Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Bardóczy Lajos - Bardóczyné Székely Emőke: A vízszállítás módszerei és azok homokhátsági lehetőségei, tekintettel a Duna-Tisza csatorna változatokra
54 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014 94. ÉVF. 3. SZ. kerülhetne szóba, de ez is megtakarítást tenne lehetővé. Esetünkben az a gondolat is felmerülhet, hogy a homokhátságról a tisztított szennyvíz mezőgazdaságilag nem hasznosított elvezetésre szánt részét célszerű lenne onnét elszállítani, és akkor az elszállítandó szennyvíz a felemelésre váró nyersvíz ellentétele, ami a fennsíkon öntözésre lenne felhasználható, ezáltal az említett emelő berendezés energia megtakarítást eredményezhetne és többé-ke- vésbé folyamatos üzemet tenne lehetővé. Mindez persze nyomóvezetéken is megoldható a le és felszállatott közeg által igénybevett, ill. a másik oldalon megtermelt e- nergia utánpótlással, azonban az emelő és áram termelő gépek hatásfokai által összevont energia veszteségek viszont nagyobbak az előző emelőgépes szerintieknél. Az itt említett elképzelés viszont a csatornától teljesen függetleníthető, és itt egyéb mérlegelési szempontok is befolyásolják az erre vonatkozó döntést. A múltban igen fontos szempont volt a Duna és a Tisza közötti vízi szállítás megrövidítésének lehetősége, u- gyanis a két becsatlakozási pont közötti távolság a két folyó mentén mintegy kereken 700 km-re tehető, tehát a körülbelül 100 km-es összekötés mintegy 600 km vízi út rövidítést valósít meg. Ez viszont mind energia, mind idő megtakarítást eredményez a szállításban. Mindenesetre a vázolt megoldás előtt igen sok szempont tisztázásra vár. A főbb tisztázandó szempontokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: Melyek a vízszállítási igények, azok honnan hová szólnának, melyik változat a legalkalmasabb erre a célra, ki az, aki az emelő berendezést megtervezi és megvalósítja, ez ugyanis találmányi színtű is lehet. Nem utolsó sorban kérdés az is, hogy mi az a vízhozam, ami a Dunából mindenkor kivehető. Természetesen a döntéshozó beruházó, generál tervező és kivitelező ismerete sem hiányozhat ebből a felsorolásból. A magas vezetésű csatorna a két folyó közötti vízpótlás céljára nemigen lenne hasznos megoldás, ugyanis igen nagy energia veszteséget termelne akkor is, ha a csatorna felemelő szivattyúk után a leszállítás oldalán működtetendő áram termelő turbinák kerülnének alkalmazásra a rendszer legalább 30 %-os veszteséget termelne, vagyis mintegy 15 m-es nyomásveszteséget. Ilyen körülmények mellett a felső vezetésű csatornának közel vízszintesnek kellene maradnia, tehát előnye csak a hajózásnál lenne kimutatható. A döntő kérdés mégis az, hogy mennyire van szükség szállítás szempontjából a Duna és a Tisza közötti vízi út megrövidítésére, vagy mennyiben volna gazdaságos turisztikai szempontból az elképzelés szerinti létesítmények megvalósítása. Nem vitás azonban, hogy valamilyen formában azonban mégis szükség lenne vízáramlás létrehozására, egyúttal az ehhez szükséges energia biztosítására. 6. Területi kiterjesztés ötlete Igen merész elképzelés szerint a dolog további elgondolkoztató megoldásra is fel lehet vetni, miszerint a magas vezetésű csatornát a Tiszán túlmenően is célszerű lenne elvezetni. Ugyanis amennyiben alacsonyabb kiépítésű folytatással az tovább haladna az Alföld irányában, a dunai vizet el lehetne szállítani a másik vízhiányos területre is. Ez esetben egy arra alkalmas alföldi végponton létesítendő víztározóval, ott öntözésre alkalmas kis régión jó mezőgazdasági feltételeket lehetne teremteni, ugyanakkor a teljes rendszert igénybe vevő turizmus ide is eljuthatna, hiszen az Alföld egymaga is kedvelt ebből a szempontból. Tovább gondolva az adottságokat ez a „vonalas létesítmény” kelet-nyugati irányultságára való tekintettel a csatorna tetején létesülő könnyű szerkezetes befedéssel kiváló napenergia felhasználási lehetőséget nyújthat az arra legalkalmasabb területen. Ebben a vonatkozásban a 100 km-nél is nagyobb hosszban is megvalósítható napelem beépítés valóságos erőmű létesítését eredményezhetné, ugyanakkor ez a magasban megjelenő energiatermelő rendszer, a környezet látványosságát kevésbé zavarná. Nem vitás továbbá, hogy a működtetéshez szükséges energiát ez a megoldás biztosítani tudná, ugyanakkor a napelemek szempontjából az igen nagy telepítési távolság megoldást nyújthatna a komolyabb e- nergia termelésre, és az országos hálózatba való bekapcsolódáshoz (csúcsban akár 100 MV). Mindez azt is jelenti, hogy ebben az esetben a dunai víz a csatornában mindvégig árnyékolt áramlásban lenne, ami az alga képződést, mint szükségtelen folyamatot megakadályozhatná. A turista látványosságot például az érkezési végponton egy szokottnál valamivel magasabb vízi kerék megjelenése fokozni tudná, egyben a vele való kisebb energia-termelés a gazdaságosságot is szolgálhatná. Mindez igen komplex feladatmegoldást igényel, egyben a teljes rendszer esztétikai megjelentetését is szükségessé teszi. Mielőtt az alulról fölfelé szóló vízszállítás igénye felmerülhetnék, sürgősen szükség van a felszínen lehulló csapadék tárolásának és szétosztásának vizsgálatára, a szükséges vízpótlás mennyiségének megállapítása céljából, ami egyben alapja a vízpótlási létesítmények szükségességének. Legjobb tudomásunk szerint a csapadékra vonatkozó említett igények vizsgálata már folyamatban van. A másik kérdés, a szennyvíz le- és a nyersvíz felszállítsa szempontjából egy egyedüli elképzelés szerinti emelő berendezés is jó szolgálatot tehetne. A fentiekben előadottabbak alapján megítélésünk szerint mindenkép érdemes a felvetéssel foglalkozni, hiszen sok vonatkozásban valamely rész megvalósítása érdemi megoldást és megtakarítást is eredményezhetne, de egy egyedüli emelő berendezés megépítése kísérleti szempontból is célszerű lehetne. Amint azt korábban kifejtettük, a rendszer alternatív energiatermelést is lehetővé tenne. Összefoglalva, a vázolt megoldások mozaikszerüen is kapcsolhatóak, az ütemezhetőséget is lehetővé téve. 7. Összefoglalás A fentiekben tárgyalt vízszállítási változat mint ismeretes egy évszázadok óta sok szempontból vizsgált Duna -Tisza csatorna elképzelésekhez csatlakozó változatról szól. Ez a téma mint ismeretes, nagy vonalakban a két folyó közötti összeköttetést képzeli megvalósítani a 2. pontban leírtak szerint. Mi okozza a megvalósítandó feladat megjelenését? Nyilvánvalóan az, hogy a két folyó között a geológiai i- dőkben egy vízválasztó képződmény jött létre, ami az ország déli határa mentére átforduló Duna és az északon található Börzsöny hegység között választja el egymástól a két folyó vízgyűjtő területét úgy, hogy délen a Dunától északi irányban nagyjából fokozatosan csatlakozik a Börzsöny hegységhez oly módon, hogy az északi hegy
