Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Bezdán Mária: Földárja és szikesedés a Duna-Tisza közén
65 székén nagyobb a folyó feltöltő képessége, ezért i- dővel itt magasabb szintek alakultak ki, és a távolabbi részeken megrekedt a víz a mélyedésekben, így keletkeztek a következő szikes tavak: pusztaszeri Dongér-tó és a tömörkényi Csaj-tó (Molnár, 1971, 1972; Molnár, et al., 1972). Napjainkban eme tavak mélyebb helyzetű környezetének szikesedését a csapadékból visszamaradt pangó vizek és az állandóan utánpótlódó talajvizek gyors nyári párolgás következtében koncentrálódó sói okozzák. A tiszai nagyrészt eruptívumokból származó hordalékon savanyú öntések, szolonyec és szology típusú szikesek a jellemzők (Vámos & Andó, 1969). A ma is létező tavak egy része már a „würm II.” végétől időszakos vízborítású volt. Az állóvizek medrei azonban a „würm III.” végén, valamint az óholocén mogyoró -fázisban alakultak ki. A mogyoró-fázis száraz klímája i- dején a tavakon jelentős vízfelület csökkenés következett be, de sehol sem következett be a tavak teljes kiszáradása. A tölgy-fázisban volt a tavak felülete a legnagyobb, majd a „bükk I.” és a „bükk II” fázisban újra csökkent a tavak vízfelülete. A hetvenes években a tavak vízfelülete a „tölgy-fázishoz” viszonyítva már csak a fele nagyságrendű, de állandósult a tavak vízborítása a felhalmozódott karbonátiszap vízzáró hatása miatt (Andó, 1975). A hetvenes évektől a talajvízszintek lesüllyedésével párhuzamosan a tavak elmocsarasodása, kiszáradása a jellemző. A jelenleg meglévő tavak nagy részét mesterségesen, rétegvízből táplálnak. A Duna-Tisza közi Homokhátság szikes tavait meszes-vízzáró rétegek borítják, amelyre 0,1-0,5 mm szemátmérőjű homok települt. Ez a fokozott karbonát koncentrálódás a magasabb térszintek mészanyagából származik, amit a csapadékvíz kioldott és a mélyedésekbe elszállított. A laposokban a szódás víz az oldott meszet kicsapta a bepárlódó laposok vizéből. Ez a mészkiválás történhetett szemcsék formájában, mésziszapos homok formájában, de összecementálódva is. Ez utóbbiak a homokkő-padok. Erős mészkiválás esetén réti mészkő képződött (Andó, 1975). A vizenyős területek alatt képződött 20-30 cm vastagságú mészkövet építkezés céljából több helyen is kitermelték (Szalai, et al., 2012). A Szegedi József Attila Tudomány Egyetem Földtani és Őslénytani Tanszéke furatokkal tárta fel. (1961. óta) a Duna-Tisza közi szikes tavak medrét (karbonát iszap: a Fülöphá- za melletti Kondor- Szívószék- és Hattyúszék tavaknál, az Izsák melletti Kolon-tónál, az ágasegyházi és orgová- nyi tavaknál; részben cementált karbonát és karbonát-iszap a Pálmonostora melletti Péteri-tónál) (Molnár, 1978; Molnár, et al., 1979; Molnár & Schneider-Lüpkes, 2001; Molnár* Kuti, 1983). A meszes rétegek pereme nem vízszintes, így a tavak és a talajvíz kapcsolatba kerülhet egymással (Hovány, 2009). A mérési eredmény szerint a vizenyős területek vízszintváltozása eltér a talajvíz szintjének változásától (Hovanj, 2008). Az alföldi tavakban télen egyes helyeken nem fagy be a víz, ami felszín alatti eredetű meleg víz betáplálására utal (Rónai, 1975). A víz felszínre jutásában bizonyos mértékben gázok