Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Bezdán Mária: Földárja és szikesedés a Duna-Tisza közén
62 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 4. SZ. sóbb területekhez történő áramlásában találta meg a káros sók vándorlásának magyarázatát. Szerinte a magasabb térszínü területek alatt mélyebben fekvő talajvízszint a sók lefelé vándorlásának kedvez, ami az alacsonyabb térszínü területeken a magasan elhelyezkedő talajvízszint miatt kipárlódik (Kovács, 1960). Ennek a folyamatnak is vannak ellentmondó esetei, mert Molnár E. közléséből tudjuk, hogy a Hortobágy területén a nagy szikes laposokon is vannak olyan kisebb helyi mélyedések, amelyek éppen a jó termőképességűk révén tűnnek ki a környezetükből. Ugyancsak ellentmond az a tény is, hogy a talajvíz kémiai típusa egymáshoz nagyon közel eső területeken nagyon különböző lehet (Rónai, 1975). Továbbá ismeretes, hogy a Duna-Ti- sza közi homokhátság fennsíkjain nagykiterjedésű szikes tavak vannak. Ezen tavak vízpótlódása csapadékból és felszín alatti vízből történhet. Amennyiben a csapadékvíz ezeken a helyeken beszivárogva az alacsonyabb térszínü helyek felé vándorolna, már kimoshatta volna, és elszállíthatta volna a sókat a talajból, ha ezeken a helyeken nem lett volna utánpótlása a szikesedést okozó sóknak. , gnsvftfcí&f -Áancttgta 6-4 -réípAf omS-Xü foiíWafsfáes halára nwfciw«' taiMra 4. ábra: A Duna-Tisza köze vízföldtani típusszelvénye (in.: Mádlné, 2006) Ezek a sók természeti jelenség következtében jutnak a felszínre: a szóban forgó vízmennyiség a föld vulkáni u- tóműködése révén kénes, szénsavas gázömlések, gőzöm- lések, valamint meleg víz és szénsavas víz feltörések formájában jut a föld mélyéből a felszínre. A vulkáni gőzökből és gázokból lecsapódó, a kitörés idején képződött mélységbeli víz kisebb fajsúlya, valamint a benne elnyelt gázok feszítőereje miatt felfelé vándorol. Az időszakosan feltörő juvenilis víz felmelegíti a környező kőzeteket, csökkenti a geotermikus gradienst és egyben felmelegíti a szivárgó rétegvizet is, és kevert, közepes hőmérsékletű vízként ér a felszínre. (A terület geotermikus viszonyaival elsőként Sümeghy J. (1929) foglalkozott. Kutatása során sekélymélységü ivóvíz kutak kifolyóvíz-hőmérsékletei alapján termális anomália vonalakat határozott meg. Felismerhetők az EK-DNy-i regionális rétegvíz áramlás anomáliaterületei is a Duna-Tisza közi homokhátság és a Duna folyó környezetében (Lorberemé & Lorberer, 1976). A feláramlás területén, átlag- és szélső értékek alapján egyaránt egy-két nagyságrenddel nagyobb sebesség-értékeket kapunk.) Ezek az időszakos vízfeltörések hozták létre és táplálták többek között a Duna-Tisza közi homokhátság területén lévő szikes tavakat is (5. ábra). A mélyből törések mentén feltörő víz hozta fel azokat a sókat, amelyek a talajokra károsan hatottak (elsődleges szikesedés) (Treitz, 1898, 1899, 1900, 1901, 1903, 1906) (6. ábra). Mádlné Szőnyi J., Simon Sz. és Tóth J. az Alföld felszín alatti vízáramlás-rendszereinek vizsgálatával hasonló megállapításokra jutottak. (Mádlné, et ah, 2005; Mádlné, 2006; Tóth, 2006) (4. ábra). A másodlagos szikesedés külső tényezők által odajuttatott (pl. kedvezőtlen összetételű öntözővíz) Na sók miatt következett be. A vízfeltörés sokféle és változatos formában jelentkezhet. A vízfeltörés nyomásszintjétől függően a feltörés helyén kialakulhatott tó is, vagy talajfelpúposodás, esetleg csak vizes folt. Amikor a terepszint fölé emelkedett a nyomásszint, akkor keletkeztek a szabad vízfelszínű tavak, néhány hektártól több száz hektár kiterjedésig. A domborzati viszonyoktól, és a fakadó vizek elhelyezkedéséből adódóan egy tavat több „forráska” is táplálhatott (Kiss, 1976, 1990) Kezdetben a terepmélyedéseket kitöltő víz beszivárgott, és táplálta a talajvizet. Azonban ezek a vízfeltörések időszakosak voltak, így a vízpótlás megszűntével ki is száradhattak. Ez a folyamat kémiai reakciókat indított el, amelyek a tómedrek anyagának szerkezeti átalakulását eredményezték (pl. karbonátiszap képződött). Ez a fokozatos átalakulás a tavak fenekének részleges, vagy teljes vízzáróságát eredményezte, amely korlátozta a tóban összegyűlő víz mélyebb rétegekbe történő szivárgását. 5. ábra: Vizfeltörés Kardoskúton (fotó: Dr. Szarná János) 6. ábra: Vízfeltörések nyomán kialakult szántóföldi szikes foltok Kakasszék határában (in.: Kiss, 1990) Ezekben a szikes tavakban a feltörő víz összetételétől függően különböző algafajok telepedtek meg, amelyek a tavak színét is kölcsönözték. Kiss István (1976) a hazai szikes tavak, szikes vizek mikroflórájának és mikro vegetációjának kutatásával több, mint négy évtizeden keresztül foglalkozott 1929 őszétől kezdődően. 1934-ben nyí-
