Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
32 rendszereknél a helyi tényezők befolyásolják. így a bróm olyan domináns nyomelem a borral és stronciummal ellentétben, amelynél határozott dúsulás tapasztalható a tengervízhez viszonyítva, de ilyen egyértelmű következtetés a brómra vonatkozóan nem állapítható meg. Ha a vizsgált nyolc sósvíz összes brómtartalmát összeadjuk 591 261 pg/1 mennyiséget, ha a tengervizet nyolccal beszorozzuk, akkor 590 304 pg/1 bróm koncentrációt kapunk. A két szám közel megegyező, ezért ebből az állapítható meg, hogy a bróm nyomelem mennyiségi alakulását a helyi tényezők befolyásolják. 4. Jód Ezt az elemet is a domináns elemek csoportjába soroltuk, mert némely sósvízben jelentősen feldúsul, míg a tengervízben mennyisége minimális (153 pg/1). Kisebb mennyisége miatt a vizsgált sósvizek egy részébe a domináns elemek közé már nem sorolható be. A jód minimuma a tengervízben jelentkezik 153 pg/l-rel, míg a maximumát a sóshartyáni vízben mutatták ki 86 838 pg/I-rel. így a tengervízhez viszonyítva a sóshartyáni vízben feldúsulása kb. 560-szoros, amely óriási különbség, és ez arra utal, hogy a sóshartyáni rendszerben a jód ilyen nagy mértékű koncentrálódásának a feltételei alakultak ki, amely nincs összefüggésben a fosszilis tengervízzel, hanem a tengeri mikroorganizmusok tömeges pusztulásával áll kapcsolatban (Bartkó L. 1947) a szén- hidrogén képződéssel összefüggésben. A vizsgált vizek közül nagyobb jód tartalmat mutattak ki még a rábasömjéni és a felvidéki csízi vízben. A jód minimális mennyisége a vizsgált sósvizekben a német- országi Bad Wimpfen-i vízben jelentkezett 630 pg/1- rel, amely a tengervizét már csak kb. négyszeresen haladja meg. Alacsony még a toszkánai Acqua Borra-i vízben, ahol 847 pg/l-ben mutatták ki. Ajód kisebb feldúsu- lását mutatták ki a Bad Bentheim-i vízben, ahol meny- nyisége 2320 pg/l-t ért el. Ez is több mint 15-szöröse a tenger vizében kimutatottnál. Ajód erőteljes koncentrációja egyes rendszerekben a nagy jódtartalmú élőszervezetekkel áll kapcsolatban, míg a kis jód mennyiséget o- lyan sósvizekben mutatták ki, amelyek származásilag a konyhasó-kiválásokkal állnak kapcsolatban, mert az eva- poritok kis jód mennyiséget tartalmaznak (Szádeczky 1955). 5. Lítium Ez a nyomelem minden vizsgált sósvízben felhalmozódik a tengervízhez viszonyítva (136 pg/1). A lítium maximumát a rábasömjéni hévízben mutatták ki 12 351 pg/1 mennyiségben. Ez a feldúsulás a tengervízhez viszonyítva több mint 90-szeres. Igen jelentős mennyiségben jelentkezett a felvidéki csízi vízben (7500 pg/1), az olasz Acqua Borra-iban (9587 pg/1), továbbá a dalloli hidroter- mában (9000 pg/1). A Jódaqua vizében pedig 2720 pg/1 a tengervízhez viszonyítva 20-szoros koncentráció növekedést jelent. A legalacsonyabb lítium értékeket a német- országi sósvizekben mutatták ki (559 pg/1, 920 pg/1), de ezek a mennyiségek is ötszörös, illetve hétszeres növekedést jelentenek a tengervízhez viszonyítva. így megállapítható, hogy nemcsak a két hazai vízben dúsul fel jelentősen a lítium, hanem a külföldi sósvizekben is jelentős mennyiségi ingadozás mellett. Ezért rögzíthető, hogy a vizsgált sósvíz rendszerekben a lítium gazdagodásának környezeti feltételei általában kedvezően alakultak, de ezen belül vannak olyan rendszerek, a- melyeknél a lítium nagymértékű felhalmozódása dominánsan nyilvánul meg az előzőekben tárgyalt bór, stron- cium, bróm, jód mellett. Az előzőekben tárgyaltak alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a vizsgált sós vizekben a nyomelemek mennyiségi eloszlása alapján három nyomelem a bór, a bróm és a stroncium sorolható a fő domináns nyomelemek sorába, mert ezek minden vízben feldúsulnak, és alapvető szerepet játszanak. Ezek mellett még domináns elemként kezeltük a jódot és a lítiumot, amelyek közül a jód mennyiségi eloszlása erősen ingadózó, de minden esetben meghaladja a viszonyítási alapot, a tengervizét. Ez érvényes a lítiumra is. Ebből egyértelműen megállapítható, hogy az eredeti tengervíz összetételhez viszonyítva a vizsgált rendszerekben olyan folyamatok zajlottak le, amelyek a mikroelemek vonatkozásában alapvető eltéréseket eredményeztek, míg a makroe- lemekben ilyen alapvető módosulások nem tapasztalhatók, mert nem történt víztípus váltás. Ezért valószínűsítjük, hogy a vizsgált sósvizekben bekövetkezett nyomelem feldúsulások és minőségi eloszlásuk megváltozása a viszonyítási alaphoz összefüggésbe hozható a rendszerek helyi földtani és ehhez kapcsolódó folyamatokkal. 4.3.2. Kísérő nyomelemek értékelése A vezető nyomelemeket tárgyalva az előzőekben ismertettük a domináns nyomelemeket, de ezeken túlmenően megkülönböztettünk még kísérő nyomelemeket is, amelyek a vizsgált nyomelemeken belül mennyiségileg feldúsulva még jelentős szerepet játszanak a vizsgált vizekben esetenként nagyobb koncentrációban, amelyek így hozzájárulnak az egyes sósvízrendszerek egyedi a- dottságaiknak értelmezéséhez. A kísérő nyomelemek közé soroltuk a báriumot, a cinket, a rubídiumot, a fluort és az alumíniumot. Ezek mennyiségi értékeit a vizsgált vizekben a 4. táblázatban közöljük. A felsorolt öt nyomelemről az alábbi értékelést állítottuk össze: 1. Bárium A tengervízben a 12,4 pg/1 bárium mennyisége nem jelentős. Ehhez az értékhez viszonyítva a vizsgált vizekben rendszerint jelentős, sőt egyes vizekben határozott i- gen nagy koncentráció növekedés tapasztalható. Nem meglepően a bárium maximumát 7550 pg/l-rel a dalloli sós hidrotermában mutatták ki, amely több mint hatszázszorosa a tengervizének. Jelentős bárium meny- nyiséget mutattak ki a vizsgálatok a sóshartyáni vízben is 3902 pg/l-rel. Ez a növekedés a tengervízhez viszonyítva több mint háromszázszoros. Ezért e sósvízben fellépő nagy bárium koncentráció nem származhat a tengervízből, és ezt a helyi tényezők egyediségében kell keresni (pl. miocén vulkánossághoz kapcsolódó hidrotermás jelenségek). A rábasömjéni vízben a bárium mennyisége csak 231 pg/1, amely nem éri el a húszszorost, így jelentősen kisebb itt a növekmény, mint a sóshartyániban. A toszkánai Acqua Borránál még kisebb a növekmény, mert nem éri el a háromszorost. A német vizekben a bárium koncentráció növekedése meghaladja a harminc-, illetve a negyvenszerest. így e rendszerekben is biztosítva HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 3. SZ.
