Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 5-6. különszám
7 Ponyi Jenő emlékére Ponyi Jenő járásbírósági tisztviselő édesapa és kereskedő édesanya gyermekeként 1929. január 15-én Kisteleken született. A korábbi felmenők Salgótarjánban voltak több generáción át megbecsült MÁV- és a bányatársasági alkalmazottak. Ponyi Jenő elemi és polgári iskoláit Kisteleken végezte. Gyermekkori környezetében az alföldi szikes tavak nyüzsgő és változatos állatvilága már a gyermek Ponyi Jenő érdeklődését felkeltette, s különösen megragadta az az élmény, hogy a látszólag rendszertelen nyüzsgésben azonnal az érzékeny állati viselkedés rejtelmeit vélte felismerni. A természettudós életpálya gyakorlatilag már ekkor körvonalazódott számára, amelyet később minden nyomasztó társadalmi kortünet ellenére, megalkuvás nélkül követett és folytatott haláláig. Megingás ebben sosem volt, legfeljebb egy ifjúkori játszi próbálkozás a képzőművészettel a Képzőművészeti Főiskola próbarajzolásain. Mert a fiatal Ponyi Jenőben is megvolt az adottság a művészi rajz és a festészet iránt, mint megannyi természettudósban, akik a növény- és állatvilág változatosságát kutatják. Ponyi Jenő polgári iskolai tanulmányai befejeztével Kiskunfélegyházára került a tanítóképző intézetbe ahol 1948-ban szerzett líceumi érettségi bizonyítványt. 1949- ben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem biológia-kémia szakára, de 1951 és 1952 között családi okok miatt a Szegedi Tudomány Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol közelebb lehetett a szülői házhoz és szeretett szikes vizeihez. 1952-ben visszatért a Budapestre, ahol az akkor már Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) okleveles zoológus képesítéssel fejezte be egyetemi tanulmányait 1954-ben. Ezután a Természettudományi Múzeum Állattárában segéd-muzeológusként helyezkedett el, de nem sokáig. Már három díjnyertes szikes-tavi pályamunka és több publikáció szerzőjeként 1954 szeptember 1-től elnyerte a Tudományos Minősítő Bizottság (TMB) aspi- rantúráját az ELTE Állatrendszertani Tanszékére a kor egyik legnagyobb magyar zoológusa, Dudich Endre mellé. Annak ellenére történhetett mindez, hogy a felvételi jegyzőkönyv aljára valaki azt gépelte, hogy „Nevezettet a pártszervezet ... nem javasolja, mert a magyar tudósutánpótlás szempontjából politikai erősödést nem jelentene.” Dudich Endre irányítása mellett Ponyi Jenő az Amphipoda rákok rendszertanával és táplálkozás-biológiájával kezdett el foglalkozni. 1955-ben vete el feleségül Zánkai Eleonórát, a Flydracarina-k, Rotaro- ria-k és a planktonikus rákok későbbi világhírű szakértőjét, akivel halála pillanatáig a legmélyebb kapcsolatban volt, s azon túl is marad. A tudós házaspárnak 1957-ben megszületett Andrea leánya aki később az állatorvosi hivatást választotta. Ponyi Jenő feleségével, P. Zánkai Eleonórával 1957. január 1-én Tihanyba, a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai (később Balatoni Limnológiai) Kutatóintézetébe került, amely a házaspár egyetlen főállású munkahelye maradt további hosszú pályafutásuk során. Sőt, ahová Ponyi Jenő még nyugdíjasként is, nap mint nap bejárt dolgozni Veszprémből egészen 2011-ig, ahol a házaspár az utóbbi két évtizedben élt. Ponyi Jenő a tihanyi intézetben 1957 és 1960 között tudományos segédmunkatárs, 1960-tól tudományos munkatárs, 1971-től tudományos főmunkatárs és 1987-től nyugdíjazásáig tudományos tanácsadó volt. 1966 és 1982 között a Hidrobiológiái Osztályt vezette, 1974 és 1976 között az intézet tudományos igazgatóhelyettesi teendőit is ellátta. 1959-ben szerezte meg az egyetemi doktori címet, 1961-ben a biológiai tudomány kandidátusa és 1986-ban a biológiai tudomány doktora fokozatot. Hangsúlyoznunk kell, hogy a Ponyi Jenőre Tihanyba kerülése után hamarosan az a korszak köszöntött, amikor ott egy felsőbb paradigmaváltás jegyében a hidrobiológia és a Balaton-kutatás prioritása helyett az idegrendszer kutatása került az első helyre. Sőt, voltaképpen Dudich Endre tekintélyének és Sebestyén Olga kardoskodásának köszönhető, hogy a hidrobiológia Tihanyban egyáltalán fennmaradhatott. Ponyi Jenő így említi önéletrajzi töredékeiben a ráköszöntő 1960- as éveket, miután az intézetet az idősebb, már befutott hídrobiológusok rendre elhagyták: „1966-tól a Balaton hidrobiológiái kutatását újraszerveztem, ... a nemzetközi együttműködéseinket kiépítettem, ... a Tihanyi Hidro- biológus Napokat irányítottam.” Hozzá kell tennünk, hogy mindezt az új, szűkösebb személyi és anyagi feltételrendszer közepette és az állandó felsőbb bizalmatlanság légkörében tette. Mindennek dacára, vagy éppen ezért Ponyi Jenő mindent megtett, hogy a lehető legszélesebb szakmai horizonton fedje le ne csak a Balaton kutatását, hanem az egész magyar hidrobiológia feladatait, hiszen a szakma képviselői ország- és világszerte továbbra is Tihanyra tekintettek. Végigtekintve a munkásságon (200 fölötti hazai és nemzetközi tudományos publikáció, könyv, tankönyv, ezernyi független hivatkozás), ez a széles tudományos frontvonal az egész életművet jellemzi: A Balaton-kutatás tekintetében feltáró jellegű taxonómiai vizsgálatok a kerekesférgek és a rákok körében; a
