Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 4. szám - Stenger-Kovács Csilla - Lengyel Edina - Buczkó Krisztina: Kovaalga összetétel és ökológiai guildek kis szikes tavainkban

29

indikátor fajt tudtunk megjelölni (/. táblázat) pl. a Navi- cymbula pusilla, Anomoeoneis sphaerophora, Nitzschia solita és Rhoicosphenia abbreviata, melyek a legmagasabb indikátor értékeket kapták. A Fertő-Hanság területén a legtöbb mintát a Borsodi-dűlőből (13 minta) és Legény-tóból (12 minta) tudtuk gyűjteni, ezek kovaalga összetételét ismertetjük részletesen.

Borsodi-dűlő: a mintákban összesen 90 fajt azonosítottunk. A minták fajszáma 3 és 44 között mozgott. A Fallacia pygmaea (Kützing) A.J. Stickle and D.G.Mann és Nitzschia supralitorea szinte minden mintában megjelent. A 2008-as mintákban szinte egyedüli dominanciával (többször 90 %-ot meghaladó relatív gyakoriságot is elérve) a Nitzschia aurariae jelent meg.

Legény-tó: a mintákban összesen 80 fajt találtunk, a minták fajszáma 15 és 38 közötti volt volt. A Halampho- ra veneta, a Navicula veneta és a Nitzschia constricta 1 1 mintában jelen volt. A 2012-es mintákban a Nitzschia supralitorea kimagasló dominanciája volt jellemző.

Duna-Tisza közi szikesek

A Duna-Tisza közi tavakból 112 fajt azonosítottunk, melyből 68 mozgó profilú, 13 alacsony profilú és 31 magas profilú ökológiai guildböl származott. Uralkodó fajok a területen: Nitzschia liebetruthii Rabenhorst, Nitzschia pusilla Grunow, Nitzschia austriaca Hustedt, Navicula veneta és a Nitzschia clausii. A Duna-Tisza köze tavait jelző indikátor fajként 5 fajt tudtunk megjelölni (/. táblázat), mint pl. Nitzschia fonticola és a Mayamaea a- tomus var. permitis. A területről a legtöbb mintánk a Zab-székből (6) és a Bába-székből (5) származott.

Zab-szék: A faj szám 7 és 15 között mozgott. Egy minta kivételével a Nitzschia austriaca, minden mintában megtalálható volt. A legnagyobb relatív gyakorisági értéket (72,2 %) a Nitzschia liebetruthii érte el.

Bába-szék: A tó leggyakoribb fajai a Navicula veneta és a Navicula cincta (Ehrenberg) Ralfs in Pritchard voltak, ezek a fajok minden mintában megtalálhatók. A faj- szám 8-14 között változott, mely igen hasonló érték a Zab-szék fajszámához.

Az indikátor faj analízis alapján a két terület alapvetően különbözik, és sajátos összetétellel rendelkeznek (1. táblázat), a megjelenő kovaalga fajok alapján a két régió könnyen elkülöníthető. A Duna-Tisza közének indikátor faja pl. Nitzschia communis Rabenhorst Észak-Amerika sós tavaiban jelentős mennyiségben van jelen, mely jól tolerálja az igen magas vezetőképességü vizeket (Blinn, 1993). Fertő-Hanság régió szikes tavainak egyik jellemző indikátor faja, a már említett Anomoeoneis sphaerophora, mely jól jelzi a víz magasabb pH értékét és nagyobb hidrogén-karbonát tartalmát, a faj egyébként a Kelet-Afrika-i alkalikus szikes tavak közönséges faja (Tuite, 1981).

