Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Bezdán Mária: Földárja és szikesedés a Duna-Tisza közén
64 A másodlagos szikesedés emberi beavatkozások következtében állt elő. Pl. nátriumsókban gazdag öntözővíz felhasználása. Már 1970. előtt is az Alföldön több olyan szikes terület is volt, ahol a talajvíz mélyen, gyakran 4-5 m mélységben volt, sómérlegükre pedig a lassú kilúgozódás volt a jellemző. Ezeknél a talajoknál régebben a sós talajvíz közelebb volt a felszínhez (Sigmond, 1933; Szabolcs, 1961; Treitz, 1924). A természetvédelemi szakemberek az 1970-es évek közepe óta regisztrálták a vizes élőhelyek nagymértékű csökkenését, - a tavak egy részét az emberi beavatkozások lecsapolták (Molnár & Kuti, 1983), illetve az utóbbi évek vízhiánya következtében száradtak ki — és ez egyes területeken a talajvíz csökkenésével együtt a talajok szelvény menti sóprofiljának átrendeződését, sótartalmának csökkenését is kiváltották a beavatkozások (Iványosi Szabó 1994, Kákonyi 2006). A változások egyik jól látható következménye, hogy a korábban a szikes felszíneken gyakori sókiválások jelentősen csökkentek. A 19. század során még a kiszáradó szikes felszínekről összegyűjtött (összesepert) sónak fontos gazdasági szerepe volt az Alföldön: például a hivatalos feljegyzések szerint 1893-ban egy kis Duna-Tisza közi település, Akasztó 400-500 tonnával vezette a magyarországi „sótermelési” listát (Aradi—Iványosi-Szabó 1996). Az ezredforduló táján készített átfogó talajtani értékelés szerint azonban Magyarország 164 szikes területe közül már csak 32 helyen tapasztalható sókiválás (Tóth 2002), és a sógyüjtés már hosszú évtizedek óta megszűnt. A korábban említett MEDALUS-programhoz kapcsolódó magyarországi vizsgálatok szintén kimutatták a sziktelenedési folyamatot több mintaterülten (Kertész et al 2001). Az 1950-es é- vek elején az országos talajvíz-térképezéshez kapcsolódva részletes talajvíz vizsgálatokat végeztek a területen (Rónai-Fehérvári 1961). Ekkor jellemzően 1000-3000 mg/1 sótartalmat mértek a talajvízben, de egyes kutakban akár 5000 mg/1 is előfordult, és a legkisebb értékek is meghaladták az 500 mg/l-t. A Szegedi Tudományegyetem tudóscsoportjának mérései leginkább 500—700 mg/1 körül alakultak 2008-ban és 2009-ben (Rakonczai, 2013). Ennek oka a területen a nyomásviszonyok megváltozása. Eme természetes folyamatot emberi beavatkozásokkal felgyorsították. Ilyen tevékenységek voltak többek között a szénhidrogén-kutatás (Kovács, 1984), a mélységi vizekből történő vízkivételek, a gázok kiaknázása. Mindezen tevékenységek következményeként korlátozták a mélységi vizek talajvíz utánpótló tevékenységét is. A mélységi vizekből történő feláramlás a kitermelés következtében előálló nyomásszint-csökkenés miatt elhanyagolhatóvá vált (Major & Neppel, 1988). Itt meg kell említeni, hogy a Homokhátság területének kimagasló részén korábban sem volt kapcsolat a rétegvíz és a szabad felszínű talajvíz között. A leírt jelenség a 2-4 m mélységben elhelyezkedő talajvízszintü területekre vonatkozik. A nagyobb mélységben lévő talajvízszintű területeknél a mélységi vizek feltörései, a gázexhalációk szűntek meg, amelyek „magasan” tartották a felszín-közeli talajvizeket. 3. Szikes tavak és kialakulásuk A Duna-Tisza közi homokhátság területén lévő tavak keletkezésével, vízföldtanával kapcsolatban a Szegedi József Attila Tudomány Egyetem Földtani és Őslénytani Tanszékén tudóscsoport végzett kutatásokat az 1960-as évektől annak érdekében, hogy ezek ismeretében segítségére legyen a homokhátságon a felszíni víz tározási lehetőségeinek megteremtésében. Szeifert Gy. a Nyírségben javasolt tározókat kialakítani, amelyek megvalósításukat követően hatásukkal bizonyítják, hogy homokterületeken a nyári aszály idején is sikeresen lehet tározni (Szeifert, 1965a, 1965b). A vízben szegény Duna-Tisza közén a tavak egy része üdülési célt szolgál (Szelidi-, kiskunhalasi Fehér- solt- vadkerti Petőfí-tó). 1975. január elsejével számos tó természetvédetté vált a Kiskunsági Nemzeti Park megalakulásával (fülöpszállási Kelemen-, szabadszállási Kisré- ti-, Zabszék-, fűlöpházi Szappanos- Szívós-, Hattyús-, és Kondor tavak). A tavak egy részében az érdekes élővilágon kívül fontos, hogy a nyári aszály okozta igen intenzív párolgás és sókoncentrálódás miatt ritkán előforduló, sajátos ma is tartó dolomitos üledékképződés folyik (Molnár, 1980a, 1980b). A nátriumban gazdagabb vizek általában több magnéziumot tartalmaznak. A karbonát e- zért válik ki dolomit és nem mész formájában (Molnár & Kuti, 1983). A Duna-Tisza közi hátság Ny-i lejtőjéhez közeli tavak medrében a karbonátiszap nem alkot összefüggő egységes vízzáró réteget - amiben eltérnek a Duna-Tisza közi Hátság K-i lejtőjén és a Duna-völgy K-i határán lévő tavaktól - emiatt víztározásra kevésbé jöhetnek számításba (Molnár & Kuti, 1983). A Duna-Tisza közén a szikes tavakat két genetikai típusba sorolhatjuk, amelyek egy-egy területrész földtani fejlődésétől felépítésétől függően alakultak ki. (Molnár & Szónoky, 1973)- A Duna-Tisza közén a pleisztocén végén váltakozó rétegekben lerakodott eolikus üledék (lösz és futóhomok) legfelső fútóhomok rétege a mogyorókor száraz szakaszában az uralkodó ENy-i szél hatására ÉNy-DK-i irányú buckasorokba rendeződött. A következő csapadékosabb időszakok magasabb talajvízállása folytán a homokbuckák közötti mélyedésekben állandó jellegű sekély tavak jöttek létre. I- lyen típusú tavak: a holocén elején keletkezett kiskunhalasi Kunfehértó (Megyeri, 1963; Miháltz & Mucsi, 1964; Andó, 1966; Miháltzné-Faragó, 1966), vagy a mogyorókor száraz szakasza után keletkezett soltvadkerti Petöfi-tó, és a tázlári Szarvastó. (Fehér, 1961-1964; Mucsi, 1965, 1966; Miháltzné-Faragó, 1966, 1969; Andó & Mucsi, 1967; Miháltzné-Faragó & Mucsi, 1971). A dunai kalciumban gazdag hordalék-kúprendszeren meszes-szódás szikes tavak és szikes talajok keletkeztek (Vámos & Andó, 1969).- A Duna-Tisza köze a Tisza-völgy felőli oldalán 1- 2 m-es peremmel végződik. Ettől a peremtől K-re a található a Tisza-völgy (Miháltz, 1965, 1966). A Tisza-völgy árterének feltöltődése a szabályozások előtt úgy ment végbe, hogy a folyótól távolabbi részeken a kis energiájú vízből finomabb szemcséjű rétegek rakódtak le. A folyómederhez közelebbi réHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 4. SZ.
