Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Bezdán Mária: Földárja és szikesedés a Duna-Tisza közén
Bezdán M: Földárja és szikesedés a Duna-Tisza közén 61 jük Ny-ról és K-ről is lefelé növekvő rétegvíznyomású „kiskőrösi süllyedék” ékelődik be, amely szintén elhatárolást jelent. Ez a beékelődő terület a Duna ó-holocén terasza felől kap vízutánpótlódást az ősi Duna-medreken keresztül. A Duna-völgyben a rétegvíz áramlás É-D-i i- rányú, és a süllyedék legmélyebb pontja felé tart (Urban- csek, 1963). Az 1966-tól 1976-ig eltelt tíz évben a MÁFI mélységi vízfigyelő kutakat épített a felszín alatti vízviszonyok tanulmányozására. A kutak nagy részében hetente kézi műszerrel végeztek méréseket, és volt néhány kút, a- melyben automata órás műszerrel folyamatosan észleltek (Rónai, 1978). hetente mérték a víz nyugalmi szintjét, a légnyomást, a vízhőmérsékletet és a mérés idején a levegő hőmérsékletét. A mérési adatok alapján megállapították, hogy minden mélységben azonos irányú nyomásváltozások játszódnak le évente is és több év idősorában is. Az évszakos vízjárás ugyanúgy bonyolódik le 100-200- 300 m mélységben is, mint a talajvíznél, ami nem szivárgással jut le, mert akkor nagyságrendekkel nagyobb idő- eltolódásokat mutatna. A víznyomás változása a rétegekben a következő okokból változik:- földi árapály- légnyomásváltozás- évszakos telítődés és fogyás- többéves nedves és száraz időjárási periódusok hatása- különleges okok: földrengés stb. A légnyomásváltozás okozta hullámok időben pontosan jelentkeznek a rétegvizek nyomásviszonyait leíró görbéken, a talajvízgörbéken ezek a hullámok elmosódnak. Azonban a rétegvizekben az éves és a többéves nyomásingadozásokban mutatkozó különbségeket a betáplálás évi és sokévi periódusai határozzák meg (Rónai, 1978). A földtani térképezés során megfigyelték, hogy a felszíni beázási zóna és a talajvíztükör között méteres, vagy több méteres száraz réteg vagy rétegsor található. A Duna-Tisza közi homokhátságon a felszín közeli rétegek nincsenek vízzel telítve, és az egymás alatti vízadó rétegek különálló vízemeleteket képviselnek, közéjük száraz, vízzáró rétegek települnek. A mélyebb rétegekben tározódó víz nyugalmi szintje mélyebben áll a felette lévőnél. Ez az állapot néhány száz méter mélységig tart, majd a mélyebben fekvő rétegek vizének nyugalmi szintje emelkedésbe csap (Kecskemétnél kb. 500 m-nél) (Rónai, 1975). Ugyancsak a hátság domborzatilag kiemelt területére jellemző csak, hogy az évszakos vízjáték amplitúdója a legfelső rétegben a legnagyobb, és a legmélyebb rétegben a legkisebb. (Rónai, 1978) Ez pedig azt jelenti, - a Magyar Medence egészére vonatkozó kutatások szerint - hogy a negyedkori és felsőpannon rétegvizek egyik fő utánpótlódási területe a Duna-Tisza közi homokhátság, illetve a Gödöllő-Albertirsai pannon hátság, mert negatív függőleges nyomás-gradiensűek. A Duna-völgyi résztájegység és a Tisza völgye pedig pozitív függőleges nyomás-gradiensű megcsapolási terület. A kétfajta terület között semleges, közelítőleg hidrosztatikus nyomásállapotú részek találhatók a homokhátság K-i és Ny-i peremén. A nyomásanomáliák összhangban vannak a geotermikus anomáliákkal, és az üledékek osztályozottságával (Simon, 1964). A hidrosztatikustól eltérő nyomásállapot nem jelenti az adott kőzet áteresztőképességének megfelelő sebességű vízmozgást is, mert amenv nyiben ez az érték alatta marad a küszöb-gradiensnek (Kovács, 1972), nem indul meg a kőzettömbben a szivárgás. Az utóbbi évek nagymértékű rétegvíz-kitermelése e- rősen befolyásolta a rétegvíz, és a negyedkori rétegekben lévő víz nyomásviszonyait (Major & Neppel, 1988). A felszín alatti néhány száz méter vastagságú rétegsorokból hatalmas mennyiségű vizet emelünk ki, amely azoknak a rétegeknek a tömegéhez mérve is — amelyekből származik - feltűnően nagy. Számítások szerint 100 év alatt i- lyen víztermelés mellett az összes negyedidőszaki réteg pórustérfogatának több mint a felét kimerítjük. A szénhidrogén-kitermelés is oka lehet a felszínalatti vízkészletek nyomásszint csökkenésének, melyet a MÁFI kútcso- port észlelési adatai alapján a kitermelés és a nyomás- szint-csökkenési területek egybeesésével igazol. (Kovács, 1984). A lecsökkenő nyomásviszonyok miatt, csökken a talajvíz alulról történő vízutánpótlása, és/vagy a talajvíz a mélyebb rétegekbe szivárog, mert a víz a nehézségi erő következtében vándorol lefelé mindaddig, amíg el nem éri a nyugalmi vízszintet, amely alatt már mindenütt víz tölti a rendelkezésre álló kőzethézagokat. A megadott forrás érvénytelen. A nyugalmi vízszint változó, általában követi a domborzatot azzal a különbséggel, hogy a dombokon, hegyeken mélyebben van a földfelszín alatt. A mélyebben fekvő vízrétegekre a felettük levő, magasabban fekvő víztömegek nyomást gyakorolnak, amihez hozzájárul a levegő vízfelületre gyakorolt nyomása is. A rétegvíz-kivételek miatti nyomásszint-csökkenés a felette lévő víztestek megtámasztásában indukál változásokat, amely következtében a sókban gazdag talajvíz a mélyebb rétegek felé vándorol. A szennyezett talajvíz mélyebb rétegekbe történő leszivárgása nemkívánatos jelenség. A mélységi vizek mind mennyiségi, mind minőségi értelemben védelmet kívánnak, ha hosszú távon biztosítani akarjuk az Alföldön található ivóvízkészletünket. 3. A terület szikesedésével kapcsolatos történések leírása A szikesek keletkezésével kapcsolatban több elmélet is született, amelyek többsége nem állta meg a helyét. A született elméletek egyike a Sigmond E. nevéhez fűződő kilúgozási elmélet (Sigmond, 1934). Ballenger R. is hasonló magyarázatot ad erre vonatkozóan (Ballenger, 1931). A sók közvetlen helyi keletkezése azonban nem ad magyarázatot a sók különböző mértékű felhalmozódására, mert a talajvíz ugyanazt a sókészletet mozgatná. E- zért Scherf E. úgy véli, hogy nemcsak a helyben képződött sók okozhatják a szikesedést, hanem a talajvízben oldva igen nagy távolságról is odajuthatnak a kérdéses területre (Scherf, 1925-28). Endrédy E. az Alföld pereméről származtatja az erőteljesebb szikesedést okozó sókat. A talajvíz nátriumtartalmának geológiai korokban végbement feldúsulásának ellentmond a talajvíz csapadékból történő állandó pótlódása, ami hígítja annak sótartalmát, illetve a talajvíz erőteljes áramlása. Kovács Gy. a magasabb területek alatt elhelyezkedő talajvíz al-