Az egyes ökológiai guildeken belül a fajszám illetve relatív gyakoriság adatokat nézve statisztikailag szignifikáns különbség van a mozgó és a magas profilú ökológiai guild (p<0,001), mind ahogy a mozgó és az alacsony profilú ökológiai guild (0,001) között is, az összes mintát tekintve, illetve az egyes területeken külön-külön is. Látható tehát, hogy a mozgó ökológiai guild tagjai szignifikánsan nagyobb mennyiségben vannak jelen a kis szikes tavakban, mint a másik két guild tagjai. DomiSTENGER-JvOVÁCS^CS

nanciájukat sós tavakban (Blanco és mtsai, 2013) azzal magyarázzák, hogy ezek a fajok toleránsabbak a víz nagyobb zavarosságával szemben, mivel alacsonyabb fény- intenzitáson kompetíciós előnyben vannak a másik két guilddel szemben (Stenger-Kovács és mtsai., 2013). A mozgó guild tagjai nagy stresszt is képesek elviselni, mivel képesek a mozgásra, így ki tudják választani a számukra legmegfelelőbb élőhelyet (Passy, 2007). A mozgó guild tagjai főként az eutróf és szerves anyagban gazdag vizeket részesítik előnyben, tápanyagban dús vizekben burjánoznak (Passy, 2007), mint amilyenek a vizsgált kis szikes tavaink is (Boros és mtsai., 2006; V.-Balogh és m- tsai., 2010).

Köszönetnyilvánítás

Stenger-Kovács Csilla publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/1-11-1-2012-0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program- hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése országos program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A kutatás eszközbeszerzése/ infrastruktúrája az OTKA K81599 által biztosított forrásból valósult meg.

Irodalom

Ács É., Buczkó K. & Lakatos G. (1991) A Velencei-tó és a Fertő nádbevonatának összehasonlító algológiai elővizsgálata. Botanikai Közlemények, 78,95-111.

Blinn D. W. (1993) Diatom community structure along physicochemical gradients in saline lakes. Ecology', 74, 1246-1263.

Blanco S , Álvarez-Balnco I., Cejudo-Figueiras C., De Godos I., Béca- res E., Munoz R. et al. (2013) New diatom taxa from high-altitude Andean saline lakes. Diatom Research, 28, 13-27.

Boros E., Bánfi Sz. & Forró L. (2006) Anostracans and microcrustaceans as potential food sources of waterbirds on sodic pans of the Hungarian plain. Hydrobiologia, 567,341-349.

Buczkó K. (1986) A comperative study of the periphytic algae on three different flower plant species in Lake Hidegségi Fertő, Hungary'. Studia Botanica Hungarica, 19, 63-71.

Buczkó K. & Ács É. (1996/97) Zonation of periphytic algae in two Hungarian shallow lakes (Lake Velence and Fertő) Acta Botanica Hungarica, 40, 21-34.

CEN (2003) Water quality- guidance standard for the routine sampling and pretreatment of benthic diatoms from rivers. EN 13946:2003. Comité Européert de Normalisation, Geneva, 14 p.

Cholnoky B. (1929) Adnotationes criticae ad flórám Bacillarium Hungáriáé. IV. Floristisch-ökologische Bacillarien Untersuchungen in den südlichen Teilen der ungarischen Tiefebene (Alföld). Magyar Botanikai Lapok, 28, 100-155.

Cox E. J (1996) Identification of Freshwater Diatoms from Live Material. Chapman & Hall Press, Germany.

De Deckker P. (1988) Biological and sedimentary facies of Australian salt lakes. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecotogy, 62, 237-270.

Donászy E , Hortobágyi T., Kárpáti I., Megyeri J., Pénzes A., Szemes G. & Varga L. (1959) Das Leben des Szelider Sees. Die Binnengewässer Ungarns I. Limnologische Studien an einem natriumkarbonatchloridhaltigen See des ungarischen Alföld. Akadémia Kiadó, Budapest.

Dufréne M. & Legendre P. (1997) Species assemblages and indicator species: the need for a flexible asymmetrical approach. Ecological Monographs, 67, 345-366.

Fehér G. & Schmidt A. (2003) Kiskunsági szikes tavak (KNPII) algológiai vizsgálata. Természetvédelmi Közlemények, 10, 163-176. Grunow A. (1862) Die österrischen Diatomaceen nebst Anschluß einiger neuer Arten von anderen Lokaitäten und einer kritischen Übersicht der bisher bekannten Gattungen. Verhandlungen der Kaiserlich-Königlichen Zoologisch-Botanischen Gesellschaft in Wien, 12, 315-472, 545-588.

Hammer, U. T. (1990) The effects of climatic change on the salinity, water levels and the biota of Canadian prairie saline lakes. Ver-