Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
DOBOS 1 - SCHEUER GY : Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei 33 volt a bárium feldúsulásának korlátozott feltételei a tengervízhez viszonyítva. 2. Fluor A fluor jelentős mennyiségben 1400 pg/l-rel fordul e- lő a tengervízben. A vizsgált sósvizekben a fluor koncentrációja ingadozó, mert egyes vizekben mennyiségi növekedés tapasztalható, míg más vizekben határozott csökkenés mutatkozik. A fluor maximumát a rábasöm- jéni vízben mutatták ki 6500 pg/l mennyiséggel, míg a minimumot a Bad Wimpfen-i hévíznél észlelték 340 pg /l-rel. A közölt adatok alapján a rábasömjéni vízben a tengervízhez viszonyítva kb. 4,5-szörös növekedés jelentkezett, míg a minimumhoz képest a csökkenés kb. 4- szeres, azaz a Bad Wimpfen-i rendszernél a fluor csökkenését határozott részleges kiáramlása okozhatta a rendszernél. A sóshartyáni víznél is a fluor mennyiségében (600 pg/l) 800 pg/l csökkenést mutattak ki a tengervízhez viszonyítva. így a sóshartyáni rendszerben a fluor megkötésének feltételei csak korlátozottan voltak meg, míg a rábasömjéni rendszerben a feldúsulásnak kedvező körülményei alakultak ki. így a hazai két sósvíznél a fluor mennyiségi változásában ellentétes irányú vízmozgások történtek. A felvidéki csízi sósvíznél, továbbá a német vizekben is lényegesen kisebb a fluor mennyisége, mint a tengervízben. A fluor mennyiségi ingadozása a 6 vizsgált sósvíz négy rendszerénél határozott és jelentős csökkenés volt tapasztalható a tengervízhez viszonyítva, míg két sósvíznél ezzel ellentétesen növekedés állapítható meg. Ezek a mikroelem adatok is kihangsúlyozzák a rábasömjéni sósvíz rendszer egyediségét és különlegességét nemcsak a hazai sósvizekben, hanem még nemzetközi vonatkozásban is. 3. Rubídium-Cézium A tengervízben a rubídiumot 133 pg/l mennyiségben mutatták ki. A vizsgált vizek koncentrációja a tengervízhez viszonyítva jelentős ingadozásban jelentkezik. Maximuma 1516 pg/l feldúsulással a rábasömjéni víznél fordul elő, amely a tengervízhez viszonyítva megközelítően kilencszeres növekményt jelent. Ilyen jelentős koncentráció emelkedés van az Acqua Borra-i vízben is 706 pg/l-rel és ez megközelíti a hatszoros értéket. A többi négy víznél változó mértékű csökkenés tapasztalható a tengervízhez viszonyítva. így a sóshartyáni vízben a csökkenés több mint ötszörös. Ezért a két hazai víz között a rubidium koncentrációjában jelentős mennyiségi különbség mutatható ki. Ez a növekmény a rábasömjéni vízben a sóshartyániéhoz viszonyítva megközelítően 44- szeres, amely igen jelentősnek tekinthető. A rubidium minimumát a német Bad Bentheim-i vízben mutatták ki 10,5 pg/l-rel. Ez a csökkenés a tengervízhez viszonyítva kb. 12-szeres. A másik német vízben pedig a csökkenés csak közel másfélszeres. Itt jegyezzük meg, hogy a cézium mennyiségi alakulása közel megegyezik a rubídiummal, mert a tengervízhez viszonyítva (0,4 pg/l) a rubídiummal megegyezően a rá- basömjéniben (716 pg/l) mutat jelentős emelkedést. Ez a növekmény 175-szörös. Ehhez hasonló koncentráció növekedés van az Acqua Borra-i víznél is, mert a cézium dúsulásának mennyiségi értéke 564 pg/l, amely a tengervízhez viszonyítva százharmincötszörös. Ez a két nyomelem feldúsulása a rábasömjéni sósvízben tovább erősíti e rendszer nyomelem adottságainak különlegességét és egyediségét. 