Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
26 Napszakos különbségek egy síkvidéki kisvízfolyás halegyüttes-összetételében Czeglédi István1, Sály Péter2, Takács Péter2, Dolezsai Anna2, Vitái Zoltán2, Nagy Sándor Alex1, Erős Tibor2 'Debreceni Egyetem TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2MTA ÖK Balatoni Limnológiai Intézet, 8237. Tihany, Klebelsberg K. utca 3. Kivonat: Nagyobb vízfolyások litorális zónájában jól ismert a halegyüttesek szerkezetének napszakos változékonysága. A kisvízfolyások halegyütteseinek napszakos dinamikáját azonban alig ismerjük. A Marcal vízgyűjtőjén található, síkvidéki jellegű Hajagos-patakon összehasonlítottuk a nappal és éjjel vett minták egyedszám, fajösszetétel és abundancia jellemzőit, figyelembe véve a szezonalitás (tavasz vs. nyár), és a főfolyóhoz képesti térbeli pozíció hatását. Évszaktól és térbeli pozíciótól függetlenül, éjjel több egyedet fogtunk, mint nappal, azonban az egyedszámbeli napszakos különbségek tavasszal lényegesen nagyobbak voltak, mint nyáron. A fajösszetételre és az abundancia-szerkezetre elsősorban az évszak, másodsorban a térbeli pozíció volt hatással, amikhez képest a napszakos hatás elhanyagolhatónak bizonyult. Eredményeink szerint síkvidéki kisvízfolyások halegyüttes szerkezete is követhet napszakos dinamikát, ám ez a nagyobb folyóvizekhez képest kevésbé kifejezett, és a napszakos különbségek mértéke alapvetően függ az évszaktól. Az évszak befolyásoló hatása feltehetően a mintavételi szakasz vegetációs borítottságán keresztül érvényesül. Kulcsszavak: halegyüttesek, síkvidéki kisvízfolyás, napszakos dinamika Bevezetés és célkitűzés: Nagyobb vízfolyások litorális zónájában jól ismert a halegyüttesek szerkezetének napszakos változékonysága (Copp és Jurajda 1993, Wolter és Freyhof 2004, Erős és mtsai. 2008). Hiányos ismeretekkel rendelkezünk azonban kisvízfolyások halegyütteseinek napszakos dinamikáját illetően. Ellentétben a nagyobb folyóvizekkel, a gázolható kisvízfolyásokban (< kb. 5 m mederszélesség) az oldal irányú élőhely-szerkezeti gradiens (parti öv vs. mély meder) a halak szempontjából nem kifejezett, ezért feltételezhetjük, hogy a halakra nem igazán jellemző a keresztszelvény menti napszakos mozgásmintázat. Másfelől elektromos eszközzel való mintázáskor a kisvízfolyások teljes mederszélességében átvizsgálásra kerülnek, így, ha létezik is finom térléptékü napszakos mozgásmintázat, az a patakszakasz léptékű mintákban nem érzékelhető. Tudjuk azonban, hogy a halak időszakosan a fő- folyóból a mellékfolyókba vándorolhatnak elsősorban táplálkozási-, szaporodási-, és menedékhely után kutatva (Schaefer és Kerfoot 2004, Hitt és Angermeier 2008), mely dinamika akár napszakos különbségeket is mutathat. Ezek a mozgásmintázatok elsősorban a kisvízfolyások torkolati szakaszán lehetnek jelentősek a közösségszerveződés szempontjából. Munkánk célja egy síkvidéki kisvízfolyás halegyüttes- összetételének napszakos vizsgálata volt. Összehasonlítottuk a nappal és éjszaka vett minták egyedszám, fajösszetétel és abundancia jellemzőit, figyelembe véve a szezonalitás (tavasz vs. nyár), és a főfolyóhoz képesti térbeli pozíció (fofolyó-mellékfolyó közti diumális habitat-vál- tások) hatását. Anyag és módszer: A mintavételeket a Marcal folyó egyik jobb