruszok, hogy aztán később a kiürült életterek jelentős részét, az akkor még általában igen kis méretű, s így a pusztulást különböző rejtekhelyeken átélni tudó emlősök vegyék át.

Ide tartozik azonban az is, hogy bár az ilyen megrázó események sokszor a Föld majd minden faját kipusztították, ezek minden élet kipusztítására mégsem voltak, és nem is igen lesznek alkalmasak. így van ez azért, mert — ma már tudjuk — az élet rendkívül zord körülmények között is fennmaradhat. Például nem kell hozzá a Föld felszínén ma élő fajok számára elengedhetetlen levegő és napfény, de nem kell a víz forráspontjához viszonyítva sokkal alacsonyabb hőmérséklet sem. Mivel pedig az e- volúció keretében egy-egy új faj a földi élet létének idejéhez viszonyítva nemegyszer igen gyorsan kialakulhat, az élet számára a jelenlegi ismereteink szerint hátra levő hozzávetőleg egy milliárd év, a Föld változatos fajokkal történő újbóli és újbóli benépesítésére feltétlenül elegendő.

Mindezekkel kapcsolatban persze mondhatja valaki, hogy a környezetvédelemről szólva minek riogatni az embereket olyan eseményekkel, melyek csak évmilliók múlva következnek be! Az azonban sajnos egyáltalán nem bizonyos, hogy a földi életformákat gyökeresen megváltoztató legközelebbi katasztrófa valóban millió é- veket várat magára. A csillagászok becslése szerint a Földbe egy 600 m-nél nagyobb égitest úgy 70 000 évenként csapódik be, s egy ilyen becsapódás már a Föld jelentős részére kiterjedő, pusztító eseménynek számítana. Más becslések szerint a Földön úgy 200 000 évenként fordulhat elő a fajok jelentős pusztulásával járó esemény. Ugyanakkor semmi biztosíték sincs arra, hogy egy ilyen pusztulás akár a közel jövőben be ne következzék. Erre pedig ijesztően utal a Jupiterbe 1994-ben (a csillagászat és a televízió jelenlegi fejlettségének köszönhetően), a szemünk előtt becsapódó Shoemaker-Levy-9 üstökös e- sete, mely annyi energiát képviselt, mint milliónyi nagy hídrogénbomba összesen. Még szerencse, hogy ez az üstökös nem a Föld felé vette útját. Mert ebben az esetben nem sok esélyünk maradt volna arra, hogy manapság az emberiség és a környezetvédelem jövőjéről eszmét cseréljünk...

Ezzel kapcsolatban azonban szólni kell arról is, hogy az emberiség ezekre a veszélyekre már korábban, a múlt század folyamán rájött. Ennek betudhatóan ma már e- gyes csillagvizsgálók jelentős erőfeszítéseket tesznek arra, hogy a földet leginkább veszélyeztető kisbolygókat, üstökösöket megkeressék, s várható mozgásukat előre jelezzék. Ma azonban arról még csak elképzelések vannak, hogy egy-egy ilyen, a földi élővilágot veszélyeztető, de azért nem túlzottan nagy méretű égitestet, mikét lehetne megsemmisíteni, vagy a Föld elkerülésére kényszeríteni. Arra pedig egyelőre sajnos semmi biztosíték sincsen, hogy egy-egy ilyen beavatkozásra az emberiség időben felkészül, s ennek eredményeként a Földet egy ilyen pusztító ütközéstől meg tudja védeni. Az pedig nagy kérdés, hogy ha az emberiség ebből a szempontból bizonyos

SZIGYÁRTÓiUAzeniber^iFöldjüőv^

eredményeket el is ér, hol lesz majd az a mérethatár, a- melynél nagyobb égitestek ütközésétől a Földet majd megvédeni nem lehet?

Végül szólni kell arról is, hogy a tapasztalat szerint a földi életet épp így veszélyeztető hatalmas vulkánkitörések elleni védekezéssel kapcsolatban ma még elképzelések sincsenek, s egyelőre kétségesnek tűnik, hogy ezek ellen az ember valaha is tehet majd valamit.

Mindezeket a ma rendelkezésre álló tényeket és tudományos eredményeket figyelembe véve, a környezetvédelem szempontjából a következő fontos megállapítások tehetők:- Az ember akármit is tesz, környezetének élővilágát többször megismétlődő, katasztrofális események fogják szinte maradéktalanul megsemmisíteni.- Egy-egy egész Földre kiterjedő nagymértékű pusztulás után az élet néhány, a megváltozott körülményekhez alkalmazkodni tudó, szerencsésen megmaradt fajból fog újra sarjadni. Az új fajok kialakulására pedig érdemben bizonyára nem gyakorol majd hatást az, hogy a pusztulás bekövetkezése előtt az ember a kihalástól hány fajt tudott megmenteni.- Mindezek következtében arra gyakorlatilag nincs esély, hogy az emberiség a földi élővilág jövőjének az a- lakulását érdemben befolyásolni tudja.

Az emberközpontú környezetvédelem

Az előzőekben felsorolt tényekből azonban természetesen nem következik az, hogy környezetvédelemre nincs szükség! De következik az, hogy a környezetvédelem célját jelenlegi ismereteinkhez, a várható eseményekhez jobban hozzá kell igazítani!

Mint ahogy például szabad és kell is a kihalás felé sodródó fajok megmentésével, s a területektől idegen fajok távoltartásával foglalkozni. No, nem azért, hogy ezzel egy-egy földet érő és az emberi fajt is kipusztulással fenyegető világkatasztrófát követően nagyobb esélyt adjunk a Föld benépesedésére, hanem elsősorban azért, hogy addig is utódaink számára minél élhetőbb világot hagyjunk. Azt ugyanis már a régi rómaiak is tudták, hogy „varietas delectat” a változatosság gyönyörködtet. Vagy mai megfogalmazásban: az ingerekben gazdag környezet nagymértékben elősegíti azt, hogy az emberi lélek egészséges maradjon. Ehhez az ingergazdag környezethez járul aztán hozzá a természetes élőhelyükön megmaradó fajok sokasága, melyek védelmével utódaink számára valóban egy valamivel jobban élhető világot hagyhatunk hátra.

Már az előző példa is utal arra, hogy a környezet védelme nem lehet öncél. Amennyire értelmetlen ezt védeni azért, hogy egy-egy világkatasztrófát követően nagyobb esélyt adjunk a Föld benépesedésére, olyan mértékben van értelme annak, hogy a környezetet az ember érdekében védjük. így van ez legalább két okból: Védeni kell ezt azért, mert az ember a dinoszauruszok és társaik pusztulását előidéző nagy katasztrófa után kialakuló földi környezetben, az újonnan színre lépő növény- és állatfajokkal együtt, azokra utalva jött létre. Ezekkel, és ezek utódaival él ma is együtt, s nélkülük maga az ember sem maradhat életben. Más oldalról már az ipar, a technika és ezen belül a haditechnika mai színvonala is lehetővé teszi a környezet olyan jelentős, viszonylag gyors átalaku