Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Ligetvári Ferenc - Juhász Endre - Bardóczyné Székely Emőke: Velünk élő történelem: Szennyvíz- és szennyvíziszap-hasznosítás
2 Velünk élő történelem: Szennyvíz- és szennyvíziszap-hasznosítás Ligetvári Ferenc (1), Juhász Endre (2), Bardóczyné Székely Emőke (3), Debreceni Egyetem (1), Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (2), Szent István Egyetem (3), Elérhetőség: ferenc.ligetvari@gmail.com Történeti előzmények Naponta magunkban hordozzuk, néha több nap szükséges éretté válásához. A hús négy nap alatt válik ürülékké. Most és 6500 évvel korábban is hasonlóan történt. Mózes V. könyve 3. fejezet 12-13. verse: „A táboron kívül valami helyed is legyen, hogy kimehess oda, - És legyen ásócskád a fegyvered mellett, hogy amikor leülsz kívül, gödröt áss azzal és, ha felkelsz betúrhassad azt, a- mi elment tőled.” Mezopotámiában a gazdagok, majd a rómaiak is a lakáson átvonuló vízcsatornákkal hütötték lakásukat. Kényelmüket szolgálta a vízzel eltávolított ürülék feltételeinek megteremtése. Igen a rómaiak is megfizettették a kényelmet. Tiberius császár csatornázási adót vetett ki, Vespasianus gyakorlati gondolkodása abban nyilvánult meg, hogy a vizeletet külön gyűjtette mosás céljából. A tóga viselete is igazolttá vált a társas latrina vastag kőülőkéjén eltöltött idő során. A középkorban a társadalmi aktivitás a mediterrán vidékről a mérsékelt égövbe tevődött át. Itt hűvösebb időszakokban kevésbé állt fenn a fertőzés veszély, bezzeg a nyár őket sem kímélte. A pestis járványok millió- számra vitték el áldozataikat. A zsúfoltabb városok próbálkozásai közül London érdemel említést, náluk 1348- tól éjszakai tisztogató disznócsorda volt segítségre. 1., Az ipari forradalom hatása a településekre Az újkor magával hozta a városi élet elterjedését. A világban tapasztalható jelenségek közül az urbanizáció, a gazdasági-társadalmi fejlődés elkerülhetetlennek látszó terhelő folyamata. Az agglomerációk fejlődése (a szó mennyiségi értelmében) olyan mértéket öltött a világban az elmúlt 50-100 évben, mely hatalmas tömegeket, ipart és szolgáltatásokat koncentráló területeket, azaz nagy és még nagyobb városok kialakulását eredményezte, azok minden előnyével és hátrányával együtt. Míg 1800-ban a Föld lakosságának csak egy százaléka élt városokban, az ipari forradalom és a gazdasági fejlődés következtében kialakult agglomerációk egyre nagyobb tömegeket vonzottak (vagy a körülmények kényszerítették őket oda), így 1970-re ez az arány már elérte a 30 %-ot, 2002-re a 48 %-ot és 2030-ra 60 % várható. A növekvő városok szoros kötődése a víz jelenlétéhez természetes, hiszen lakosai számára alapvető szükségletként jelentkezik a mindennapi élethez és a termelési célok megvalósításához egyaránt. A vezetékes vízellátás terjedésével megnövekedett vízfelhasználás egyenes következménye a településeken nagy mennyiségben keletkező szennyvíz, amely a szakszerű elvezetés és a szükséges tisztítás hiányában az ember egészségét, gazdasági tevékenységét és a környezetet egyaránt veszélyezteti. A szennyvízelvezetés igénye mindenki számára természetes, de az érdekfelismerés gyakran csak „az én területemet ne érje” látható gondolkodásig jut el. Az ebből adódó, gyakorlatban elterjedt átmeneti megoldások (szakszerűtlen derítők, ún. emésztők, felhagyott kutakba vagy felszíni vizekbe történő bevezetése) a talaj, a talajvíz, a tavak és a vízfolyások elszeny- nyeződést, illetve a talajvízdombok kialakulását okozzák, ami bár időben jelentős késleltetéssel ugyan, de nagy veszélyt jelent a vízellátáshoz szükséges felszín a- latti mélyebb rétegek vízkészletére is. A felszíni vizek minősége azonban a szennyezések felszámolásával eredményesen befolyásolható, addig a felszín alatti vízbázis elszennyezése annak hosszú távú elveszítését jelentheti. A vízzel kapcsolatos szemléletváltás sokat hangoztatott szükségessége a városi vízgazdálkodásban is napirenden van. A fejlett világ, illetve a hagyományos infrastruktúrával rendelkező városlakók nem utasítják el a felelősséget a csapadék és a szennyvíz „elhelyezése” kapcsán és az új paradigmának el kell ismernie, hogy a „szennyvíz” egyben „készlet” is. A legutóbbi időkben a következő tényezők hoztak alapvető változásokat a szennyvizek hasznosítása terén:- a (kevésbé igazolható) fenntartható fejlődés koncepciójának elterjedése,- az ökológiai szemlélet térnyerése,- az elfolyó vizek befogadóra gyakorolt terhelő hatásának felismerése,- a hálózat, a szennyvíztelep és a befogadó egységes kezelése,- a számítástechnikai eszközök és az analitikai módszerek folyamatos fejlődése,- az EU Víz Keretirányelvvel összhangban a vízgyűjtő szemlélet elterjedése. Vigyázni kell a készletekre. Nem szabad a vizet egyoldalúan kezelni. Miről van szó? A földgömbnek a ráktérítőtől északra és a baktérítőtől délre eső részein - az é- vek többségében- ma még van annyi víz, amely az átlagos termeléshez, az elegendő táplálék megtermeléséhez szükséges. A két határvonal közötti területen már sokkalta nehezebbek a feltételek. Vagyis a mérsékelt égövben a természeti környezettől vesszük el a vizet és nem gondoskodunk a többszörös hasznosításról, ezzel szemben az „e- gyenlítő közeliek” más stratégiára kényszerülnek. Jellemző példa Izrael esete, ahol a nagyvárosok szennyvizét mély tározókban helyezik el, és azok partja mentén csápos kutak gyűjtik a talaj által szűrt vizet és juttatják a Negev sivatagba, ahol víztakarékosán öntözik a növényeket. Azok persze párologtatnak és a meleg levegő feláramlása révén kerül a természetes víz körforgásba. Van- e Magyarországnak olyan területe ahol ez megvalósítható? Igen, az egész országban. Különösen az Európai Uni- ó által javasoltan a megújuló erőforrásokból nyerhető e- nergiát meg kell ötszörözni, illetve hatszorozni. Ezért a tisztított szennyvizek mielőbbi hasznosítása elengedhetetlenné válik. Ennek révén biztonságossá tehető a biomassza ilyen célú előállítása, akár energiafü vagy erdő, akár a közvetlen fogyasztásra nem kerülő mezőgazdasági termékek (pl. vetőmag vagy borszőlő) előállítása esetén.
