Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)

2015 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: A Komárom és Esztergom között Szlovákiával közös Duna szakaszon feltárt hévizek hidrogeokémiai összehasonlító vizsgálata

3

DOBOSL-S01FUERGY^AKx)márom^sJ^sztcr[Mm^közölUeltórtJiévizel^_

Természetesen az összehasonlító vizsgálatokhoz alapvetően felhasználtuk a hévizes hidrodinamikai rendszerre vonatkozó hazai makro- és nyomelem meghatározásokat, amelyek a Magyar Állami Földtani Intézetben készültek és 2012-ben összeállított kiadványunkban már közöltünk (Dobos I.—Scheuer Gy.-Kele S.).

A jelen összeállítás elkészítésére a szerzőket az előzőkben kifejtett indokoltakon túlmenően még az a kutatói érdeklődés is motiválta, hogy a Kárpát-medence legnagyobb földrengései Révkomáromnál milyen hatást gyakoroltak a felszíni és felszín alatti vizekre, továbbá a- lapvetően még arra, hogy helyileg a földrengéssel összefüggő nagy mélységre lehatoló lemezmozgások e területen a karsztos hévizek minőségére milyen hatást gyakoroltak így makroösszetevők mennyiségére és eloszlására, főleg pedig a nyomelem összetételére és gazdagságára, továbbá ezek minőségi eloszlására. Mert ha van olyan hely, ahol a mélységi fluidumok feláramlása elfogadhatóan igazolható a karsztvízrendszeren belül, akkor ez Révkomárom és környéke, valamint a Duna mente.

2. A karsztos hévizek mintavételi helyeinek ismertetése és a térség szeizmicitási adottságai

Az előző fejezetben már felvázolt hévíz termelő helyekről az alábbi tájékoztatást állítottuk össze olyan formában megszámozva nyugatról keleti irányba haladva, hogy először a Duna jobb parti hazaikat ismertetjük, majd ezzel szembe a folyó bal parti szlovák oldalon levőket tárgyaljuk a hozzájuk kapcsolódó szeizmicitási a- dottságokkal.

2.1. A komáromi strandfürdő hévízkútjából vett vízminta térképi számozása l.-es és megegyezik az 1. ábrán feltüntetettel. A városban eredetileg két termál kút létesült 1965-ben és 1967-ben. Mivel az 1965-ben fúrt kút igen eredményes volt vízadóképesség szempontjából, ezt kapcsolták be a korszerű strandfürdő vízellátó rendszerébe. A kút 1136-1259 m közötti perforált szakaszból nyeri vizét, amely 60 °C és a hozam 2500 1/min-nak adódott. Az első vízkémiai vizsgálatokat az Országos Közegészségi Intézet végezte 1965-ben és ekkor az összes oldott ásványi anyag 1596,7 mg/1 volt. E kútnál 2010- ben történt újabb vízmintavétel és ennek makro- és mikroelem eredményeit a jelen összeállítás 3. fejezetében tárgyaljuk.

2.2. A jelenleg működő révkomáromi fürdő (Ko- márno) területén az 1960-as évek elején, esetleg 1964- ben egy 222 m mély fúrással tártak fel ivóvíz minőségű 11 °C hőmérsékletű vizet és valószínű, hogy az Inzinier- sko—Geologicky a Hydrogeologicky Prieskum (IGHP) vállalat mélyítette 318, 191 és 133 mm-es átmérővel, majd az ő laboratóriumuk vizsgálta a vizet. A nátrium- hídrogén-karbonátos víz 791,63 mg/1 ásványi anyag tartalmú. Egy ilyen viszonylag kis mélységű kúttal feltárt vízben kimutatott szulfát mennyisége igen soknak tűnik és feltehetően törésvonal mellett a mélyből feláramló víz hatásának tulajdonítható.