oldali mellékvízfolyásán, a síkvidéki jellegű Hajagos-patakon (hossza: 33.3 km; vízgyűjtő területe: 188 km2 [www. marcal.hu/hajagos.phpj) végeztük. A Hajagos torkolati szakasza természet közeli állapotban van, de a meder a- lapvetően szabályozott. A mintavételekre 2013-ban tavasszal (04.24-04.26.) és nyáron (07.09-07.11.) került sor. A halászatok során, háton hordozható, akkumulátoros elektromos halászgépet (Hans-Grassl IG200/2) használtunk. Mindkét évszakban két 150 méteres mintavételi szakaszt jelöltünk ki, az egyiket közvetlenül a patak torkolatánál, míg a másikat ettől egy kilométerrel feljebb. A mintán belüli heterogenitás vizsgálata és a mintavétel véletlen hibájának csökkentése miatt mindkét szakaszt három 50 méteres mintavételi egységre osztottunk fel. A halászatok során - a jobb fogás-hatékonyság elérése végett - az 50 méteres egységek végén rekesztőhálóval zártuk el a halak menekülési útját. A mintavétel a víz folyásával szemben haladva, gázolva történt. Kivétel ez alól a torkolati szakasz első 50 méteres egysége, ahol a jelentős vízmélység miatt mind tavasszal, mind pedig nyáron az áramlással szemben történő, de csónakos mintavételre került sor. Az adatfeldolgozás során, oszlopdiagramon ábrázoltuk a mintavételek alkalmával fogott halak faj- és egyed- számát évszak, napszak és mintavételi szakasz szerint. A napszak (nappal vs. éjjel), az évszakosság (tavasz vs. nyár), és a térbeli pozíció közösség-szerveződésre gyakorolt jelentőségét az 50 m-es mintavételi egységek hierarchikus osztályozásával vizsgáltuk. Az osztályozást a fajkészlet esetén a mintavételi egységek prezencia-ab- szencia adataiból Jaccard-indexszel, az abundancia-szer- kezet esetén a mintavételi egységek egyedszám adataiból Bray-Curtis indexszel készített különbözőségi mátrixokból készítettük, Ward algoritmussal. A statisztikai elemzések, illetve az ábrák elkészítése során a Microsoft Excel programot és az R statisztikai programot (R Development Core Team 2013) használtuk. Eredmények és értékelésük: Munkánk során összesen 21 faj 1326 egyedét gyűjtöttük. Tavasszal, éjjel jelentősen több egyedet fogtunk mind a torkolati, mind pedig az ettől 1 kilométerrel feljebb eső szakaszon (1/a ábra). Ez a különbség a torkolati szakaszon a fajszámban is egyértelműen megnyilvánult. Ezzel szemben nyáron a jelentősen felnövő makrovege- táció lényegesen megnehezítette a halászatokat, igy az e- gyedeknek csupán töredékét sikerült megfognunk (1/b ábra). A nyári minták nehéz értelmezhetősége (mintavételi nehézségek) végett nem vonhatók le megfelelő következtetések az esetleges napszakos dinamikát illetően. Mind a fajkészlet, mind az abundancia-szerkezet alapján készített dendrogram azt mutatja, hogy a minták elsősorban évszakok, másodsorban pedig a mintavételi szakaszok térbeli pozíciója (torkolattól való távolság) a- lapján csoportosulnak (2. ábra). A napszakosságnak e tényezőkhöz képest elhanyagolható jelentősége van a mintavételi egységek csoportosulásában. A térbeli pozíció szerinti elválás mind a fajkészletben, mind pedig az abundancia-szerkezetben elsősorban szakasz szinten (150 m) jelentkezik, az 50 méteres mintavételi egységek csak ezen nagyobb szakaszokon belül válnak szét. E szerint a szakaszon belüli heterogenitás kisebb mértékű, mint a szakaszok közötti.
