Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 3. szám - Scheuer Gyula: A bükkszéki és mátraderecskei karsztos hévízkutak vízkő kiválásai és hatásuk a vízminőségre makro- és nyomelem vizsgálatok alapján

44

zalékkal. így a vízben a kationok közül a nátrium a- lapvető típus meghatározó mennyiséggel jelentkezett.

A 2010-ben vett vízmintával történő összehasonlítás szerint a víz hőmérsékletében lényegi változás nem történt (39,5 °C). A pH kisebb emelkedést jelez a lúgos tartomány felé, viszont az összes sótartalomban határozott csökkenés tapasztalható, mert csak 20 100 mg/l-t mutattak ki a MÁFI-ban végzett vizsgálatok. Ez 7440 mg/1 összes sótartalom csökkenést jelent, s 27 %-nak felel meg.

A kationok közül a kálium mennyiségét 70,7 mg/1- ben mutattak ki, míg a nátrium 5720 mg/l-t ért el, amely együttesen 99,1 egyenérték százalékot jelent. A kalcium 12,5 mg/!, míg a magnézium pedig 17,2 mg/l, amelyek így összesen 0,2-0,5 egyenérték százalékot képviseltek csak a vízben.

A két vizsgálati eredményt összehasonlítva megállapítható, hogy a kationok vonatkozásában csökkenések tapasztalhatók. így a nátrium 7784 mg/l-ről 5720 mg/1- re csökkent, amely 2064 mg/l-t jelent és így eléri a 26 % -ot. A kálium pedig 96,7 mg/l-ről lecsökkent 70,7 mg/l- re, azaz 26 mg/l-rel lett kisebb, amely ennél az elemnél is a nátriumhoz hasonlóan 27 %-kal esett a mennyisége. A kalcium csökkenés 6-szoros, míg a magnéziumé csak kb. 50%-os változást mutat.

Az anionok közül a vízben a legnagyobb értékben a hidrogén-karbonát jelentkezik. Az 1950-ben történt vizsgálat szerint ennek mennyisége 16 533,7 mg/l volt. A

2010-es eredmények szerint a vízben a hidrogén-karbonát összetevő lecsökkent 12 300 mg/l-re, amely így 4233 mg/l-rel mutatott kisebb értéket. Ez megfelel kb. 25 %- os csökkenésnek. Az anionok közül második leggyakoribb elem a klór, amely még 1950-ben 2703 mg/l-t képviselt a vízben, de már 2010-ben lecsökkent 1820 mg/l- re, amely 883 mg/l kisebbedést ér el, így megközelíti a 31%-os változást. A szulfát összetevő is kisebb változást mutat, de mennyisége a vízben a két fő anion mellett alárendelt, azaz a termelt vízben az összetevők vonatkozásában nem játszik szerepet.

A fent leírtak alapján megállapítható a makroelemek szempontjából, hogy az 1950-es vizsgálatokhoz viszonyítva a 2010-es elemzés határozott csökkenést mutatott ki a fő elemeknél és összetevőknél (nátrium, klór, hidrogén-karbonát), amely megnyilvánul még az összes oldott sótartalomban is, amely 27 540 mg/l-ről lecsökkent 20 100 mg/l-re.

2.1.2. A nyomelemek vizsgálati eredményei

A 2010-es vizsgálatokhoz nyomelem meghatározások is történtek, melynek keretében 32 mikroelemnek vizsgálták meg mennyiségét a hévízben. Az adatokból megállapítható, hogy a nyomelemek mennyiségében és eloszlásában alapvető eltérések tapasztalhatók.

így a nyomelemek mennyiségi értékeik alapján az a- lábbi kategóriákba sorolhatók:

10 000 pg/1 > csoportba sorolható a bór (45 278 pg/1) és a bróni (13 261 pg/1)

1001-10 000 pg/1 közé tartozik a lítium (2200 pig/l), a jód (2382 pg/1) és a fluor (3000 pg/1)

101-1000 pg/1 érték között van a bárium (980 pg/1), a stroncium (425 pg/1) és a rubidium (213 pg/1)

11-100 pg/1 e csoportba helyezkedik el a cézium (80,2 pg/1), az alumínium (25,9 pg/1), a króm (29,2 pg/1), a

vanádium (16,9 pg/1), az arzén (30,3 pg/1) és a szelén (10,8 pg/1). A többi 18 elem mennyisége 10 pg/1 alatti

A fenti osztályozásból látható, hogy 14 elem mennyiségével kiemelkedik ugyan, de ezen belül jelentős szóródások tapasztalhatók, amelyek közül jelentősen feldúsult a bór, amelyet még a halogén elemek követnek, és ezen belül kiemelkedik a bróm, majd a fluor és a jód. Az alkáli fémek közül jelentősen feldúsul még a lítium, de növekedése tapasztalható ilyen elemeken belül a rubídi- umnak és a céziumnak is.

Érdekes még a földfémek eloszlása, mert a stroncium kisebb mennyisége már azt jelzi, hogy a vjzkőkivá- lásban aktív szerepet játszik. Ezen belül a bárium nagyobb mennyisége érdemel még figyelmet.

Az 1. táblázatban feltüntettem még az 1950-ben meghatározott három halogén elemet a brómot, a jódot és a fluort. Ezeknek az elemeknek mennyiségeit összehasonlítva a 2010-es adatokkal a brómnál kisebb csökkenés tapasztalható, a jódnál közel egyezés van, míg a fluornál 1000 pg/1 növekedés rögzíthető. A fluorra vonatkozón a- dat még, hogy a Salvus ásványvíz 2400 pg/I fluort tartalmaz (Sarudi et al. 2003), amely érték az előzőekben közölt koncentráció értékek közé esik.

A vizsgálati eredményekből összefoglalóan megállapítható, hogy az előzőekben kimutatott makro- és mikroelemek mennyiségi értékei és eloszlásuk egyértelműen a vízkőkiválás utáni adottságokat tükrözik. Ezért ezek a hévízben kimutatott elem koncentrációk eltérnek a vízadó kőzetből származó víz eredeti összetételétől, mert e- gyes elemek a kiválásban részt vesznek. így a kalcium, mivel a bemutatott kis értéke erre utal, továbbá a nyomelemek közül a stroncium, mert ennek mennyisége is ezt mutatja. így ezek koncentrációja erősen lecsökken, míg más elemek a kicsapódásban nem vesznek részt, mivel oldatban maradnak. Ilyen többek között a bór, amelynek nagy mennyisége ezt bizonyítja. De ezek közé sorolhatók még a halogén elemek és az alkáli fémek (pl. lítium, nátrium, kálium, rubidium és a cézium).

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 3.. SZ.

2. ábra. A bükkszéki (A) és a mátraderecskei (B) karsztos hévízkutak makró-összetevői mennyiségi eloszlása

A leírtak szemléltetése érdekében megszerkesztettem a makro- és mikroelem összetevők mennyiségi adottságait és gyakoriságukat grafikus és kördiagramos ábrázó-