Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015. 95. EVF. 3. SZ. gyár, mind pedig a szlovák oldalon a karsztos hévizrend- szer jelentős vízkészletet tárol, amelynek tápterülete a Gerecse hegység és megcsapolói a tatai és a Csokonai- forrás, és ehhez kapcsolódik a patincei karsztvíz is. A Gerecse nyugati-északnyugati elvégződésénél Du- naalmás és Neszmély felett emelkedő magaslatokon fordulnak elő jelentős elterjedésben azok az édesvízi mészkövek, amelyeket a tatai és a Csokonai-források ősei raktak le a pleisztocénben. így Tatánál és Vértesszőlősnél az Altal-ér-völgyében több édesvízi mészkő előfordulás található, amelyek közül egyesek nevezetesek (Tata-Por- hanyóbánya, Vértesszőlős) a mészkőben talált régészeti lelőhelyek miatt. De nemcsak a paleohévforrások voltak mészképzők, hanem a maiak is, mert a közelmúltig Tatán belül több helyen jelentős nagyságú és vastagságú mészkő halmozódott fel és a kiválások csak a források foglalásával szűntek meg. így megállapítható, hogy a Gerecse észak- nyugati része és az Altal-ér-völgye nem csak a mai karsztvíz-földtani adottságok alapján kiemelkedő jelentőségűek, hanem igen jelentős szerepet játszottak a térség paleokarszt vízföldtanában is. A fent leírtak alapján megállapítható, hogy a vizsgált karsztos hévízrendszer megcsapolási helyeit vizsgálva érdekes módon a mai budai hévízforrásoknál a recens é- desvízi mészkő kiválások igen korlátozottak, míg Tatánál és környékén képződtek legnagyobb elterjedésben a holocén mészkövek a rendszeren belül. A tatai, a dunaalmási és a szlovák patincei (Pat) természetes forrásoknak hidrogeokémiai adottságait összehasonlítottuk a budai hévforrásokon belül az északi forrás csoportokkal, mert ezeknek hőmérséklete megegyező és vízföldtani adottságaik is közel azonosak és jelentős szerepet játszanak a rendszer megcsapolásában. így az összehasonlításba bevontuk a csillaghegyi Árpád-forrást, a Római fürdőt, Bécsi úti Árpád-forrást és végül a békás- megyeri Attila-forrást. E vizsgálat keretében megszerkesztettük a 6. táblázatot, amelyből szemléletesen leolvashatók azok az egyezések és különbségek, amelyek egy hévízkarszt rendszeren belül kialakultak. 6. táblázat. A Tata környéki szubtermális hévizek főbb hidrogeokémiai összetevőinek összehasonlító vizsgálata a Budapest északi forráscsoportokéval hely makroelemek mg/l vezető nyomelemek pg/l Ca so4 Li B Sr Ba F Br I összesen Szlovákia, Patince kút 82,5 40,3 420 187 800 100 540 100 40 2187 Dunaalmás, Csokonai-forrás 81,6 45,0 65,1 107 660 89,5 600 92,6 13,7 1628 Tata, Fényes-forrás 91,3 47,3 48,0 106 592 75,7 600 104 23 1548 Budapest, Csillaghegy, Árpád-forrás 101 55,5 25,5 78,1 456 72,0 200 43,0 63 880 Budapest, Római fürdő 108 63,0 22,1 75,3 456 70,2 300 41,3 6,4 971 Budapest, Bécsi u.. Árpád-forrás 94,7 48,0 29,1 83,3 475 69,4 450 100 9,0 1216 Békásmegyer, Attila-forrás 109 109 36,5 179 641 56,6 700 69,8 11,8 1694 Pünkösdfürdő kút 110 72,824860 5,0A makroelemek szempontjából közel azonos összeté- telűek bár érdekesség, hogy a Gerecse környékiek kalciumban kissé szegényebbek, mint a budaiak. Az összes oldott anyagok mennyiségében sem tapasztalhatók különbségek a szokványos ingadozásokon belül. A vezető nyomelemek összehasonlítása alapján a vizek között jelentős különbségek tapasztalhatók, mert a Tata környéki források vezető nyomelemekben gazdagabbak. Különösen vonatkozik ez a patincei vízre, de a tatainál és a du- naalmásinál is többlet jelentkezik, az észak-budaiaknál egy kivételtől eltekintve, a békásmegyeri Attilától. Ez a leghidegebb a budai hévforrások között (18 °C), de gazdag nyomelemekben. Ebből megállapítható, hogy a nyomelem adottságok az észak-budaiaknál sem egyformák, és a vízkörforgalmi áramlási pályák között eltérések tapasztalhatók nyomelem gazdagodási szempontból. A vezető nyomelemeknél már a lítiumban jelentkezik eltérés. Kiemelve a patincei vizet nagy lítium tartalma miatt akkor is alacsonyabb értéket képviselnek az északbudaiak, mint az Által-ér-völgyiek. Jelentős különbség van még a borban, a stronciumban, a fluorban is a gere- cseiek javára. Egyezés tapasztalható viszont a békásmegyeri Attila-forrás nyomelem összetételével. Ezekből a vezető nyomelem összetételekből megállapítható, hogy az észak-budaiak közül a békásmegyeri At- tila-forráshoz kapcsolódó áramlási pályák gazdagabbak nyomelemekben, mint a tőle délebbre fakadó három forrás vízkörforgalmát biztosító pályák. Tehát már az észak -budaiaknál sem tapasztalhatók közel megegyező hídro- geokémiai vízutánpótlódási feltételek, pedig nem nagy távolságra fakadnak egymástól. Ebből valószínűsíthető, hogy a csillaghegyi, a római fürdői és a Bécsi úti Árpádforrás a nyomelem vizsgálatok alapján olyan nagy karsztos kőzettesttel állnak hidrogeokémiai utánpótlódási kapcsolatban, ahol közel azonosak a nyomelemek gazdagodásának feltételei. A fent leírtakból hidrogeokémiai szempontból megállapítható, hogy az Által-ér-völgyi szubtermális hévforrások vezető nyomelemekben alapvetően gazdagabbak, mint az észak-budaiak egy része. Ez a különbség a megújuló vízkörforgalmat biztosító áramlási pályák hidrogeokémiai adottságaikban fellépő eltérési adottságokkal állnak összefüggésben. Összefoglalóan megállapítható, hogy a nagy hévízrendszeren belül olyan sajátságok alakultak ki, amelyek befolyásolják és meghatározzák az áramlási pályák menti eltérő nyomelem sajátosságok létrejöttét, azaz egyes e- lemek vagy elemcsoportok mennyiségi feldúsulását. A nyomelem-vizsgálatok ma már bebizonyították, hogy a karsztos hévízrendszerek hidrogeokémiai adottságainak megismeréséhez alapvető a mikroelemek feltárása, mert ezek döntően hozzájárulnak a makroelemeken túlmenő-
