Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata
17 DOBOS I..- SCHEUER GY: A Komárom és Esztergom között feltárt hévizek ... hídrites rétegekből a karsztrendszer megújuló vízkészletében folyamatos utánpótlódás történjen. Felvetődik az a gondolat is, hogy a hévízrendszer é- szaki elterjedési határát lezáró Diósjenő-Ógyalla-zóna vízföldtani szempontból milyen szerepet játszik a mélyből feláramló fluidumok szempontjából különösen olyan helyeken, ahol az északnyugat-délkeleti csapású rendszerint nyitott vetők a zónákhoz kapcsolódnak. Különösen érdekes ez Komámo és Győr térségére, mert ezeken a helyeken a szeizmotektonikával kapcsolatos földrengések mozgásainak irányát Réthly A. északnyugat-délkeleti csapásirányban rögzíti. Leírja, hogy az 1763. június 28 -án kipattant földrengés Magyarországon 88 000 kmz-en volt érezhető. A földrengést északnyugat felé 580 km-re, délkelet felé pedig 380 km távolságban is megfigyelték (73. oldal). Császár G.-Vozár J. szerkesztette földtani térképen a karsztos hévízrendszer mélységi helyzetét izovonalasan közük a Gerecse északi részén és nyugati irányban egészen a Rába-vonaüg (2. ábra). A megadott izovonalak szerint észak-északnyugati irányban a hévízkarszt felszíne a Városlőd-Ógyalla-zónánál éri el a legnagyobb mélységet, a -1500, -2000 m-t. A vizsgált hévízrendszert nyugati irányban a Rába-vonal (zóna) zárja le, amelynek keleti előterében már megjelennek az idősebb alsótriász és felső-permi kőzetek. Ebből feltételezhető, hogy Komámo térségében a mélyben a víztartó triász karbonátos kőzetek feküjében ezek megtalálhatók és a kút körüli szeizmotektonikai adottságok alapján nyitott mélyreható törések biztosítják az anhidrites rétegekből a feláramlást. Valószínűsíthető tehát, hogy a földtani térképen számos helyen bejelölt tektonikai elemeken kívül még a Rába- és Diósjenő-Ogyallai-vonal mentén is olyan vízvezetői körülmények alakulhattak ki, ahol nagy mélységből — figyelembe véve a helyi és máig ható szeizmotektonikai adottságokat — fluid feláramlás történhet. Ez felvethető még a budapesti hévízrendszert délről lezáró Balaton-vonal esetében is, mert nem tekinthető véletlennek, hogy Budapest déli részén fordulnak elő azok a hévizek, amelyeknél a legmélyebbről származó vízkörforgalmat állapították meg (Lorberer Á. 2002). Ennek bizonyítására állítottuk össze az 5. táblázatot. 5. táblázat A komáromi és a komárnoi hévizkutak hidrogeokémiai összehasonlítása a Budapest déli hévízkutak ___________________________ egyes makro- és mikroelemeivel________________________________ hely makroelemek mg/l vezető nyomelemek pg/1 összesen pg/1 Ca so4 Li Sr Br I B Ba F Rudas fürdő, Juventus kút 168 287 432 2853 430 45,0 940 38,9 2800 7540 Rudas fürdő, Attila kút 185 341 434 2965 302 34,7 1000 198 2600 7534 Gellért fürdő, Táró I. kút 180 340 482 3393 427 76,7 1028 39,3 2600 8046 Gellért fürdő, ősforrás 168 345 461 3333 413 45,6 969 39,0 2000 7261 Tétényi u. kórházi kút 168 395 214 26901183 121Volt Préko-i karsztakna 1503 374,9Csepel hévízkút 177 304 564 3624 500 49,0 1197 58,2 1900 7892 Apenta 1. hévízkút' 207 490 940 2400 510 60,0 1750 60,0 2800 8520 Komárnoi hévízkút** 382,7 884,7 2390 11 500 3560 410 1930 100 2000 21 890 Komárom hévízkút 145 214 618 3265 100 82,0 864 82,2 1290 6301 *OKI vizsgálati eredmények “Franko O. et al. A Balaton-vonal vagy inkább zóna a merev Alcapa- főegység délkeleti határát képezi és egyben a közép-magyarországi nyírózóna legészakibb fő szerkezetét jelenti (Haas J.-Budai T. 2014). Ebből a lemeztektonikai helyzetéből adódóan is megteremtődhetnek azok a mélyszerkezetekkel összefüggő vízvezetői kapcsolatok, amelyek a zóna (vonal) mentén hévízkarszt rendszer elvégződé sé- nél vízvezetői kommunikációs kapcsolatok alakulhattak ki. Továbbá mert ez a zóna nagy mélységi lehatolási a- dottságainál fogva alkalmasnak látszik arra, hogy vízvezetői kapcsolatot és áramlási pályát biztosítson esetleg csak szakaszonként az egymásra települő változó víztartó képességű, különböző mélységi helyzetű lemezek közötti vízföldtani kommunikációra is. 5.2. A Duna jobb és bal partján Dunaalmásnál és Patnál (Patince) fakadó szubtermális források vízföldta- nilag szervesen kapcsolódnak a Gerecse hegység nyugati lábánál az Által-ér-völgyében, Tatánál fakadó nagy vízhozamú 20 °C körüli karsztvizekhez. Ezt igazolják egyértelműen a makro- és mikroelemek összehasonlító vizsgálatai, mert a makro- és mikroelemekben mutatkozó eltérésektől eltekintve megegyezés állapítható meg például a vezető nyomelem szempontjából kisebb mennyiségi eltérésekkel. Ezért a hévizek a nagy karsztos hévízrendszeren belül egy olyan megsüllyedt fedett karsztból származnak, amelyeknek a megújuló vízkörforgalmához kisebb mélységű áramlási pályák kapcsolódnak és ezek mentén a vízhőmérséklet növekedést a helyi vízföldtani tényezők behatárolják bár észak felé kissé növekszik a hőmérséklet. Ezt igazolja többek között Almásfüzitőnél a fúrt kút is, amely 18 m vastag holocén folyóvízi összlet alatt felső-pannóniai iszapos-agyagos rétegsort tárt fel 90,5 m-ig, majd 90,5-98 m között szürke homok, ezután pedig pirites homokkő következett. Ekkor 105 m mélységből nagy nyomással karsztvíz tört fel, amelynek hőmérséklete terepszinten 17 °C volt és kémiai összetevői teljesen megegyeznek a Csokonai-forráséval (Papp F. 1957). így megállapítható, hogy a térségben mind a ma-
