Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 1. szám - Szigyártó Zoltán: Az ember, a Föld élővilága és a környezetvédelem
26 Az ember, a Föld élővilága és a környezetvédelem Szigyártó Zoltán 1118. Budapest, Somlói út 30/B A környezetvédelemmel kapcsolatos mai elvárások és problémák A környezetvédelem jellegzetesen emberi tevékenység. Ennek keretében az ember környezetének élővilágát és saját magát lényegében magától az embertől, az emberi tevékenység káros hatásaitól óhajtja megvédeni Gyökerei az előző század második felére nyúlnak vissza, amikor néhány gondolkodó fő a civilizáció hatásának akkori szintjéből kiindulva belátta, hogy a változatlan mederben folyó emberi tevékenység előbb-utóbb a földi élet egészét is mélyreható módon megváltoztatja, s ennek i- gen kedvezőtlen hatásai lehetnek. Az azóta eltelt csaknem fél évszázad folyamán az a gondolat, hogy a környezetet védeni kell, széles körben elterjedt. így ma már a környezetvédelem minden civilizált társadalomban szervezett tevékenységé vált. Része lett az állami politikáknak. Elkötelezett civil mozgalmak alakultak az ilyen irányú állami tevékenység ösztönzésére, s ma már nemigen számíthat kultúrembemek az, aki a környezetvédelem szükségességével nem ért egyet. Azonban annak ellenére, hogy a gondolkodó emberek széles köre a környezetvédelem szükségességével egyetért, a részletek vonatkozásában (vagyis abban, hogy mit, miért és hogyan védjünk) nem egyszer éles vita bontakozik ki. Erre bizonyára jó hazai példa az árvízvédelem, a hajózás és az energiatermelés fejlesztése érdekében előirányzott bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer esete. De jó példa volt erre a NATO (s benne hazánk) katonai védelmével kapcsolatos dél-dunántúli radarállomás esete is. Mindkét példa ugyanazt szemlélteti: nem könnyű megfelelő egyensúlyt találni a civilizált társadalmak legkülönbözőbb igényeinek a kielégítése és a környezetvédelem uralkodó nézetei között. Ez a két példa egyébként jól szemlélteti a környezet védelme során követett, s mára már hagyományosnak nevezhető irányvonalat is. Azt a gyakorlatot, hogy minden vonatkozásban mindent megteszünk a környezet éppen fenn álló, jelenlegi állapotának a fenntartása, s az é- lővilág meglevő változatosságának a megőrzése érdekében. Ennek során pedig különös gonddal védjük a megváltozott külső körülmények hatására a kihalás közelébe sodródott fajokat. Továbbá óvakodunk attól, hogy a Föld egyes területeire korábban ott nem honos fajokat telepítsünk be, mert tapasztaltuk, hogy ez az ottani élővilágban előre sokszor nem látott, vissza nemigen fordítható, veszélyes változásokat, egyes fajok kipusztulását indíthatja el. A gondot most már az okozza, hogy az emberiség rohamléptekben szaporodik, s a civilizált körülmények közötti életkörülményekhez (így — többek között — a megbízható energiaellátáshoz, a megfelelő élelemhez, a jó ivóvízhez, a jó közlekedési viszonyokhoz, a biztonságos életkörülményekhez) legalább is elérendő célként, szinte kivétel nélkül, mindenki ragaszkodik. Mindezeket az igényeket pedig a környezet valamilyen megváltoztatása nélkül kielégíteni biztosan nem lehet. így nyilvánvalónak tűnik az, hogy az embereknek a megfelelő életkörülmények iránti igénye nemigen egyeztethető össze a földi élettér, a földi élet változatlanságával! Ha pedig ez így van, akkor az emberek igényeinek a kielégítésével járó környezeti hatások minimalizálásának a lehetőségét kutatva, célszerű választ keresni a következő kérdésekre: — Az élővilág a maga természetes környezetében (tehát az ember beavatkozása nélkül) az idők folyamán milyen mértékben maradhat fenn mindenfajta változás, károsodás nélkül?- Az élővilág fennmaradása szempontjából milyen jelentősége van a biodiverzitásnak (az élő fajok sokféleségének)? — A földi élet fennmaradásához mennyiben járul hozzá a megváltozott külső körülmények hatására a kihalás közelébe sodródott fajok védelme?- A földi életet milyen mértékben veszélyezteti az, ha az ember életkörülményeinek a javítása érdekében valahol megváltoztatja az élővilág életfeltételeit, ami szükségszerűen vezet az ottani élővilág megváltozásához is? A mai földi élet kialakulása és jövője Az előzőekben megfogalmazott kérdések megválaszolása érdekében a legcélravezetőbb a földi élet történetéhez visszanyúlni. Kezdjük azzal, hogy jelenlegi ismereteink szerint a Föld a naprendszerrel együtt úgy 4,5 milliárd évvel ezelőtt jött létre. A Föld történetéből pedig még mintegy 5 milliárd év van hátra; mivel ennyi idő elteltével a Nap jelenleg rendelkezésre álló fűtőanyag készlete elfogy. Ennek következtében a Nap vörös óriássá alakul, s rendkívüli mértékben felfúvódva magát a Földet is elnyelheti. A Földön a mintegy 3,5 milliárd évre visszatekintő élet azonban — egyes vizsgálatok szerint — ezt az időt már bizonyára nem éri meg. Várható ugyanis, hogy az öregedő Nap mind jobban felmelegszik. Ennek hatására pedig mintegy egy milliárd év múlva már annyi hőt sugároz ki, hogy ettől a Föld mai szilárd köpenye is megolvad. Ennyit a földi élet kezdetéről és végéről. A földi élet történetére azonban (akár csak a múltban, úgy a jövőben is) már a vég elérkezése előtt is a nagy megrázkódtatások sorozata lesz a jellemző. Ugyanis — részben a rend-_ kívüli méretű, váratlanul jelentkező vulkáni tevékenységek, részben a világűrből ugyancsak váratlanul érkező aszteroidák és üstökösök becsapódásának a hatására — a Földön ezideig (az e szempontból még belátható több százmillió év során) már jó néhány alkalommal az éppen élő fajok számottevő része, akár több, mint 90 %-a is kipusztult. így alakult aztán ki az a helyzet, hogy a ma élő fajok a Földön eddig élt fajoknak csak mintegy egy ezrelékét teszik ki. Vagy másképpen megfogalmazva, minden ma élő fajra 999 kipusztult faj jut\ A földi élet eddigi történetére tehát a fajok időről időre bekövetkező igen jelentős pusztulása, majd ezt követően a megmaradt, általában rendkívül kevés fajból új
