Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Bezdán Mária: Földárja és szikesedés a Duna-Tisza közén
60 az üledékek lefelé kifinomodnak. Ezeken a mélyfekvésű területeken a vizek alulról felfelé szivárognak, ezért itt a talajvíz nem tud mélyebb rétegekbe szivárogni. A kiemelt homokterületeken - lefelé csökkenő rétegvíznyomású terület - lehetséges a beszivárgás és lefelé tartó vízmozgás (Urbancsek, 1963; Rónai, 1985). A rétegvíznyomás növekedése vagy csökkenése azonban egyazon területen belül sem mindig egyértelmű, mert egyes mélységekben lehetnek eltérések. A rétegvíz nyomásának alakulásában hidraulikai, földhőáramlási és földgáz által kifejtett hatások játszanak szerepet (Urbancsek, 1963; Treitz, 1931). A lefelé csökkenő rétegvíznyomású területek mindegyike törmelékkúp, ahol nagyobb mélységekben kavicsos üledékek rakódtak le, és az üledékek alulról felfelé finomodnak. A Duna-Tisza közén két nagy hordalékkúp található (Schmidt, 1961):- A Solti-síkságon kialakult negyedkori árterület változó vastagságú fedőréteg alatt elhelyezkedő durva- szemcsés talajvíztartó réteg, amelyet alul közel vízzáró rétegek határolják és megakadályozzák, hogy a mélyebb rétegek vizével kapcsolatba kerüljön. E- zért a mélyebb rétegekből történő vízkitermelés nem drénezheti a talajvizeket.- A Tiszával határolt hátsági területen a talajvíztartó rétegeknek a mélyebben elhelyezkedő durvaszemcsés hordalékkúp rétegeivel megvan a kapcsolata, és így a talajvíznek megvan a lehetősége, hogy a mélyebb rétegekbe szivárogjon. A mélyebb hordalékkúpból kitermelt vizek következtében lecsökken a rétegvíz-nyomás, ami a talajvízre drénező hatást fejt ki. A hordalékkúp legvastagabb és legjobb vízvezető tulajdonságú rétegei a Budapest - Kecskemét - Kiskunfélegyháza vonalán, Cegléd környékén és Kiskunhalas környékén nyugat-kelet kiterjedésű területen találhatók. E- zen a területen (kiskunsági és bácskai terület) egységes víztest van, ami miatt a vastag negyedkori rétegek alsó része is még talajvíznek tekinthető. A pliocén rétegvizek és a negyedkori vizek között hidraulikai kapcsolat van, mert a talajvíz évi vízszintingadozásai megfigyelhetők a rétegvíz kutakban is. Az alföldi medence negyedkori rétegei egyetlen nagy víztartó rendszer részei és táplálásuk a felszínen és a felszín alatt több száz m mélyen az egész Kárpát-medence éghajlati és csapadék viszonyaitól függ és alakul. A magasan fekvő beszivárgási területeken bekövetkező nagy utánpótlódó víztömegek hatása az egész medence laza rétegeiben néhány száz m mélységig nyomásnövekedés formájában napok alatt jelentkezik. (Rónai, 1975). A rétegvíz utánpótlódása (Rónai, 1956) szerint úgy történik, hogy a Kárpát-medence belső hegyperemein leesett csapadék bejut az ottani vízvezető rétegeken keresztül a medencebeli mélyebb rétegekbe és alulról táplálja a talajvizet. Ezt az elméletet számos adat és megfigyelés igazolja. Rónai kimutatta, hogy a különböző úton eltávozott nagy mennyiségű talajvíz utánpótlódása számos helyen csak a rétegvízből lehetséges. A medenceperemeken a rétegvizeket tartalmazó rétegek magasabb helyzetben vannak, mint a medence belsejében, ezért a peremi nyomásviszonyok hatására a medence belsejében pozitív nyomásviszonyok uralkodtak, és a rétegvizek piezometrikus szintje a talajvíz, sőt a felszín fölé is emelkedett, kivéve a Duna-Tisza közi homokhátság közepét, ahol a terep alatt maradt 10-15 méterrel. Itt a magas homokdombokban a vízszint mélyen alakul ki (negatív nyomásállapot), mert a pannóniai aljzat magasan van és felette a negyedkori rétegek túlnyomóan homokosak (Rónai, 1963). Az árkos levetődés tengelye Budapest, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Szeged vonalában állapítható meg, a- mely délkelet felé kiszélesedő süllyedés. A hordalékkúp ENy-i területén lefelé csökkenő rétegvíznyomási viszonyok alakultak ki, de Kunszállástól DK-re már lefelé növekvő a rétegvíznyomás. A vízmozgás iránya Budapest- től-Újhartyánig és Lajosmizsétől-Kunszállásig ÉNy-DK -i irányú (kivétel Dabas, Örkény és Táborfalva térsége). A vízmozgás a szerkezeti árok középvonala felé történik, ezért Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Szentes vonala rétegvízben az ország leggazdagabb területe. A dunai szerkezeti árok olyan mélységi vízgyűjtő terület, ahol a rétegvíz a peremekről a mélyvonal felé, onnan pedig DK -i irányban mozog. (3. ábra). HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 4. S 3. ábra: Az alföldi rétegvizmozgások iránya (Urbancsek, 1963) A rétegvíz hidrodinamikai állapotát a medence mélyszerkezeti adottsága, a vízvezető rétegek térbeli fekvése és a medencetöltelék kőzettani felépítettsége nagyban befolyásolja. A rétegek lejtése négy nagykiterjedésű medence és több kisebb helyigényű fiókmedence felé lejtenek. A kisebb medencék területén a medencék mélypontja felé történik a szivárgás. A rétegvíz két fő szivárgási i- ránya: ÉNy-DK felé a Duna-szerkezeti-árkában, és ÉK- DNy felé a nyírségi törmelékkúp felől a békési-süllyedék felé. Ez a két irány a részmedencéket kialakító töréses szerkezetnek felel meg. A végleges vízgyűjtő terület a szentesi- és a békési süllyedők, mert a rétegek is erre lejtenek. A rétegvizek nyomása Tass, Akasztó vonalától DK-i irányú, Ceglédtől D-re Szolnok felé tartó a szivárgás. Újlengyel, Mikebuda térségétől DK-re a rétegvíz részben a Duna-szerkezeti-árok, részben Cegléd, Szolnok irányába áramlik (Urbancsek, 1963). Az észak-bácskai hátságon a rétegvíznyomás lefelé csökkenő, kivéve Katymár, Madaras és Mélykút térségét, ahol részben a rétegvizek gázossága miatt a rétegvíznyomás lefelé nő. Itt a rétegvíz mozgása ÉNy-DK-i, és a víz a dunai mélyvonalba jut le. Az észak-bácskai hátság nem tartozik a Duna törmelékkúpjához, és a közé
