Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 2. szám - Molnár Béla - Jenei Mária - Bedbur, Echart - Schmitt, Manfred: Tavak és tavi karbonátok sajátosságai a Duna-Tisza közén

MOLNÁR B. - JENEI M. -BEDBUR E. - SCHMITT M.: Tavak és tavi karbonátok ...

3

les. A tó kiszáradása előtt a víz legnagyobb mélysége 0,8 m volt. A tófenék alatt 0,8-1,0 m vastag dolomitiszap települ, amelynek karbonát-tartalma eléri a 70%-ot (Molnár B.-Szónoky M. 1974). A tóvíz egykoron a tó felé szivárgó talajvízből, a tó környezetéből befolyó csapadékból származott. A víz evaporációja és párolgása jelentős volt. A vízborítás ennek megfelelően változott. A víz pH-ja 9-10 volt. A terület környéke mezőgazdaságilag művelt. Kiszáradás után a mederben megjelenő füvet legeltetésre használják. Növényzete a vízborításkor a széleken nád, környezetében pedig fü. Itt ugyancsak két talajvíz-megfigyelő kút készült A tóparti a Ródliszék Ny, EVŐ koordinátája: X=1528, Y=6954 (Ész. 46,7, Kh. 19,6) a tó közepi a Ródliszék K: X= 1615, Y=6955 (Ész. 46,7°, Kh. 19,6°).

A Ródliszék fúrások változatosabb rétegsort tártak fel. A Ny-i fúrásban 9,0-9,8 m, a K-ben pedig 7,0-10,0 m között erősen kőzetlisztes (löszös, mert a lösz áthalmo- zódásából származik) tőzeg jelent meg, ami az egykori környezet nedves térszínét tükrözi. E felett mindkét fúrásban lösz, majd finom és aprószemü futóhomok van. A Ny-i fúrásban 1,8-2,1 m, a K-ben 0,05-0,65 m között karbonátiszap települ. A löszös tőzeg karbonát-tartalma alig néhány százalék, a löszé alulról felfelé növekvő értékkel 26-32 %, a homoké 8-25 %, a karbonát-iszapé pedig 34-46 %. a Ny-i kút 5,37-6,25 m, a K-i pedig 4,2-5,] m között szürőzött.

4. terület Csólyospálos községtől 2 km-re ÉK-re, a falu temetőjétől 200 m-re DK-re a KNP védett területe közelében van (1. ábra). A terület 99-100 m tszf.-i magasságú. Környezete humuszos futóhomok. Rajta fü és mezőgazdaságilag művelt terület van. A létesített kút Csólyospálos kút néven szerepel és EVŐ koordinátája: X= 1713, Y= 6786 (Ész. 46,8, és Kh. 19,4).

A fúrás 4,1-10,0 m között finomszemű homokkal kettéosztott löszt tárt fel. E felett a felszínig középhomokos aprószemű-homok van. A lösz karbonát-tartalma 17-30 %, a homoké 12-24 %. A szürőzött szakasz 3,2-4,7 m.

A kúthoz közel 20 X 20 m nagyságú talajvizet feltáró öntözési célú gödör van. A gödör alul fotóhomokot, felette cementált karbonátot, majd karbonát-iszapot tárt fel. A talajvíz mélysége évszaktól függően 0,5-1,2 m (Molnár B. 1980, Molnár B.-Szónoky M.-Kovács S. 1981). Ez Csólyospálos 3 név alatt szerepel, EOV koordinátái: X=1207, Y= 7119 (Ész. 46,4, Kh. 19,8).

5. terület Csólyospálostól D-re a Szeged felé vezető út Ny-i oldalán 1,5 km-re talajvízfeltáró gödör. A gödör karbonát-iszapot tárt fel. Környezete erősen náddal benőtt. E helyről kevés mintagyűjtés történt. Elnevezése Csólyospálos 2.

6. terület Csólyospálostól D-re 3 km-re a szeged felé vezető út mellett van. Itt a földút magasításhoz, az út mellől főleg dolomitiszapot termeltek ki. A keletkezett gödörben a talajvíz egész évben magmaradt, mélysége évszaktól függően 0,2-1,5 m. A terület az előzőhöz hasonló tszf.-i magasságú és környezete füves. Csólyospálos 1 néven szerepel, EVŐ koordinátái: X=1169, Y= 7136 (Ész. 46,9, Kh. 19,8).

