Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám - LV. Hidrobiológus Napok előadásai
25 rítással bíró tavak szubmerz hínámövényzete is jelentősebb. A hidromorfológiai jellemzőknek, úgymint a tóméretnek (Moss et al., 2003; Heino, 2000) vagy a vízmélységnek (Scheffer, 2007) jelentős szerepe van a vízi élőlények struktúrájának kialakításában és azok működésében. Ezekkel összhangban eredményeink is igazolták, hogy a tipológia leíró változói hatással voltak a fito- plankton összetételére, ami a változók alapján képzett csoportok funkcionális diverzitása közti eltérésekben is egyértelműen megmutatkozott. A sekély, eutróf tavak fítoplanktonja gyakran kovaalga és a cianobaktérium dominanciájú (Sas, 1989; Watson et al., 1997). Borics és mtsai. (2012) ugyanakkor kimutatták, hogy a Kárpát-medence eutróf sekély tavaiban, 16 funkcionális csoport elemei is jelen lehetnek, több mint 80 %-os átlagos relatív biomassza aránnyal. Ezek egy a- dott tóban, egyetlen vegetáció periódusban is válthatják egymást, ami megnehezíti az adott tótípusra legjellemzőbbnek tartott közösségek megadását. Részben ezzel is magyarázható, hogy a fítoplankton összetétele alapján típuscsoportokat nem sikerült definiálnunk. Összességében tehát megállapítható, hogy a fitoplank- ton biomassza alapján képezhetők olyan típuscsoportok, melyek a tipológia egyszerűsítése felé mutatnak, s ezáltal segítik az állapot értékelést. A fítoplankton összetétel a- lapján végzett ordináció azonban nem járt olyan eredménnyel, ami kellően biztos alapokat adna típuscsoportok kialakításához. Irodalom Borics, G., I. Grigorszky, S. Szabó & J. Padisák, 2000. Phytoplankton assot- iations under changing pattern of bottom-up vs. top-down control in as- mall hypertrophic fishpond in East Hungary. Hydrobiologia 424: 79-90. Borics, G., B. Tóthmérész, B. A. Lukács & G. Várbíró 2012. Functional groups of phytoplankton shaping diversity of shallow lake ecosystems. Hydrobiologia DOI 10.1007/sl 0750-012-1129-6. Heino, J., 2000. Lentic macroinvertebrate assemblage stmcture along a gradients in spatial heterogeneity, habitat size and water chemistry. Hydrobiologia 418: 229-242. Kirk, J. T., 1994. Light and photosynthesis in aquatic eco-systems. Second edition. Cambridge University Press, Cambridge, UK. Moss, B., et al., 2003. The determination of ecological status in shallow lakes a tested system (ECOFRAME) for implementation of the European Water Framework Directive. Aquatic Conservation: Marine and Freshwater Ecosystems, 13: 507-549. doi:10.1002/aqc.592. Reynolds, C. S., V. Huszar, C. Kruk, L. Naselli-Flores & S. Melo, 2002. Towards a functional classification of the freshwater phytoplankton. Journal of Plankton Research 24: 417—428. Sas, H. (Ed.), 1989. Lake restoration by reduction of nutrient loading. Expectation, experiences, extrapolation. Acad. Ver. Richardz Gmbh. 497 pp. Scheffer, M., S. H. Hosper, M. L. Meijer, B. Moss, and E. Jeppesen. 1993. Alternative equilibria in shallow lakes. TREE 8:275-279. Scheffer, M., & E. H. van Nes, 2007. Shallow lakes theory revisited: various alternative regimes driven by climate, nutrients, depth and lake size. Hydrobiologia 584: 455^166. Sverdrup, H. U. 1953. On conditions for the vernal blooming of phytoplankton. Journal du Conseil Permanent International pour l'Exploration de la Mer 18: 287-295. Szilágyi, F. és mtsai., 2008. Application of Water Framework Directive in Hungary: Development of biological classification systems. Water Science and Technology 58: 2117-2125. Watson, S„ E. McCauley & J. Downing, 1997. Patterns in phytoplankton taxonomic composition across temperate lakes of differing nutrient status. Limnology and Oceanography 42(3) 487-495. In Hungary 16 lake-types were established mostly on hydromorphological basis. Relevance of type descriptor variables (size, depth, lake bed material, water-regime and macrophyte coverage), on the biomass and composition of phytoplankton was studied. Is has been demonstrated that descriptor variables have considerable effect both on phytoplankton biomass and composition. On the basis of phytoplankton biomass a simplified typology can be proposed. In contrast, based on phytoplankton composition this kind of simplification can not be made, because the NMDS ordination used in this study did not revealed well delineated groups of lakes. 3. ábra. A tótípusok fitoplankton összetétel alapján végzett ordinációja Az állóvíz típusok fítoplankton összetétele alapján végzett két dimenziós NMDS ordinációja nem jelzett o- lyan markáns csoportokat melyek lehetővé tennék a 16 hidromorfológiai típus megbízható redukcióját, fitoplankton összetétel alapú típusok megadását (3. ábra). Diszkusszió A fitoplankton biomasszáját alapvetően a vizek növényi tápanyagtartalma határozza meg. A Balaton és néhány újonnan létesített bányató kivételével, azonban valamennyi hazai állóvizünkre igaz az, hogy növényi tápanyag tekintetében túlkínálattal rendelkeznek, így a fitoplankton produkció más tényezők által szabályozott. Vizsgálataink igazolták, hogy e tényezők között fontos szerep jut azon változóknak melyek alapján a hídromor- fológiai típusok megadása történt. Kimutattuk, hogy az állóvizek mérete hatással van a fitoplanktonra. A nagyobb vizek szignifikánsan alacsonyabb fitoplankton biomasszával rendelkeznek, mert ezek esetén a felkeveredés nagyobb mértékű és ez negatívan befolyásolja az algák biomasszáját és összetételét (Kirk, 1994; Sverdrup, 1953). A tavak mélysége és a fitoplankton mennyisége közötti fordított kapcsolatot Borics és mtsai. (2013) igazolták sekély tavak esetén. Bár a sekélyebb vizekben a fölkavarodás rontja a fényklímát, ám hosszantartó napos időszakokat követően jelentős vízvirágzás alakulhat ki (Borics et al, 2000). Igazoltuk, hogy a szikes tavak szignifikánsan magasabb alga biomasszával rendelkeznek, mint a szerves és meszes állóvizek. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a hazánk szikes vizei nagyon sekélyek (átlag mélység < 1 m) és feltehetően ez a tulajdonságuk felelős a magas fitoplankton biomassza kialakulásáért, s nem pedig a magas Na tartalom. A szubmerz és úszólevelű makrofitonok mennyisége és a fitoplankton biomassza közötti kapcsolat jól ismert az irodalomban (Scheffer, 1998). A tipológia kialakításakor azonban az emergens makrofitonokat is figyelembe vették. Ennek fényében különösen érdekes eredményeink, miszerint a negatív kapcsolat itt is fönnáll. Ez vélhetően azzal magyarázható, hogy a nagyobb emergens boAbstact:
