Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
36 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. EVF. 3. SZ. így összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált sós hévíz magas oldott sótartalma, szén-dioxid gázban való gazdagsága és makroelemek mennyiségi és eloszlási a- dottságai révén a hazai hévizek egyik értékes, gyógyté- nyezőkben gazdag típusát képviseli. A hévíz nyomelemekben is gazdag, ez annak köszönhető, hogy nemcsak jódban (27 715 pg/1) és brómban (66 701 (Ag/1) bővelkedik, hanem egyéb vezető nyomelemekben is. Ezek közé tartozik a lítium (12 351 pg/1), a bőr (56 130 pg/l), a stroncium (17 193 pg/1) és a fluor (6500 pg/l). Ezeken kívül feldúsult még az alkáliák közül a rubidium (1516 pg/1) és a cézium (716 pg/l), a földfémeknél a bárium (231 pg/1). A vizsgált 29 nyomelemnek a vízben összes mennyisége 189 445 pg/l, amelyen belül a vezető nyomelemek összege alapvető meghatározók 189 053 gg/l-rel. így a többi 19 nyomelem csak 392 pg/l-t képvisel a vízben. Ezért ezek mennyiségileg alárendelt szerepet játszanak a nyomelemek között. De ez nem jelenti azt, hogy ezek az elemek nem vesznek részt a víz gyógytényezőinek sorában. A szerzők már korábban közleményükben részletes összehasonlítást végeztek a tengervíz és e sósvíz nyomelem adottságai között (Dobos I.-Scheuer Gy. 2013) kimutatva, hogy közöttük alapvető és lényegi különbségek tapasztalhatók. Ezért az ismétlések elkerülése érdekében a továbbiakban csak arra kívánunk rámutatni, hogy a hazai sósvizeknél milyen egyezések és különbségek vannak a vezető nyomelemek között, amelyet valószínűsíthetően csak egykori organogén környezetekben kialakult folyamatok eltérő adottságaira vezethetők vissza. Ez az összehasonlítás természetesen csak részleges lehet, miután csak a sóshartyáni víznél történtek nyomelemekre vizsgálatok. A lítium mindkét víznél jelentős feldűsulásban jelentkezett a tengervízhez viszonyítva. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a lítium felhalmozódásának kedvező feltételei a képződési térben kialakultak, de ezen belül a rábasömjéni víznél igen kedvező folyamatok segítették elő a lítium igen jelentős feldúsulását, amelyek a sóshartyáni rendszernél nem jöttek létre. Azaz a két víz között a lítium növekménye a rábasömjéni javára kb. 4,7-sze- res. így megállapítható, hogy a két sós vizű rendszer fejlődésében, a lítium felhalmozódásában lényegi eltérés mutatható ki. A bór esetében teljesen megegyező megállapítás tehető, miután a rábasömjéni vízben a sóshartyánihoz viszonyítva 48 000 (xg/1 növekmény mutatható ki, amely kb. hatszoros feldúsulást jelez. így a rendszer vizében a bór betöményedésének feltételei adottak voltak, míg a sós- hartyániban ennek korlátozottsága állapítható meg. A stroncium viszont a sóshartyáni vízben ér el jelentősebb mennyiséget, mint amit a rábasömjéniben kimutattak. A különbség 9262 fig/1, amely kb. 54 %-kal nagyobb a sóshartyáni vízben, mint a másikban. Ezért a stroncium dúsulásának folyamataiból adódóan kedvezőbbek voltak a lehetőségek a sóshartyániban, mint a rábasömjéniben. Ez állapítható meg még a bróninál és jódnál is, mert ez a két elem a sóshartyáni vízben jelentős többletet mutat, mint ami a rábasömjéniben (4., 5. táblázat) van. 5. táblázat. A sóshartyáni és a rábasömjéni víz vezető nyomelemeinek összehasonlító táblázata Vezető mikroelemek ug/1 Sóshartyán Rás-2. Li 2720 12 351 B 8100 56130 Sr 26 455 17 193 Br 93 700 66 701 1 86 838 27 715 F 600 6500 Rb 25,7 1516 Cs 2,55 716 Ba 3 902 231 A domináns nyomelemeken túlmenően a kísérő mikroelemeknél a két sósvíz között lényegi mennyiségi és minőségi különbségek tapasztalhatók. Ezek közé tartozik elsősorban a rubidium és a cézium, amelyek a rábasömjéniben dúsultak fel jelentős mennyiségben, mert a rubí- diumot 1516 pg/l-ben mutatták ki, míg a sóshartyániban ez az érték csak 25,7 pg/l-t ér el. így e két víz között a mennyiségi eltérés 59-szeres a rábasömjéni víz javára. E- zért lerögzíthető, hogy a rábasömjéni rendszernél kedvező folyamatok alakultak ki a rubidium feldúsulására, míg ez a sóshartyáninál ezek a feltételek hiányoztak. A fentiekhez hasonlóan a céziumnál is ugyanez állapítható meg, mert a rábasömjéni rendszernél ennek az e- lemnek jelentős a feldúsulása, és ezt olyan folyamatok segítették elő, amelynek végeredménye 716 pg/1, míg a sóshartyániban csak 2,55 pg/l. Ezen érték különbségek szerint a rábasömjéni víz kb. 300-szor több céziumot tartalmaz, mint a sóshartyáni. Tovább vizsgálva a két víz nyomelem adottságait, jelentős különbség van a báriumban is a sóshartyáni víz javára, ez a növekmény 17-szeres. Az összehasonlítás alapján még jelentős különbségek mutathatók ki a másodlagos nyomelemben is, mert a rábasömjéni ilyen vonatkozásban lényegesen gazdagabb e- zekben, mint a sóshartyáni. De van olyan nyomelem, a- melyben a sóshartyáni gazdagabb, mint a rábasömjéni. I- lyen elem például a cink. A fentiek alapján megállapítható, hogy a két hazai legjelentősebb sósvíz között mind a makro-, mind a mikroelemek szempontjából az egyezések mellett a- lapvető eltérések mutathatók ki, amelyek a hidrodinamikai rendszereik fejlődési folyamatainak különbözőségére vezethetők vissza. A cserkeszőlői hévízkút a szakirodalom szerint neo- gén mészkőből nyeri a magas hőmérsékletű hévizet. E hévízről csak részleges nyomelem vizsgálat áll rendelkezésre (Papp Sz. 1957). így a bór, a bróm, a jód és a fluor mennyiségei ismertek. Ezen belül a domináns nyomelem a bróm, amelynek értékét 36 120 p.g/1-ben adják meg, amely mennyiség kb. a fele a tengervizének (73 788 pg/1). A másik halogén elemnek, a jódnak 7500 pg/l-t állapítottak meg, amely érték-növekmény alapvetően meghaladja a tengervizet, mert megközelíti az ötvenszerest, de jelentős csökkenést mutat az előzőekben tárgyalt három hazai sósvízhez viszonyítva. így a rábasömjéni kútnál, ahol a sósvíz részlegesen szintén neogén mészkőből származik, több mint hatszoros a jódtartalom.
