Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata
4 szes ásványi anyag 2394,23 mg/1 (Krahulec P. et al. 1977). Az interneten kizárólag két kutat említenek, éspedig az 1967-ben fúrt 1224 m és az 1971-ben létesült 1046 m mélységűt a 2,5 ha nagyságú területen megjelölve a 37 °C és a 42 °C hőmérsékletű aktív termálkutat. Az 1221 m mély kútból eredetileg 54,5 °C hőmérsékletű vizet nyertek és valószínűleg vagy természetes úton lehűlt 37 fokra, vagy hideg víz hozzáadásával érték el ezt a hőmérsékletet. A Duna bal partján kiépült Révkomárom a Kárpátmedence szeizmicitási adottságain belül különleges helyzetet foglal el, mert itt pattant ki 1763-ban hazánk egyik legerősebb, a 6,2 amplitúdójú földrengése, amelyhez ezt megelőzően 1599-ben, majd ezután több főrengés és ezeket pedig nagyszámú elő- és utórengés követett. Ezekről a rengésekről igen részletesen Réthly Antal az 1952-ben megjelent munkájában egyes szemtanúk beszámolói és leírásuk alapján a földrengések okozta károkról, a rengésekkel kapcsolatos jelenségekről és megfigyelésekről. A révkomáromi számos epicentrumú földrengés leírása szerint azért pattant ki a város alatt, mert olyan szeizmi- citású adottságok vannak, amelynek magyarázata az, hogy kiemelkedően aktív kéregmozgások mennek végbe a mélyben. Révkomáromban az első regisztrált rengés 1599-ben zajlott le, amelynek amplitúdója 5,6 és az epicentrum intenzitása 8,0 volt (Zsíros T.—Mónus P.—Tóth L. 1988). Az akkori leírások megemlítik, hogy a Duna „szerfelett” megáradt és a mélyebb helyeken források törtek fel. Az 1763. június 28-án kipattant földrengés 6,2 magnitúdói ú volt 9,0-es epicentrumú intenzitással, amelyet egy előrengés előzött meg és igen nagy számú utórengés követett. Réthly Antal leírása szerint a város nagy károkat szenvedett. 63 halott, 102 súlyos sebesült és több száz ház dőlt össze, amelyen belül templomokban is igen súlyos károk keletkeztek. Ezek mellett egyes szemtanúk beszámolnak arról is, hogy a rengés milyen hatást és jelenségeket okozott a felszíni és a felszín alatti vizekre egyaránt. Az egykori tudósítások szerint a földrengés a- latt a Duna hullámai „torony magasra” emelkedtek. A folyó medréből kilépett, és nagy területeket öntött el, majd visszahúzódva erősen hullámzott, egyes helyeken a bűzös gázoktól forrni látszott és gőzölgött. A szemtanúk szerint a rengés hatására hosszan követhető repedések keletkeztek és ezekből vízzel együtt homok tört fel. A kutakból a víz homokkal feltöltődve kiáradt és forrni látszott, bűzös gázok törtek fel, a város határában pedig nagy területeket öntött el a talajból feltörő víz. A Vág torkolatánál a víz forrni látszott és kiáradva a zavaros vízből vastag homokos üledékek rakódtak le. E- zekből a leírásokból megállapítható, hogy a folyó a rengés hatására lengésbe jött és kiáradt. Továbbá a város a- latt elhelyezkedő Duna-Vág ártéri és szemcsés üledékei, amelyek talajvíz tározók a lökéshullámok hatására megfolyósodtak, és ez igen változatos formában nyilvánult meg, amely egyértelműen átrendezte az eredeti rétegzett- ségi és szemszerkezeti adottságokat. Nyilvánvaló, hogy a földrengés nem csak a város alatti talajvizet érintette, hanem kihatott a neogén-pliocén homokos víztartók rétegvizeire és az ezek alatt feltárt triász időszaki karbonátos kőzetek karsztos hévizeire is, mert ezek is lengésbejöttek. Sőt valószínűsíthető, hogy a földrengés hatására a mélyben a felszínig kiható lemezmozgások is történtek, létrehozva olyan töréseket, amelyek mentén a nagy mélységből utat nyitottak fluid feláramlásoknak is. Az 1763-as földrengést követték még az alábbiak: 1783. április 22-én kipattant rengés, amely 5,3 mag- nitúdójú volt 8,0-as epicentrum intenzitással. 1822. február 6-án bekövetkezett földrengés 4,7 magnitúdójú volt, amelyet február 18-án 4,4 magnitúdó- jú mozgás követett. 1851. július 1-jén is földrengés pattant ki a város a- latt, amelynek erőssége 5,0 magnitúdójú volt 7,0-es epicentrum intenzitással. A fent leírtak alapján megállapítható, hogy az 1599. október 1-jén 5,6 magnitúdójú és 8,0-as epicentrumú rengést a későbbi évszázadokban még további négy e- rős földrengés követte a város alatt, amelyet igen nagy számú elő- és utórengés követett. Ilyen volt legutoljára 1984. augusztus 9-én a 2,5 magnitúdójú rengés. Tehát 385 év alatt az 5 főrengést, több száz elő- és utórengés követte. A fentiek alapján megállapítható, hogy Révkomárom alatt a kéregben létrejött lemezek között kialakult feszültségek kioldódásának folyamata elhúzódóan több fő- rengéssel és igen nagyszámú elő- és utórengéssel zajlott le. így a Révkomárom alatti szeizmicitási adottságok a Kárpát-medencének egyik érdekes megnyilvánulási formája, bizonyítva azt, hogy e részen a mélyben dinamikus lemeztektonikai mozgásos folyamatok és ebből adódó feszültség felhalmozódások történtek, amelyek kioldódása jelentős hatással volt mind a felszíni vizekre, mind pedig a felszín alatti hidrodinamikai rendszerekben tárolt mélységi vizekre. 2.3 A dunaalmási Csokonai-forrás vízföldtani a- dottságai A Gerecse északnyugati lábánál, közvetlenül a Duna jobb partján kb. 50-60 m-re a folyó árvízi medrében, az Altal-ér torkolatánál fakad a Csokonai-forrás, amely egykor strandfürdő vízellátását biztosította. E karsztfor- rás is vízföldtaniig a Dunántúli-középhegység észak- nyugati szárnyán kialakult langyos hévízrendszer dinamikus vízkészletének egyik természetes megcsapolója, amely 108 m tszf-i magassága miatt a folyó árvizei rendszeresen elöntik, és így víz alá kerül. Ezt az elmúlt tizenöt évben többször tapasztaltuk. A Csokonai-forrásnál a nagymarosi erőmű építésével kapcsolatosan kutató fúrás készült, amelynek a forrás helyi vízföldtani megismerése volt a célja, főleg azt feltételezve, hogy az erőmű duzzasztása miatt víz alá kerül. A fúrást közvetlenül a 4 m átmérőjű, 5 m mélységű aknás forrásfoglalás közelében tűztük ki, amely a nyolcvanas évek elején teljesen száraz volt. A forrás csak a 90-es évek elején jött vissza, az aknánál kezdett túlfolyni, és már 1999-re teljesen regenerálódott. A fúrás előirányzott mélysége 50 m volt, de csak 38 m-ig mélyült, mert műszaki okok miatt elszerencsétlene- dett, ezért a fő cél a vízadó karsztos kőzet mélysége továbbra is ismeretlen maradt. H1DROLÓG1AI KÖZLÖNY 2015. 95. ÉVF. 3. SZ.
