Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással

indikációk ásványaiból oldódott be a bárium. Ezeknek a folyamatoknak köszönhető többek között a báriumnak jelentős feldúsulása a vízben. Vagyis a sóshartyáni sósvíz kialakulása és egyedisége (nyomelemek) összefüggésben van a térségben lezajlott mindazon folyamatokkal, amelyek hozzájárultak egy ilyen típusú sósvíz kialakulásához.

Tovább elemezve a vezető nyomelemek feldúsulását a sóshartyáni vízben valószínűsíthető, hogy az egykori or- ganogén környezetben olyan feltételek voltak, amelyek kedveztek a lítiumnak, a bornak és a stronciumnak a tengervízhez viszonyított jelentős mennyiségi növekedéséhez. Tapasztalható még egyéb elemek feldúsulása, így a szelénnek és a cink-nek is.

A makroelemek tanulmányozásából (2. táblázat) megállapítható, hogy a kationok közül a tengervíz magas magnézium tartalma (939 mg/l) a sóshartyáni vízben lényegesen lecsökkent (74,6 mg/l). Ebből az a következtetés vonható le rendszerdinamikai szempontból, hogy az akkori környezet nem kedvezett a magnézium megtartásához, így nagy része vagy eltávozott a rendszerből, vagy beépült a szedimentáció során az üledékösszletbe. Hasonlóan a kalcium csökkenése is tapasztalható kisebb mennyiséggel a tengervízhez viszonyítva (397 mg/l-170 mg/l). Az anionok közül a szulfát is a tengervízhez viszonyítva (2270 mg/l) szinte teljesen eltűnt (10 mg/l). így a szulfát eltűnése a rendszerből a tengervízhez viszonyítva határozottan összefüggésbe hozható a magnézium erőteljes és a kalcium kisebb csökkenésével. Vagyis a rendszerben olyan fluid áramlási és kémiai folyamatok játszódtak le, amelyek miatt az előzőekben tárgyalt összetevők mennyiségei az eredeti tengervízhez viszonyítva erőteljesen csökkentek vagy szinte eltűntek.

Az oltáréi sósvíznél is a makroelemek összehasonlító vizsgálatából az állapítható meg (/. táblázni), hogy e víznél is lényeges változások tapasztalhatók a tengervíz összetételéhez viszonyítva. A nátrium-klorid mennyisége lényegesen csökkent, így a híg sósvizek típusába sorolható. A kationok közül jelentősen szegényedett a víz kalciumban (92,4 mg/l), továbbá a tengervíz nagy magnézium tartalma (939 mg/l) e víznél csak igen kis értékben jelentkezett (12,0 mg/l). Ez az erőteljes csökkenése a magnéziumnak e rendszernél is azt jelzi a sóshartyáni vízzel megegyezően, hogy ennek az elemnek az üledék- térben lezajló fluid áramlási és kémiai folyamatok az oldatban tartásához nem kedveztek. Vagyis az üledék össz- let pórusaiból kiszoruló és migráló tengervíz már jelentősen csökkent magnéziumot tartalmazhatott. Ez a feltételezés korlátozottan érvényes a kalciumra is. Az anionok esetében ezzel megegyezően a szulfát erőteljes csökkenő mennyiségi alakulást mutat, mert 2270 mg/l- ről már a sóshartyáni vízben 10,0 mg/l-re fogyatkozott.

így a makro elemek vonatkozásában összefoglalóan megállapítható, hogy a kialakult organogén környezetben a migráció során olyan folyamatok játszódtak le, a- melyek hatására az eredeti tengervíz összetétel magnézium, kalcium és szulfát összetevők szempontjából alapvetően megváltoztak, és ezeknek jelentős mennyiségi csökkenését okozták.

Az oltáréi víz esetében csak két mikroelem vizsgálata áll rendelkezésre (Sarló K. 1950), mert csak a jód és

bróm mennyiségét határozták meg. A vizsgálatok szerint a bróm mennyisége e vízben is igen jelentős közelítve a tengervizéhez (3. táblázat) 69 500 pg/l-rel, míg a jód feldúsulása tapasztalható a tengervízhez képest (50 700 pg/1). Ez a nagy jód tartalom egyértelműen szénhíd- rogén-képző organogén környezetre utal, amely a szakirodalom szerint (Tömör J. 1950) az üledékekben a jód i- gen jelentős feldúsulását eredményezte. E két nyomelem összege 120 200 pg/1 és ez a nagy mennyiség jelzi, hogy az oltáréi sósvízben is hasonlóan a sóshartyánihoz a mikroelemek szempontjából ezek a domináns nyomelemek közé tartoznak. Továbbá valószínűsítjük még, hogy az ü- ledéktérben kedvező feltételei alakultak ki még a vezető nyomelemeknek is így többek között a lítiumnak, a bornak és a stronciumnak.

A Rába árokban Sárvár mellett Rábasömjénnél hazánk egyik legérdekesebb összetételű sósvizét tárták fel, amely karsztos, repedezett tároló rendszerből származik (devon márvány és miocén mészkő). A rábasömjéni sósvizet a makroelemek és az összes oldott só mennyisége alapján a normál sósvizek típusába soroltuk, mert a nátrium-klorid tartalma bár meghaladja a tengervizét, nátrium esetében 50 %, míg a kloridnál ez a növekmény kb. 27 %, de ezt a mennyiségi többletet nem ítéltük alapvető típus eltérésnek. Ezen túlmenően a kationok közül a kalcium mennyisége megegyezik a tengervizével (395-397 mg/l). A magnézium esetében lényeges csökkenés tapasztalható, mert a tengervíz 939 mg/l értéke 49,9 mg/l- re változik, amely kb. 19-szeresen alacsonyabb. Ehhez kapcsolódva megjegyezzük az előzőek alapján, hogy ez volt tapasztalható a sóshartyáni és az oltáréi víznél is. Ebből az a következtetés önként adódik, hogy a magnézium ilyen mértékű együttes csökkenése azonos feltételekre és folyamatokra vezethető vissza, amelyek mindegyik vizsgált rendszernél együttesen érvényesült, sőt ez tapasztalható a cserkeszőlöi sós hévíznél is. Sőt, miután a vizsgált vizek az országban egymástól távol helyezkednek el valószínűsíthető, hogy azok a folyamatok, amelyek a magnézium csökkenését okozzák a sósvizeknél a tengervízhez viszonyítva országosan érvényesülhettek.

Az anionok esetében a klór mennyisége meghaladja a tengervizét, és miután ez tapasztalható még a nátrium e- setében is, ezt a többletet a nátrium-klorid beáramlás o- kozta. A szulfát összetevőnél is jelentős csökkenés tapasztalható, mert mennyisége 2270 mg/l-ről 1160 mg/l- re módosult, amely 50 %-os változást jelent. így e rendszernél is a szulfát korlátozott csökkenése határozottan jelentkezik.

A rábasömjéni hévíz esetében jelentős növekmény tapasztalható a tengervízhez viszonyítva (167 mg/l) a hidrogén-karbonátban, amely összetevő 4150 mg/l-re emelkedett. Ez összefüggésbe hozható a karsztos, repedezett tároló rendszerrel és a vízzel felszálló jelentős szén-dio- xid gáztartalommal. Ez a növekmény visszavezethető a szén-dioxid gáz okozta tároló kőzet oldására. Ebből következik, hogy a kalcium mennyiségének egy jelentős része ebből származik. Igazolva azt, hogy a rábasömjéni sósvíz olyan egyedi karsztos jelleget is mutat, amely a rendszerbe áramló széndioxid-gáz és ebből eredő oldási folyamatok összegeződve eredményeznek.