Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Scheuer Gyula: A rodoszi Terme Kalitea hévforrás (Görögország) hidro-geokémiai vizsgálata
74 A rodoszi Terme Kalitea hévforrás (Görögország) hidro-geokémiai vizsgálata Scheuer Gyula Budapest, Szendrő u. 6, 1. Bevezetés Az elmúlt évtizedekben több alkalommal kerestem fel és közvetlenül tanulmányoztam a görögországi mésztufa és travertínó előfordulásokat. Ezeknél történt helyszíni vizsgálati eredményekről több közleményben számoltam be. (Scheuer Gy. 1992.,2004) Különösen érdekesnek találtam Görögországban azokat az intenzív mészképző hévforrásokat, amelyek közvetlenül a tengerparton fakadnak, és a helyszíni tapasztalatok alapján egyértelműen nátrium-kloridos sós vizeknek minősíthetők. E forrásokból vett és hozott minták makro- elemvizsgálatai egyértelműen igazolták a helyszíni megfigyeléseket. így bizonyítást nyert, hogy ezek a tengerparti sós források vízkörforgalmi pályáik egyértelműen szoros kapcsolatban vannak a tengerrel, és a tenger alatti karsztos kőzettestekkel is. Vagyis a tengerparti mészképző sós hévforrások olyan szárazföldi és tengeralatti összetett hidrodinamikai rendszerhez kapcsolódnak, ahol a szárazföldi részek csak korlátozottan biztosítják a megújuló vízkörforgalomhoz szükséges beszivárgásból adódó vízutánpótló- dást, másik részük a rendszerbe történő tengervíz beáramlásával állnak kapcsolatban. Ezért a rendszeren belül az áramlási pályák mentén, olyan keveredési körülmények és hő viszonyok alakultak ki az édesvíz és a tengervíz között, hogy a nátrium-kloridos hévíz dominancia érvényesül, megőriztve azt a hévízkarsztra jellemző folyamatokat is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megmaradjanak a források dinamikus mészképző adottságaik is. De ehhez a keveredési folyamathoz messzemenően hozzájárul még az, hogy a rendszer megcsapolási feltételei is közvetlenül a tengerparton alakuljanak ki. E folyamatok alapján valószínűsítettem, hogy a hidrodinamikai rendszernél az áramlási pályákon belül létrejöttek sekélyebb és mélyebb körforgalmak, és a tényleges végső makro- összetétel és hőmérséklet a megcsapolási zóna környezetében alakuljanak ki. Ezt igazolják, hogy a felszínre törő hévizek között jelentős 25-30 °C-os hőmérsékleti szóródás is létrejött (Waring G: A: 1965), és ebből adódóan valószínűleg a kémiai összetételben is jelentős különbségek lehetnek. A vizsgált mészképző sós hévforrások közül kiemelném a Lutra Edipszu-i és a Termopüle-i vízkilépéseket, mert ezeknél tapasztaltam a legérdekesebb és legszebb kiválásokat. Ilyen előzmények után 2010-ben fordult ismét a figyelmem a görögországi hévizek felé, amikor felvetődött egy rodoszi utazás lehetősége. Ezért az utazást megelőző i- rodalmi anyaggyűjtés során szerzett információk alapján jutott tudomásomra, hogy a szigeten, Rodosz város közelében (12 km) gyógyforrások fakadnak. Ezen túlmenően tisztázódott, hogy a sziget is lemez-tektonikailag érdekes területen fekszik, mert szerves része az Egei lemeznek, és ennek déli-délkeleti peremének előterében subdukci- ós zóna húzódik, ahol a Földközi-tengeri óceáni lemez alábukik (subdukálódik) az Égéi lemeznek. (Gyarmati P. 2004). Ilyen lemeztektonikai adottságok megismeréséből adódóan felvetődött az a gondolat, hogy miután a hévforrás a szigetnél a subdukciós oldalon helyezkedik el ehhez a folyamathoz kapcsolódóan, milyen hidrodinamikai viszonyok alakultak ki, amelyek esetleg a forrás összetételében kimutathatók. így vízföldtani megismerését elősegíthetik még a hidro-geokémiai vizsgálatok. Ezért már utazást megelőzően célkitűzés volt a hévforrásokból történő vízmintavétel, amely 2010 májusában megtörtént. A makro- és nyomelemvizsgálatok a MAFI laboratóriumában történtek. A jelen anyagban részletesen ismertetem a Terme Kalitea-i hévforrás makro- és nyomelem vizsgálatát és a forrás feltörési helyét az 1. ábrán közlöm. 1. ábra. Áttekintő helyszínrajz a szigetről a vizsgált hévforrás helyének feltüntetésével 2. Környezeti adottságok. Az Égei-tengeri kiterjedt szigetvilágon belül Rodosz és a keleti partjánál fakadó Terme Kalitea hévforrás morfológiailag a Déli Szporádok szigetcsoporthoz kapcsolódik, és ezen belül ez a sziget a legnagyobb és helyileg a legutolsó, mert ettől délre kb. 50 km-re végződik az Égéi lemez. A szigetvilágot körülvevő Égei-tenger vízmélysége sekély, ritkán haladja meg a 200 m-t és a legutolsó jégkorszak idején a jelentős tengerszint csökkenés következtében hatalmas területek voltak vízmentesek. Rodoszt éghajlatilag a meleg nyarú mediterrán klíma tartományba sorolják (Peczely Gy. 1984) A nyár forró és száraz felhőtlen éggel, de frissítő éjszakákkal. A csapadék a szigeten bőséges a téli és tavaszi hónapok-
