Hidrológiai Közlöny, 2015 (95. évfolyam)
2015 / 2. szám - Fehér Zsolt Zoltán: Talajvízkészletek változásának geostatisztikai alapú elemzése - a rendelkezésre álló információk természete és feldolgozása
18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2015, 95. EVF. 2, SZ. lakított kútsor áll rendelkezésünkre. A Tisza talajvízre gyakorolt hatását legutóbb Fejes et. al., (2014) vizsgálta Szeged példáján. (8) A regionális hidrogeológiai áramlási rendszerek (Tóth J., 2009) inkább a rétegvizek nyomásszintjét befolyásolják. A talajvízre jellemzően sokkal kisebb hatást gyakorolnak, mint a kutak környezetében megfigyelhető, fent részletezett zavaró tényezők, ugyanakkor a Duna- Tisza közén (Major, Neppel 1988, Szilágyi, Vörösmarty 1993, Pálfai, 1994) és Debrecen környékén (Marton, Szanyi 2000) egyértelműen kapcsolat van a rétegvíz-kitermelés és a talajvízszintek között, bár ennek mértéke jóval a Duna—Tisza közén kisebb lehet, mint korábban gondolták (Rakonczai, Fehér 2014.). (9) Fontos megfigyelt támpont, hogy a talajvíz szintje nagy vonalakban követi a felszín változásait (Juhász, 1987). Ezt az összefüggést is fenntartásokkal kell azonban kezelni, ugyanis a kizárólag akkor teljesül, ha a fentebb említett hatások összességénél szignifikánsan nagyobb a felszín regionális változása. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy míg a külső tényezőktől kevésbé befolyásolt Duna-Tisza közén mintegy 70 méteres szintkülönbség áll fenn, addig pl. a Nagykunságon csupán pár méteres szintkülönbséggel számolhatunk, jelentős antro- pogén tevékenység (öntözés, csatornázás) mellett. Egy domborzatmodell szerepe következésképpen a Nagykunság esetében lényegesen kisebb. Tovább bonyolítja a sokváltozós numerikus modellek alkalmazhatóságát, hogy a fent említett tényezők többségének hatásai időben és térben is változnak. Fliába ismertek ezek az összefüggések „nagyjából” (pl. Pálfai, 1994), egyrészt a korrelációs kapcsolatok nagyobb terület modellezésekor lokálisan igen eltérhetnek, másrészt ezen eltérések befolyásoló hatásairól a kutak csekély száma és a befolyásoló tényezők összetettsége miatt csak általánosíthatunk. 4. A felhasznált adatok A vizsgálat tárgya a Duna-Tisza köze talajvízszintje. E területen az elmúlt 40 évben jelentős mértékű talajvízcsökkenés volt megfigyelhető (Pálfai, 1994, Szalai et ah, 2008). Az elemzéshez 213 hiánytalan talajvíz idősor 1976 és 2003 közötti szeptemberi átlagos talajvízszintjeit használtuk fel. Az adatokat a VITUK1 által összegyűjtött adatbázis szolgáltatta. A feldolgozás első lépése az adatponti értékek területi és statisztikai jellemzőinek vizsgálata. Ennek során megállapítottuk az alábbiakat: (1) A Kolgomorov-Smimov próba alapján adatok elméleti eloszlásokra nem illeszkednek. A minták egyik modusát a 80-110 méter közötti Duna- illetve Tisza-völ- gyi, a másik modusát a hátsági kutakban mért talajvízszintek alkotják. (2) Egyetlen kútban észleltünk kiugró értékeket (1443 - Borota), ennek oka azonban egyrészt a földrajzi elhelyezkedés, másrészt a legnagyobb talajvíz csökkenés ebben a térségben volt kimutatható. Ezek alapján egyértelműen nem mérési hibáról van szó, ezért az adatot a statisztikai mintában hagytuk. (3) A Wilcoxton-féle rang próba alapján az egyes é- vekre vonatkozó statisztikai minták 95 %-os szignifikan- cia szinten statisztikai szempontból megegyeznek. (4) Az abszolút talajvízszintek közötti, illetve a kutak tengerszint feletti magasságával alkotott korrelációs koefficiensek minden mintapár esetében (p > 0,98) nagyon erős kapcsolatokat mutatnak. (5) A vizsgált terület dél-nyugati és észak-keleti részén 3,5 m-t meghaladó regressziós becslési hibák mutatkoznak (2. ábra). took a kulak ajneVeksiö , a 2ÖS3-3& aeaiso r és a felszín közúti de finiát regressziós egy antes szignitikusaa hibás eredmérrytez vezet m az 1976-os adatsor és a felszín között definiált regressziés egyéniét szigniuKusan moss «rscrnenyn« vezet U a 2000-35 és 1976-os adatsorok kozott definiál regressziós egyenlet szijjnifikusan liiLnástmnknéiiyttwz wzwt 2. ábra. A dupla reciprokos formában kifejezett regressziós egyenlet 3,5 métert meghaladó hibáinak térbeli elhelyezkedése a Duna-Tisza közi talajvíz kutak esetében. 5. A talajvíz térbeli-interpolációjának érzékenysége az adathiányra A talajvíz nagyléptékű becslésére a vízügyben a klasszikus egyváltozós interpolációk (pl. távolság inverzen alapuló interpolációk, koordinátákon alapuló regressziós eljárások, splines, rendes krígelés stb.) terjedtek el. Amíg a modellezett léptékben kellő mennyiségű információ áll rendelkezésre, az alkalmazott interpolátortól függetlenül megbízható eredményeket kaphatunk. A megfigyelések mennyiségének csökkenésével az interpolátorok egyre kevésbé alkalmasak a vizsgált tulajdonság lokális állapotának jellemzésére (Geiger, 2006). Ennek oka a talajvíz
