Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
Nehézfém analitikai vizsgálatok a Felső-Tisza és a Szamos folyó hazai szakaszán Málnás Kristóf1, Harangi Sándor2, Balogh Zsuzsanna2, Baranyai Edina4, Braun Mihály4, Dévai György3, Simon Edina2 1 Bio Aqua Pro Kft., 4032. Debrecen Soó Rezső utca 21. 2DE TEK Ökológiai Tnszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. ’DE TEK Hidrobiológiái Tnszék, 4032. Debrecen Egyetem tér 1. 4DE-TEK, Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Víz- és üledék analitikai vizsgálatot végeztünk a Felső-Tisza- (Tokaj-Tiszabecs), valamint a Szamos folyó magyarországi szakaszán. Felmérésünk célja a Felső-Tisza aktuális nehézfém-szennyezettségének feltérképezése volt. A vizsgálatok során a Felső-Tisza jelentősebb mellékfolyóinak torkolata alatt jelöltünk ki mintavételi helyeket a szennyezések forrásának felderítéséhez. A szakasz legnagyobb vízhozamú mellékfolyóján, a Szamoson további szelvényekből is történtek mintavételek. Valamennyi mintavételi pontról vízmintát és lágy üledékmintát gyűjtöttünk. Az abiotikus indikátorként használt víz és üledékmintákon kívül a folyó teljes szakaszán gyakori folyami szitakötő, a Gomphus flavipes lárváit használtuk nehézfém akkumuláció vizsgálatára. A nehézfém analízist Mikrohullámú Plazma Atomemissziós Spektrometriával (MP-AES) végeztük. Főkoordináta-analízis (PCA) segítségével, mind az üledék, mind a vízanalitikai vizsgálat alapján megállapítottuk, hogy a Felső-Tiszát ért nehézfém szennyezések elsősorban a Szamos folyón keresztül érkeznek. Megállapítható továbbá, hogy a folyami szitakötő lárvák nehézfém akkumulációja elsősorban az üledék szennyezettségének mértékével mutat összefüggést, míg a vízminták nehézfém analitikai elemzésével elsősorban a pillanatnyi szennyezésekről nyerhetünk információt. Kulcsszavak: Nehézfémek, MP-AES, Tisza, Szamos, Gomphus flavipes. Bevezetés Ökológiai rendszerekbe jutva, a nehézfémek biológiailag könnyen felvehető, különösen perzisztens anyagok, amelyek bioakkumuláció útján felhalmozódva kifejezetten toxinokként funkcionálhatnak. Ennek megfelelően kifejezetten veszélyes szennyezőanyagokként kell tekintenünk rájuk. Élővizeink effektiv akkumulációs csapdaként funkcionálnak a különböző nehézfém ionok esetében, amelyekben bemosódás, illetve közvetlen antropo- gén szennyezések útján különösen nagy mennyiségben fordulhatnak elő. Hazai vízfolyásaink közül a Tisza esetében vannak ismereteink rendszeres nehézfém szennyezésekről, viszont ezek a 2000-es évek eleje - a „cianid pánik” lecsengése - óta kifejezetten kis publicitást kapnak. A cianid szennyezés óta készültek ugyan tanulmányok, a havária jellegű szennyezés élőlényközösségekre gyakorolt hatásáról (Szabó és mtsai. 2005; Antal 2013), viszont kevés felmérés esetében került sor a szennyezést túlélő populációk egyedeinek bioindikátorként történő alkalmazására (Fleit és Lakatos 2002; Woelfl és mtsai. 2006). Jelen vizsgálatunk során a Felső-Tisza jelentősebb nehézfém-szennyező forrásait tanulmányoztuk, víz és üledék-analitikai elemzések segítségével. Továbbá vizsgáljuk, hogy ezen háttér feltételek függvényében milyen mértékben alkalmazhatóak a sárgalábú folyam-szitakötők [Gomphus flavipes (CHARPENTIER,1825)] lárvái a biológiailag aktív nehézfém kimutatás esetében, mint bioindikátorok. Anyag és módszer 2013. év tavaszi időszakában történt mintavétel összesen 12 mintavételi szelvényből. A mintavételi szelvényeket a Felső-Tisza magyarországi szakaszán, a főbb mellékfolyók torkolata alatt jelöltük ki, illetve végeztünk mintavételeket a Szamos hazai szakaszán is (7. táblázat; 1. ábra). Minden egyes mintavételi szelvényből víz-, ü- ledék- és Gomphus flavipes lárva mintavételezése történt. A reprezentativitás érdekében, a mintavételek során az egyes mintavételi szelvényeket mintegy 50 méteres szakaszokra osztottuk, amelyekről külön-külön történt szitakötő lárva és felszíni üledék mintavétel. Az egyes szakaszokról származó felszíni üledék-almintákat mintavételi szelvényenként egyesítve elemeztük és értékeltük, míg a szitakötő lárvák feldolgozása és elemanalízise egyedenként, de az alszakaszok nyilvántartásával történt. Az egyes mintavételi helyekről egy átlag vízminta vétel történt. A laboratóriumi feldolgozásig az üledékmintákat szárítva, a szitakötő lárvákat pedig fagyasztva tároltuk. A vízminták tartósítása 65 %-os (m/m) HNÖ3 oldattal végeztük. 7. táblázat. A kijelölt mintavételi helyek adatai. Hiba! Mintavételi hely kódja Vízfolyás neve és a közigazgatási terület EOVX EOVY koordináta koordináta Tisza OOl Tisza (Tiszabecs) 931686 314010 Tisza_002 Tisza (Tiszakóród) 921161 312506 Tisza_003 Tisza (Szatmárcseke) 918277 311837 Tisza_004 Tisza (Olcsvaapáti) 896327 312842 Tisza_005 Tisza (Vásárosnamény) 894634 313514 Szam_006 Szamos (Olcsva) 895515 310129 Tisza_007 Tisza (Vásárosnamény) 893141 315873 Tisza_008 Tisza (Győröcske) 880076 343866 Tisza_009 Tisza (Balsa) 836168 317805 Tisza OlO Tisza (Tokaj) 827545 309119 Szam_011 Szamos (Csenger) 922731 283707 7. ábra. A kijelölt mintavételi helyek elhelyezkedése Az elem-analízishez a mintafeldolgozás Braun és mtsai. (2009) munkája alapján történt. Az elemek koncentrációjának meghatározását Mikrohullámú Plazma Atome-