E gödörtől kissé távolabb Ny-ra igen sekély mélységű mélyedés van, amelynek vizét, amíg ki nem száradt szintén gyűjtöttük. Ez a Csólyospálos 1/1, amelynek EOV koordinátái: X=1169, Y=7135, (Ész. 46,3, Kh. 19,8).

Molnár B. (1980) a terület karbonátjainak korát településük alapján holocénnek állapította meg, majd Sümegi P. et al. (2005) radiokarbon vizsgálatokkal igazolták, hogy a teljes holocént átfogja.

A Kelemenszékből, az öt kútból és a három gödörből 2003 november és 2006 december között a legtöbb esetben havonta vettünk vízmintát, majd 2007 októberében még egy mérést végeztünk. A helyszínen a talajvíz-megfigyelő kutaknál a talajvízállást, a talajvíz-és léghőmérsékletet mértük. Laboratóriumban német gyártmányú W- TW pH/Cond 340 i/Set műszerrel a vizek pH, redoxpo- tenciál, fajlagos vezetőképesség mérésére került sor. Az utóbbi értékből 0,8-al szorozva az összes oldott sótartalmat számítottuk ki. A további vízgeokémiai vizsgálatok- tra a Kiéli Egyetem Földtani és Őslénytani Intézetének Hidrogeológiai Laboratóriumában került sor. A kationokat Vista AX, CCD típusú készülékkel, optikai emissziós spektrométerrel, induktív kapcsolással (ICP) elemeztük. Az anionok meghatározása Hersteller gyártású DX 500- as ionkromatográfiás módszerrel történt. A hidrogén-karbonát tartalmat mg/l-ben 4,3 pH-jú sósavas titrálással határoztuk meg. A stabilizotóp elemzések a Hannover melletti Sehndében a Geokémiai Analitikai Kutató Vállalat Finningan MAT 251-es tömegspektrográfjával történt.

A karbonát 5 13 C és 5 180 vizsgálatát a karbonátból a szükséges mennyiséget mérve, 25 °C-os 100 %-os foszforsavas kezelés után a kalcitot 10 perc, a dolomitot 48 óra után a felszabadult C02-ből a McCrea J. M. (1950) által megadott módon elemeztük, majd a kapott értéket PDB standardban, a centrifugálással kinyert pórusvizek 5 l80 és 6 D értékeit pedig SMOW-ban adtuk meg. (A PDB az USA-beli Fig Tree Formáció belemni- teszei rostrumainak, a SMOW pedig a „Standards Mean Ocean Water” értéke. Mindkettő a nemzetközi szakirodalomban használt.)

A hidrogénizotóp meghatározást a vízmintákat hidrogénre történő redukálással végeztük. Ez 500 °C-ra hevítve 6 mm-es Uvegrúddal, négy cinkgranulátum és szilikát- géllel vákumban történt. Az üvegcsőben 1,0 p 1 víz hozzáadása után a készüléket lezártuk. Az üvegcső alsó részét folyékony nitrogénnel hűtöttük, és így a víz lassan megfagyott. Öt perc után az üvegcsőbe nitrogént pumpálva a jeget lánggal vákumban olvasztottuk ki. A víz hídrogénizotópja 500 °C-on 30 perc után alakult ki. Ekkor a cinkoxid a cinkgranulátumon, vagy az üvegcsövön fehéres lerakódást képezett, amelyből a víz D/H tartalmát tömegspektrográffal határoztuk meg.

A röntgenvizsgálat szintén a Kiéli Egyetemen Philips PW 1710 röntgen diffraktométerével Cu Ka sugárzással 2°/perc sebesség mellett készült. A szerves és szervetlen szenet a teljes karbonát felszabadítása utáni széndioxidból Ströhlein 712 oszloppal vizsgáltuk. A szervetlen szén így feloldódott, a szervest pedig mérni lehetett. A karbonát szerves anyagainak összetételét csiszolatban 1 mm- nél kisebb átmérő mellett, áteső fényben és fluoreszcens mikroszkóppal, kék fény tartományban olajimmerzióban vizsgáltuk.