Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
27 Következtetések: Kisvízfolyások halegyütteseinek szerveződésében jelentős szerepet játszhatnak az évszakok közötti különbségek, melyek elsősorban az időjárási (pl. csapadékmennyiség, napsütéses órák száma), ezáltal pedig a kisvízfolyást jellemző abiotikus paraméterek (pl. vízmélység, nö- vényborítottság) szezonális változásaiban nyilvánulhatnak meg (Meador és Matthews 1992). További fontos tényező, hogy a halak mozgási aktivitása szintén változhat szezonálisan, melynek elsődleges okai az ívási vándorlások. Ezen migrációs folyamatok elsősorban olyan kisvízfolyások halegyütteseinek szerveződésében játszhatnak fontosabb szerepet, melyek közvetlenül egy nagyobb vízfolyáshoz kapcsolódva, az ott élő halak számára biztosítanak szaporodáshoz szükséges feltételeket. Az általunk vizsgált Hajagos-patak halegyüttesének összetételét az évszakos különbségek határozták meg leginkább. Tavasszal jelentősen több egyedet (és fajt) fogtunk, mint nyáron, illetve a fajszerkezet és abundancia-viszonyok különbségei is a két évszak között voltak a legszembetűnőbbek. Ez részben magyarázható a fent említett tényezők hatásával, emellett azonban a jelentős évszakos különbségeket a halegyüttesek mennyiségi viszonyaiban a fogási hatékonyság változása is okozhatta. Ez nem meglepő, hiszen tavaszhoz képest nyáron a patakmeder szinte egésze be volt nőve makrovegetációval (legnagyobbrészt közönséges nád [Phragmites australis], keskeny- és széles levelű gyékény [Typha angustifolia és Typha lati- folia], valamint harmatkása [Glyceria s/?.]). A növényzet halászatot nehezítő hatása egyrészt abban nyilvánul meg, hogy a növényzet közti gázolás fokozott zavarással jár, az óvatosabb halfajok (pl. jász [Leciscus idus]) még az e- lőtt elmenekülnek, hogy az elektromos tér hatékony zónájába kerülnének. Másrészt a növényzet takaró hatása miatt nehezebb az elkábult halak észlelése, illetve a sűrű növényzetből való kiemelése, összegyűjtése. Tavasz A 500 E >ra 400-o 300 ai > u> <u 200 100 12 faj nappal i éjjel 0 km 1 km Az adott 150 méteres szakasz kezdőpontjának távolsága a torkolattól A szezonális dinamika mellett fontosnak bizonyult a halegyüttesek összetételében megnyilvánuló térbeli különbségek hatása is. Jól ismert, hogy azok a mellékvízfolyások, melyek közvetlenül kapcsolódnak folyókhoz, torkolati szakaszaik több fajjal rendelkeznek, mint a feljebb eső szakaszok (Osbome és Wiley 1992, Hitt és An- germeier 2008). Ez a mintázat részben azzal magyarázható, hogy a vízfolyások longitudinális kontinuuma mentén a forrástól a torkolat felé haladva a halak szempontjából alapvető jelentőségű vízjárási jellemzők (pl. szeszélyesség, ld. Poff és mtsai. 1997) időbeli változatossága fokozatosan csökken (kiszámíthatóbbá válik az élőhely) (Schlosser 1987, Taylor és Warren 2001). Másrészt pedig a halak főfolyóból mellékfolyóba történő ko- lonizációs folyamatai magyarázzák ezt a mintázatot, melyek különösen a mellékfolyó torkolatközeli részein jelentősek. Eredményeinkből, miszerint mind tavasszal, mind pedig nyáron több fajt fogtunk a torkolati szakaszon, mint a felső szakaszon, arra következtetünk, hogy a halegyüttes szerveződés térbeli különbségeit elsősorban a főfolyó-mellékfolyó közti mozgások okozzák, mivel a torkolati szakaszon előfordult, de a felső szakaszról hiányzó halfajok (pl. feketeszájú géb [Neogobius mela- nostomus], ponty [Cyprinus carpio], nyúldomolykó [Le- uciscus leuciscus]) a Marcalban is előfordulnak (Speczi- ár és mtsai. 2012). A tavasszal hatékonyan mintázható patakban jelentősen több egyedet fogtunk éjjel, mint nappal, mind a torkolati, mind pedig a felsőbb szakaszon. A torkolati részen az éjjelre történő növekedés a fajszámban is megmutatkozott. A napszakos dinamikában tapasztalható különbségek két fontos tényezőnek tudhatok be. Egyrészt éjjel nő a fogási hatékonyság. Ez azzal magyarázható, hogy e napszakban a halak feltehetően később érzékelik a kutató zavaró jelenlétét, így kevesebb eséllyel menekülnek el. Nyár B E '(0 N l/>-o dl ao <u 500 400 300 200 100 0 12 faj 0 km 9 9 faj faj 1 km nappal i éjjel Az adott 150 méteres szakasz kezdőpontjának távolsága a torkolattól 1. ábra: A megfogott egyedek és fajok száma tavasszal (A) és nyáron (B), napszakonként és mintavételi szakaszonként