A magyar oldalon Komáromban 1965-ben létesült e- redményes hévízkút ösztönözhette a révkomáromi városi vagy egyéb intézmény vezetőségét a már akkor hideg vízzel működő strandfürdő meleg vízellátására (Dobos I. -Scheuer Gy.-Kele S. 2012). Ezt megelőzően azonban,

amikor a Vízkutató és Fúró Vállalat 1973-tól Szlovákia területén számos termál, hideg gyógy- és ásványvizet, főként nagy mélységű fúrással tárt fel, akkor ezek közé tartozott a révkomáromi fürdő termálkútjának feltárása is. Az első kutat még ugyancsak Révkomáromban a kertészet részére 1974-ben elkezdett és 1976-ban befejezett 1968 m mély, 904-1082 m között jet-perforálással megnyitott felső-pannóniai homok és homokkő rétegekből 250 1/min +4,4 m-en, 45 °C alkáli-hidrogén-karbonátos (1881 mg/1) 2000 mg/l-nél több összes oldott alkotót tartalmazó termálvizet lehetett kitermelni (VIKUV 1998). Itt valószínűleg nagyobb vízmennyiséget akkor sem lehetett volna elérni, ha nem jet-perforálást alkalmaznak a rétegmegnyitáshoz, hanem előre perforált szűrőt. Ezt a fürdői kút is bizonyította. Az FGK-1 jelzetű hévízkutat Nová Stráz és Komárom között, a Pozsony felé vezető úttól D-re kb. 200 m-re tűzték ki. A fúrás 1 m vastag ho- locén képződmény alatt 508,0 m-ig negyedidőszaki és levantei, 882,0 m-ig felső-pannóniai, 1483,0 m-ig alsó- pannóniai, 1675,0 m-ig középső- és alsó-tortonai homokkő, 1696,0 m-ig helvét-burdigalai homokkő, 1900,0 m-ig triász felső-kami mészkő, 1968,0 m-ig középső-triász, a- nizuszi dolomit képződményt harántolt. A talphőmérséklet 64,8 °C-nak adódott, a gázvizsgálat szerint a metántartalom miatt tűzveszélyes.

A fürdő részére, az M-3. sz. termálkutat 1975. XI — 1976. VI. között kivitelezték egy 1139-1 184 m között e- lőre perforált szűrővel, amely jura időszaki dogger dolomitot és triász mészkövet tárt fel, de a 39 m össz-vastag- ságú rétegből csak mindössze 290 Emin, 46 °C hőmérsékletű hévizet sikerült kitermelni +0,50 m-en. Az ösz- szes ásványi anyag tartalma 3645 mg/1. A nyugalmi vízszint +8,6 m-en állt be és +1,0 m-en lehetett a kevés vizet kivenni. A révkomáromi fürdő 1977-ben egy 50x22 és egy 30x18 m-es medencével rendelkezett és akkor már termálvízzel töltötték fel (O. Franko 1985, VIKUV 1998).

Az 1977-ben megjelent ásványvíz-monográfia a városban még egy harmadik, az M-l. jelzetű fürdőkútról is beszámol, amely 1967-ben már elkészült és ugyanerre hivatkozik az internet is. Az 1221 m mély kútban az 1140-1221 m közötti réteget szűrözték be és abból 1032 Emin hévizet nyertek. A nagyon változatos összetételű víz az IGHP 1967. évi elemzése szerint sok nátrium-klo- ridot tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogén-karboná- tos, szulfátos 54,5 °C hőmérsékletű hévíz 137,2 nkf-ú. Jelentős mennyiségű, 3,5 mg/1 a bróm és kevés a 0,15 mg/1 jód tartalma. Feltűnően sok a szulfát, a 899,54 mg/1, amely meghaladja még a nátrium, a kalcium, a klorid"és a hidrogén-karbonát tartalmat is. Jelentős mennyiségű még a szén-dioxid is a 600 mEg mennyiséggel. Az ösz- szes ásványi anyag 3003,3 mg/1 (Krahulec P. et al. 1977).

1971-ben egy 1046 m mély kutat létesítettek ugyancsak a fürdő vízellátására és abban a 771,5-824, a 846- 882 és a 970-1025 m közötti rétegeket nyitották meg 171 mm átmérőjű szűrővel. A kitermelt 42 °C hőmérsékletű 360 Emin hévíz nátrium-hidrogén-karbonátos, kloridos jellegű, feltehetően pannóniai rétegek. A mikroelemek közül kizárólag a 0,5 mg/1 lítiumot mutatták ki. Az ősz-