Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Harkányiné Székely Zsuzsanna: A gödöllői Vízgazdálkodási Tanszék története
41 A gödöllői Vízgazdálkodási Tanszék története Harkányiné Székely Zsuzsanna Szent István Egyetem, 2103. Gödöllő, Páter Károly út 1. Kivonat: A cikk a gödöllői Vízgazdálkodási Tanszék történetét tekinti át a kezdetektől napjainkig a tanszék 2014. decemberi újra megalakulása kapcsán. Az 1945-ben megalakult Magyar Agrártudományi Egyetemen 1951-ben hozták létre tanszékünk elődjét a Földméréstani és Kultúrtechnikai Tanszéket az Agronómiái Karon, Budapesten, a Villányi úton. 1959-ben költözött Gödöllőre, ahol 2006-ig tanszékként, majd Vízgazdálkodási csoportként működött tovább a Talajtani és Agrokémiai Tanszéken belül a diszciplína. Kulcsszavak: Vízgazdálkodási Tanszék története, Gödöllő, tanszék újraalapítása. 1. Bevezetés 1945-ben alakult meg a Magyar Agrártudományi E- gyetem. A fővárosban és az ország nyugati felében még dörögtek a fegyverek, amikor Debrecenben megalakult az ideiglenes kormány, melynek földművelésügyi minisztere Nagy Imre, parasztpárti államtitkára pedig S. Szabó Ferenc lett (Pallag, Gazdasági Akadémia). Pest felszabadítása után a kormány áttette székhelyét a fővárosba. Ekkor a mezőgazdasági szakoktatási intézmények két tárcához tartoztak (VKM1, FM2). (3) 2. Földméréstani és Kultúrtechnikai Tanszék 1951-1957. Tanszékünk elődjét a Földméréstani és Kultúrtechnikai Tanszéket 1951-ben hozták létre a Magyar Agrártudományi Egyetem Agronómiái Karán, Budapesten, a Villányi úton. Az első tanszékvezető Molnár Béla egyetemi docens volt. A tanszék két oktatóval alakult meg, majd létszáma néhány év elteltével nyolc főre emelkedett. Feladata a Földméréstan és Kultúrtechnika (Melioráció) című tárgyak oktatása volt az Öntöző, Haltenyésztés és Baromfitenyésztés Szakon, valamint ekkor került sor ezen tudomány-területeknek megfelelő kutatómunkák megindítására is. 1957- 1958. Az 1956-os események hatására a tanszéki létszám jelentősen lecsökkent, Molnár Béla munkaviszonyát is megszüntették. Az 1957/58. tanévben Lehoczky László (Mezőgazda- sági Gépészmérnöki Kar, Mezőgazdasági Gépek Tanszék) megbízott tanszékvezető felügyelete mellett működött tovább a Tanszék, melynek létszáma két főre csökkent, és így látták el ugyanazt az oktatási feladatot, mint korábban. 1958- 1973. 1958. nyarától Oroszlány István, a mező- gazdasági tudomány kandidátusa, egyetemi docens vette át a Tanszék vezetését. A Földméréstan tárgy előadója Sági Károly, a Kultúrtechnika tárgyé Oroszlány István volt (2). 3. A tanszék története a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen 1949/50-ben megtörtént az egyetem végleges otthonának kijelölése. Gödöllőn a Fácánosban, az egykori premontrei gimnázium céljaira emelt központi épületet választották az agrárképzés központjául {Kertész Károly Róbert és Sváb Gyula tervei alapján 1920-25 közt épült): "álmodtunk egy csodaszép egyetemi városról a dombok tetején" így emlékezett erre Páter Károly (1900-1964) talaj vegyész, egyetemi tanár, az 1950-ben alapított Gödöllői Agrártudományi Egyetem első rektora. 1959- ben költözött Gödöllőre a Tanszék. Az oktatás mellett Oroszlány István kiterjedt kutatómunkát indított 'Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 2Földművelésügyi Minisztérium el. Ezt tette lehetővé, hogy a 60-as évek elején oktatást segítő, bemutató és kíséleti területet kapott a Tanszék a víztorony mellett. 1964 után az esőztető öntözés egyes hidraulikai kérdéseinek vizsgálata került előtérbe. Ebben az időben már 10 fő látta el a tanszéki feladatokat (6 oktató és 4 segédszemélyzet). Oroszlány István kutatási munkáinak zöme az öntözéstechnika fejlesztését szolgálta. A termelés színvonalának és a mezőgazdasági vízgazdálkodás színvonalának kapcsolatára vonatkozó vizsgálatai országos jelentőségűek. A kultúrtechnikai oktatáson kívül a Mezőgazdasági Vízgazdálkodás anyagából tartott rendszeresen előadásokat más egyetemeken is. Működése alatt a Tanszék szoros kapcsolatokat épített ki más egyetemek, ill. főiskolák vízgazdálkodással foglalkozó tanszékeivel, különösen a Salamin Pál által vezetett műegyetemi tanszékkel, továbbá a szarvasi Tessedik Sámuel Mezőgazdasági Főiskola több oktatójával, előtérbe helyezve azt a komplex szemléletet, amelyet a sokoldalú megközelítést igénylő téma megkíván. Ugyanakkor - részint a közös kutatások, részint a gyakorlati megoldások előmozdítása terén - tartalmas együttműködések alakultak ki kutatóintézetekkel (pl. a Szarvason működő Öntözési és Rizstermesztési Kutató Intézettel), ill. az öntözést alkalmazó, kifejezetten öntözéses gazdálkodást folytató mezőgazdasági üzemekkel is. Utóbbiak számára szerveztek a Tanszék munkatársai szaktanácsadást nyújtó programokat, bemutatókat, állandóan figyelemmel kísérve a gyorsan változó technikai megoldásokat, elsősorban az akkor nagy ütemben terjedő esőszerű öntözés területén. 1962-ben Cselötei László a Kertészeti Tanszék vezetője irányításával és Oroszlány István (Kultúrtechnikai és Földméréstani Tanszék), valamint Tóth Mihály (Üzemta- ni Tanszék) tanszékvezetők közreműködésével megalakult az MTA Öntözési Kutatói Munkaközössége, amelynek kutatói és segéderői a három tanszéken elosztva kaptak feladatot és elhelyezést, de az MTA állományába tartoztak. 1964-től a Tanszéken működött az MTA Öntözési Kutató Munkaközösségének Kultúrtechnikai csoporta. Ennek keretében kezdtek el foglalkozni a cseppenkénti öntözés hatásaival, a csepegtető öntözés gyakorlati alkalmazásának műszaki és agronómiái kérdéseivel. 1973-1988. 1971 őszétől, Oroszlány István nyugdíjba vonulásától Petrasovts Imre egyetemi tanár, a mezőgazdasági tudomány doktora, a Földműveléstani és Növény- termesztéstani Tanszék Öntözéses Növénytermesztési Csoportjának vezetője vette át a Tanszék irányítását. 1974. január elsejétől csoportjának munkatársai és az Agrometeorológiai Csoport munkatársai átkerültek a Tanszékre. Az így létrejött Tanszék neve megváltozott 1974. tavaszától Vízgazdálkodási- és Meliorációs Tanszékre. Ebben kifejezésre jutott az az egyre erősebb fel-
