Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Szigyártó Zoltán: Az ember, a Föld élővilága és a környezetvédelem
28 lását vagy átalakítását, amit az emberi faj nem biztos, hogy túlél. Következésképpen a környező élővilág ember általi védelmére azért van szükség, hogy — addig is, amíg az emberi faj életének feltételeit e Föld biztosítja — tevékenységével és ennek következményeivel a Földön ne tegye lehetetlenné saját létét. Másképpen fogalmazva: az embert környező élővilág védelmének a célja az ember a „ Homo sapiens ” életfeltételeinek a biztosítása kell, hogy legyen. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a környezetvédelem ugyanúgy az embert kell, hogy szolgálja, mint az ember létfeltételeinek a biztosításához elengedhetetlen termelés; vagy az emberi közösségek bizonyos vonatkozású védelme. Más oldalról ennek a felfogásnak az előnye nem csak az, hogy megteremti az összhangot a környezetvédelem, mint tevékenység és a földi életre jellemző adottságok között. Előnye az is, hogy ilyen felfogással kezelhetővé válik a környezetvédelemmel mai a- lapvető problémája. Nevezetesen az, hogy mi az elsődleges: az embert szolgáló anyagi javak előállítása és az emberi közösségek bármilyen vonatkozású védelme vagy pedig a természetes környezet jelenlegi állapotának fenntartása? Ha ugyanis mindkét fajta tevékenység az embert szolgálja, akkor elvi szempontból elsőbbsége a másikkal szemben egyiknek sincsen! Mindig az adott e- setben, a fennálló körülmények között kell mérlegelni azt, hogy az ember léte szempontjából mi a fontosabb, s e mérlegelés eredménye alapján kell a tennivalókat meghatározni! Ugyanakkor annyi bizonyos, hogy a biológia és az ö- kológia ma még nincsen felkészülve arra, hogy a természetes környezet megváltoztatásának hatását kellő megbízhatósággal előre jelezze. Például ma már jó néhány o- lyan állatfajról tudunk, amely az évezredek óta fennálló természetes környezetének megváltozása után nagyon gyorsan alkalmazkodni tudott az ember által kialakított új környezethez, s ezt bizony előre senki sem látta. De vannak példák arra is, hogy a környezet gyökeres megváltoztatása (például a Tisza-tó és a Kis-Balaton esetében) fajokban rendkívül gazdag, értékes, új, védendő természeti környezetet hozott létre anélkül, hogy erre a változásra az illetékesek számítottak volna. A tudomány a- zonban új kihívásokkal szembe kerülve, előbb vagy u- tóbb, eddig még mindig meg tudta adni a felvetődő, s az ember szempontjából fontos kérdésekre a választ. így bízhatunk abban, hogy ez most sem lesz másként. Más oldalról nyilvánvaló az is, hogy mi emberek a- kármiért is védjük környezetünk élővilágát, a gyakorlati tennivalók mindig ugyanazok maradnak, s az ezekkel kapcsolatos leglényegesebb követelmények a következőkben foglalhatók össze: 1. A termeléshez, a javak elosztásához mihamarabb főként a megújuló energiákat (a nap-, a szél-, a víz-, a geotermikus energiát és a biomasszát) vegyék igénybe, s a kőolajat, a földgázt és a szenet minél előbb csak kémiai nyersanyagként hasznosítsák. 2. A mezőgazdaság területén olyan termelési eljárásokat fejlesszen ki, melyek az emberiség számára szükséges mezőgazdasági alapanyagokat minél kisebb területen, minél kisebb energia felhasználással, minél jobb minőségben állítják elő. 3. Olyan technológiákat fejlesszen ki, melyek felhasználásával az ipari termelés minél kisebb területen, minél kisebb energia igénybevételével és minél kevesebb hulladék keletkezése mellett oldható meg. 4. Maradéktalanul oldják meg a termelés és a fogyasztás során keletkezett hulladékok ártalmatlanítását és újra hasznosítását. 5. A termelés céljából igénybe nem vett területeken gondoskodjanak az élővilág zavartalan fennmaradásáról. Ennek érdekében a természetes élőhelyeken folytatott halászatot és a vadászatot korlátozzák olyan mértékben, hogy az emberi tevékenység ne akadályozza meg a természetes élőhelyek élővilágának fennmaradását. Ahhoz viszont, hogy az emberi faj minél további fennmaradását célként kitűzve, a termelés, a szállítás, a kereskedelem és a környezetvédelem között igen gyakran jelentkező ellentétek feloldásának módját tudományos alapossággal mérlegelni lehessen, új igényként lehet megfogalmazni a következőket: 1. Dolgozzanak ki olyan tudományosan megalapozott eljárásokat, melyekkel a természetes környezet igénybevételének, megváltoztatásának hatását az eddigieknél megbízhatóbban előre lehet jelezni. 2. A természetes élőhelyeknek a termelési eljárások vagy a közlekedési útvonalak létesítése érdekében történő igénybevételét — akár csak ma, a továbbiakban is — előzze meg annak a vizsgálata, hogy a beavatkozás milyen mértékben változtatná meg az igénybe vett terület é- lővilágát. Ehhez azonban csatlakozzék annak vizsgálata is, hogy e változás hatása, ha erre szükség van, miként ellensúlyozható, továbbá, hogy az új adottságok hatására miként alakul a terület élővilága. A végső döntést pedig az emberiség léte szempontjából elvégzett összehasonlító e- lemzésre támaszkodva hozzák meg; úgy, hogy mérlegelik az új termelési és közlekedési lehetőség, továbbá az élettérben bekövetkező rövid és hosszú távú változás e- lőnyeit és hátrányait. Az emberiség robbanásszerű szaporodásának hatása Az nyilvánvaló, hogy az emberi faj környezetének é- lővilágára annál nagyobb, annál kedvezőtlenebb hatást gyakorol, minél több ember él a Földön. Ezért az ember- központú környezetvédelemről szólva elkerülhetetlenül foglakozni kell az emberiség várható lélekszámának az alakulásában rejlő veszélyekkel, s e veszélyek kiküszöbölésének a lehetőségeivel. Ami az emberiség lélekszámát illeti, ma úgy tudjuk, hogy a dinoszauruszok és társaik mintegy 65 millió évvel ezelőtti kihalásával megnyíló életterek elfoglalására fejlődésnek induló emlősökön belül a mai emberi faj, a Homo sapiens gyökerei több millió évre tekintenek visz- sza. Végső kialakulása a mintegy kétmillió évvel ezelőtt elkezdődött, s mintegy 10 000 évvel ezelőtt véget ért jégkorszak idejére esik. Ugyanis (az újabb kutatások szerint) mintegy 200 000 évvel ezelőtt következett be az a mutáció, amelynek eredményeként az ember képessé vált a beszédhez szükséges izmainak a mai, kellően ösz- szehangolt mozgatására, azaz képessé vált a beszédre. H1DROLÓG1AI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF I SZ.