4. Cink A tengervízben ezt a nyomelemet 10,6 pg/l mennyiséggel mutatták ki. A rendelkezésre álló hét sósvízben ez a fém igen jelentős koncentráció növekedést ért el a dal- loli sólerakó hidrotermában 63 660 pg/l értékkel. A többi sósvízben mennyisége sokkal kisebb, de a tengervízhez viszonyítva jelentős növekedés csak egyes vizekben jelentkezik. így a sóshartyáni vízben 91,1 pg/l-t mutattak ki, amely a viszonyítási alaphoz (tengervíz) több mint nyolcszoros növekedés. A sóshartyáni sósvízzel megegyező tároló kőzetből származó csízi sósvízben a cink koncentrációjában igen jelentős emelkedés mutatható ki, mert 1190 pg/l-t közöl az irodalom. Ez a növekmény a sóshartyánihoz viszonyítva kb. 13-szoros. Ezekből az e- redményekből megállapítható, hogy a cink feldúsulásának feltételei a csízi vízhez kapcsolódó rendszerben és ennek körforgalmában kedvezőek az adottságok. Ez arra enged következtetni, hogy a rendszer áramlási pályáihoz hídrotermás ércindikáció is kapcsolódik. A cink mennyiségi minimuma alacsonyabb, mint amennyit a tengervízben kimutattak. Alacsony cink mennyiség a toszkánai Acqua Borra-inál volt 4,0 pg/l-rel. Feldúsulás tapasztalható a Bad Bentheim-i vízben 217 pg/l-rel, amely a tengervízhez viszonyítva a növekmény 20-szoros, míg a másik német sósvízben ilyen feldúsulás nem tapasztalható. A rábasömjéni vízben a cink mennyisége nem ítélhető jelentősnek, mert csak 36,5 pg/l értékben mutatták ki. Összefoglalóan a cink mennyiségi alakulása a vizsgált sósvizekben igen nagy szóródást mutat. Feldúsulása e- gyes sósvizekben összefüggésbe hozható az egykori hid- rotermás tevékenységgel. 5. Alumínium Ezt a nyomelemet kiemelkedő koncentrációban a Ke- let-afrika-i árokrendszer Afar-mélyfoldön belül a Dana- kil-depresszióban feltörő sólerakó dalloli hidroterma vizében mutatták ki 562 000 pg/l mennyiséggel. A többi vizsgált sósvízben, beleértve a tengervizet is, ennél sokkal kisebb értékű feldúsulást mutattak ki ingadozó fel- halmozódással. A tengervízben 15,3 pg/l-ben jelentkezett, míg a minimum nem érte el az 1,0 pg/l-t (Bad Wimpfen). Az alumínium kisebb feldúsulása az Acqua Borra- i hévforrásban jelentkezett 134 pg/l-rel. Emelkedést tapasztaltak még a rábasömjéni és csízi vízben is (88,5 pg/l, 100 pg/l). A sóshartyáni vízben 25,6 pg/I mennyiséget mutattak ki, amely a tengervízhez viszonyítva nem ítélhető jelentős többletnek. így az alumíniummal kapcsolatosan összefoglalóan megállapítható, a vizsgált sósvizekben a mennyisége a kísérő elemeken belül a legalacsonyabb. Természetesen kivételt képez a dalloli hidroterma, amelynél az alumínium ilyen nagymértékű feldúsulása a helyi hídrotermás folyamatokkal állhat genetikai kapcsolatban. Másodlagos nyomelemek A vizsgált nyomelemek egy jelentős része az adott vízből készült vizsgálatokon belül csak oly mértékben fordulnak elő, amelyeket alárendelt mennyiségben mutattak ki, vagy esetenként helyileg érnek el kisebb növekedést. Ilyen szempontból a vizsgált vizek közül elkülö