is szerepelhetnek. A vízfeltöréses foltokon néha a felnyomódás lyukacskáiból ^Bezdán^M^^öldái^ajjs^zikesedésjj^um^Tiszaközén^^^^^^^^ a víz gázbuborékokkal kerül a felszínre. Gázbuborékokat szikes tó jegébe záródva is észleltek (Kiss, 1990). A homokhátság ÉNy-i részén elsősorban futóhomokra települve karbonát-iszapok találhatók (30-90 cm). A Kecskemét-Kiskunmajsa-Szeged közötti részen futóhomokra települt 30 cm vastag vörös foltos laza szerkezetű homokos karbonát van. Felette 30-70 cm vastag sötétszürke, kemény karbonát (réti mészkő, darázskő) települ. E fölött 5-6 cm vastag sötétszürke igen kemény, nagy pórusokat tartalmazó karbonát (pecsmeg) található. Végül a legfelső rész 30-60 cm vastag világosszürke laza karbonát-iszap, amelynek felső része több esetben már talajosodott (Molnár, 2008). A szikes tavak több mint másfél évtizedes kutatási e- redményeire támaszkodva (Andó, 1975) megállapította, hogy a tavak üledéke alapján a szikes tavak potamogén anyaga humuszos, erősen karbonátos, osztályozatlan törmelékanyagú homokos iszap, mésziszap, agyag. Az állandó szikes vizeket Na+ és HC03" ionok mellett a többi kémiai komponens (C03-, CF, S04', K+, Ca++, Mg++) változó mennyisége determinálja. A dél-alföldi szikes vizekre jellemző a magas oldott sótartalom (604,5—7124,2 mg/1) a magas pH-érték (7,5-10,5), és alkalikus karakter (Megyeri, 1959). A tavak főleg sekély mélységű (átlagosan 1,0 m) állóvizek, különböző fejlődési stádiumban. Nagy részük már mocsár, láp, fertő, tócsa. Vizük színe változó. Hazánkban a sós tavak lehetnek:- Fehér színű tavak - kalcium- és magnézium-karbonátos víz - amelyek általában fiatal keletkezésüek, és ezek valódi szikes tavak. Ezekben a tavakban a párolgás következtében magas lesz a só koncentráció, és nyárra már semmilyen életforma nem marad meg benne. A tófejlődés későbbi szakaszában ezekből a tavakból fejlődnek ki a fekete színű tavak.- Fekete színű tavak - nátrium-karbonátos mészmen- tes víz - a nátrium-karbonát kioldja a humuszt - kénhidrogén - vasszulfid - lúgos a sziksótól. Ezek a tavak „termékenyek”. A növényzet előnyomulásával azonban lassan feltöltődik a meder, és mocsár, láp lesz belőle. A tavak színe között átmenet is megkülönböztethető (Andó, 1961-64). A sósvizek sótartalmának időben történő megváltozása miatt ezeket a vizeket öntözésre nem lehet használni. (Treitz, 1931) Vannak olyan tavak is, amelyeknek a kénhidrogén tartalma a gázexhalációból származik, és igen sok szul- fid-só van, amely nem kedvez a vegetációnak. A kénhidrogéntől „büdös” a tó. A sóstavak fő alkotórésze a nátri- um-klorid. 1926-ban nagyon sok tó vizét megvizsgálták. Treitz Péter (1931) megállapította, hogy valamennyi tóvíz lúgos, és mindben van bikarbónát szóda, nyáron sziksó, szénsavas mész, magnézium, kénsavas mész, glau- bersó és konyhasó, csak más arányban. Nyáron, a párolgás hatására megváltozik a tavak vizének összetétele. Szénsav elvonás következtében a szénsavas mész kiválik a vízből, és felszaporodik a magnézium-karbonát. Ezekben a tavakban a kémiai folyamat lejátszódása végére (nyár vége) kipusztul az élővilág. A tóvizek keménysége 8-36 német keménységi fok. A kútvizeknél ez a szám 20-46, de 60-90 is van.
