Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Scheuer Gyula: A bükkszéki és mátraderecskei karsztos hévízkutak vízkő kiválásai és hatásuk a vízminőségre makro- és nyomelem vizsgálatok alapján
SCHEUER GY.: A bükkszéki és mátraderecskei karsztos hévízkutak... 45 lásban olyan formában, hogy együttesen közlöm a bükk- székit és a mátraderecskeit (2., 3. ábrák). A bükkszéki víz vezető nyomelemeit pedig a 4. ábrán közlöm meny- nyiségi eloszlásban, a domináns elemeket pedig kördiagramban %-os eloszlásban adom meg. 3. ábra. A vizsgált kutak makró-összetevőinek (kationok, anionok) egyenérték százalékos megoszlása kördiagramban 4. ábra. A bükkszéki víz vezető nyomelemeinek mennyiségi eloszlása grafikusan, a domináns elemek %-os gyakoriságát pedig kördiagram tartalmazza 2.1.3. A vízkőminta összetevőinek vizsgálata A helyszíni tapasztalatok alapján megállapítható volt, hogy a bükkszéki hévíz teljes összetevőinek meghatározása csak úgy lehet teljes mind a makro-, mind pedig nyomelem adottságok szempontjából, ha a kivált vízkőből is történik kémiai vizsgálat. Ezért a vízkőminta begyűjtésére is sor került. A kapott minta a helyszíni tájékoztatás szerint a kút felső részéből származik. A vizsgált minta barnás színű, közepesen tömör szerkezetű, helyenként likacsos volt és rétegzettséget nem mutatott. A vizsgálati eredményeket a 2. táblázat tartalmazza olyan formában és mennyiségi eloszlásban, ahogy azt számomra rendelkezésre bocsájtották (MÁFI). A táblázat alapján az alábbi értékelést adom a vizsgált elemekre vonatkozóan: Természetesen a vizsgált mintában a kalcium a domináns, amely azt jelenti, hogy a hévízben ez az elem a legdinamikusabban válik ki, így alapvetően szegényítve az oldat kalcium tartalmát. A másik földfém a magnézium a kiválásban csak korlátozottan vesz részt, így ez az elem egy része oldatban marad. Ez állapítható meg az alkáli fémekre is (Na+K), mert a vizsgálatok a vízkőben csak csekély mennyiséget mutattak ki. Jelentős a kiválásban még a kénnek, a vasnak és a mangánnak a szerepe is. De ez érvényes még a foszforra és a szilíciumra is. A nyomelemeknél pedig kiugróan nagy a stroncium feldúsulása a vízkőben kötődve a kalciumhoz. A másik földfémnek a báriumnak határozott kiválása állapítható meg. A vízből való kiválási részvételükkel csökken még a nyomelemek közül az alumíniumnak, a cinknek, a réznek, továbbá a szelénnek, arzénnek is mennyisége. De további vizsgált nyomelemeknek a vízkőben kisebb mennyiségi felhalmozódásuk megfigyelhető még. A makro-, mikro- és a vízkőminta vizsgálati eredményeit összehasonlítva rögzíthető, hogy oldatban maradnak a halogén elemek (fluor, klór, bróm, jód). Ez jellemző még az alkáli fémekre is, ezért mind a lítium, a nátrium, a kálium, a rubidium és a cézium tovább megy a vízben és nem vesznek részt a kiválásban. Oldatban marad még a bór is, amely a nyomelem vizsgálatok szerint fő domináns nyomelem a hévízben. A kiválásban tehát mint várható volt döntően a földfémek vesznek részt, mint a kalcium és ehhez csatlakozik a stroncium és bárium is, miközben a magnézium ezt kevésbé követi, mert kiválása korlátozott. A vízkőben felhalmozódik még részlegesen a vas, a mangán, a kén, a foszfor és a szilícium. Továbbá szegényedik a víz a nyomelemekben is, főleg alumíniumban, arzénben, rézben, cinkben és a szelénben, kisebb részben pedig a további vizsgált nyomelemben is, így kadmiumban, kobaltban, krómban, molibdénben, nikkelben és az ólomban. Megállapítható még a makroelemek összehasonlító vizsgálatából, hogy a 60 évi termelés során a vízösszetétel már eltolódást mutat minőségileg a hígabb vizek irányába, mert a vízkörforgalomban a termelés során bekapcsolódtak olyan áramlási pályák, amelyek a rendszer utánpótlódását a hígabb hévizek irányába módosította. Valószínűsítem még, hogy ez a folyamat nemcsak a
