Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 4. szám - Ligetvári Ferenc - Juhász Endre - Bardóczyné Székely Emőke: Velünk élő történelem: Szennyvíz- és szennyvíziszap-hasznosítás
LIGETVÁRI F. és mtsai: Velünk élő történelem 3 Az állandó zöldfelület C02 felvétele révén javulnak az élettér feltételei, így a biomassza növekvő előállítása révén többszörös környezetvédelmi és erőforrás hasznosítási feladatot valósítunk meg. 2. A tisztított szennyvíz öntözéses hasznosítása biomassza előállítására Szennyvíz-elhelyezés - kiegészítő tápanyag-eltávolítás A szennyvíz, illetve a tisztított szennyvíz mezőgazda- sági jellegű felhasználása nagyszerű lehetőségeket teremt az egyébként a környezetet károsan terhelő tápanyagok hasznosítására. A hulladékkezelés egészséges technológiáinak bevezetését és alkalmazását nemcsak a környezet fokozott védelme, hanem a környezetkímélő termelés igénye is sürgeti. Az európai uniós tagállamok egyelőre inkább a gyorsabb önkéntes, mint a lassabb rendelkezéses utat választják a környezetbarát technológiák meghonosítására, piaci alapon támogatva az erre vállalkozó cégeket. Hazánk adottságai révén a „hulladékgazdálkodás” lokális a- lapjai teremthetők meg leghatékonyabban, a szennyvíz kezelése nyomán keletkező végtermékek, így a szennyvíz-iszap és a tisztított szennyvíz elhelyezését egyaránt meg lehet oldani mezőgazdasági termelő tevékenységeken keresztül. A támogatási rendszer kialakulásával a termelők részére és a szennyvíz hasznosítása tekintetében is vonzó alternatíva lehet az energianövények vagy egyéb speciális növények termesztése. Szerves trágya, komposzt és szennyvíz termőtalajokba juttatása nemcsak akkor célszerű, ha az gazdaságos, hanem előnyös akkor is, ha a káros anyagok nem veszélyeztetik az élővizeket. A hasznosítás érdekében a nehézfémek, valamint a nehezen lebomló szerves anyagok (poliklórozott bifenilek, dibenzo-dioxin stb.) csak a megengedett határérték alatti mennyiségben lehetnek jelen. Értelemszerűen elemezni kell magát a szennyvíz- iszappal trágyázni kívánt talajt is. Használata csak akkor engedélyezett, ha nincsenek káros hatásokra utaló anyagok. A jelenlegi előírások szerint legföljebb 15 t/ha (34 % szárazanyag) adaggal történhet a tápanyag-utánpótlás; gabonafélék alá fele ennyi mennyiség adagolható. A talajkímélő és egyenletes kijuttatás alapkövetelmény. Szennyvíziszappal nem trágyázható a legelő, a zöldségfélék és lágyszárú gyümölcstermelő növények területe (a gyümölcsfa-ültetvények kivételével); a takarmány-növényekét csak akkor, ha a kijuttatás után legalább 3 hétig nem kaszálják az állományt. Ellenben az e- nergianövények (biomassza-produkció) szennyvízzel történő öntözésének, vagy szennyvíziszappal való trágyázásának nincsenek jelentős korlátái. A biomassza különböző formái (fa, fahulladék, kóró, szárított trágya) az ember ősidők óta használja tüzelésre, fűtésre. A fatüzelés lassú reneszánsza mellett napjainkban más biomassza eredetű nyersanyagokat is felhasználnak energianyerésre. A keményítő és a fahulladék aerob erjesztésével, ún. bioetanolhoz, biometanolhoz, növényi olajok kémiai átalakításával (észteresítés) biodízelhez lehet jutni. Ezek tisztán, vagy benzinhez, illetve dízelolajhoz keverve belsőégésű motorok meghajtására alkalmasak. Szennyvíziszapból, hígtrágyából anaerob erjesztéssel biogáz állítható elő, hő- és áramtermelés céljára. A mezőgazdaságnak nemcsak arra kell törekednie, hogy energiaszükségletének minél nagyobb hányadát fedezze saját forrásból, hanem arra is, hogy az ipar számára minél több, a kőolaj alapú nyersanyagok helyébe állítható terméket állítson elő és, hogy a működésekor keletkező másodlagos biomasszát és az elsődleges biomassza melléktermékeit minél nagyobb mennyiségben juttassa vissza a biológiai körforgásba (reciklizálás). Az ideális energianövény jellemzőit, illetve a teljesség igénye nélkül a választható és hazánkban sikerrel termeszthető változatokat a következőkben foglaltuk össze:- nagy szárazanyag tartalom, betakarításkor tüzelésre alkalmasság,- évelő, sarjadzó típus,- a napenergia hatékony átalakítása biomasszává (C4 fotoszintézis),- jó betegség-ellenállóság,- jó víz- és nitrogénhasznosítás,- az elméletileg elérhető szárazanyag-produkció (C3 -as növény esetén: 33 t/ha/év, míg a C4-eseknél: 55 t/ ha/év). Utóbbi értékeket a jelenleg termesztett gazdasági növények vagy az erdei fafajok csak megközelítik, ezért szükség van olyan új növényekre, amelyek a követelményeket jobban kielégítik mérsékeltégövi körülmények között is, vagy amelyek különleges minőségű terméket állítanak elő. A települési szennyvizek altalaj-öntözéses hasznosítása A téma aktualitása, jelentősége A bármilyen módon gyűjtött szennyvíz megfelelő mértékű tisztításáról mesterséges, vagy természetes módon gondoskodni kell. A természetes tisztítás lényege, hogy a tisztulás a természetben meglévő erőforrások felhasználásával megy végbe. A szárazföldi és a vízi ökoszisztémák — bár némiképp eltérő módon és mértékben - egyaránt képesek ennek a folyamatnak a „megvalósítására”. Bár az ilyen jellegű mechanizmus leghatékonyabban a szárazföldi és a vízi ökoszisztémákban érvényesül, a növény-talaj rendszerekben a lebontás túlnyomórészt a talajban, mint élő szűrőrendszerben megy végbe fizikai, kémiai és biológiai folyamatok együttes hatásaként. Nagy előnye e rendszereknek, hogy döntően a Nap sugárzó energiájának felhasználásával működnek, kímélve a Föld amúgy is fogyóban lévő energia készleteit, továbbá a folyamat eredményeként költségcsökkentő, gazdasági hasznot jelentő új termék jelentkezik. A szennyvíziszap ártalommentes elhelyezése, illetve hasznosítása is főleg a növény-talaj rendszerekben valósítható meg biztonságosan. A harmonikus környezeti egyensúly fenntartásának célkitűzései, valamint az EU Víz Keretirányelvében megfogalmazott előírásai is a fejlődés irányát a települési szennyvizek, szennyvíziszapok, mezőgazdasági fel- használásának korszerűsítésében kívánják megvalósítani. A keletkező szennyvizek még hatékonyabb felhasználása öntözéssel történhet. Faültetvények öntözésekor a talaj természetes tisztító képességének kihasználásával a szennyvizek ártalom
