Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással
28 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 3. SZ. rozott csökkenést mutattak ki, hígulási folyamat zajlott le a rendszerben. Ez a mennyiségi csökkenés természetesen nem egyenesen arányos a makro összetevőkre és a nyomelemre vonatkozóan, mert a további vizsgálatok már az egyes rendszereknél fejlődésükkel összefüggésben alapvető és lényegi eltérések és egyediségek mutathatók ki. Ez a megállapítás azokra a vizekre is érvényesek, melyeknél a tengervízhez viszonyítva kisebb meny- nyiségi növekedés (kb. 30 %) tapasztalható, de ez a dúsulási többlet már nincs összefüggésben és arányban a tengervíz összetevőinek mennyiségi eloszlásával. 4.2. A vizsgált vizek makroelem eloszlásában a következő egyediségek és jellegzetességek mutathatók ki: a. A nátrium a vizekben igen szélsőséges mennyiségi ingadozású. A legkisebb mennyiség 3616 mg/l-t ér el az Acqua Borra-i vízben, míg a legnagyobbat a 122 536 mg/l-ben mutatták ki a német Bad Wimpfen-i vízben. Ez a nagyságrendi különbség, illetve növekedés 34-sze- res. így rögzíthető, hogy a vizsgált 12 vízben a nátrium mennyiségében igen jelentős szóródás mutatható ki, mert vannak olyan nagy nátrium tartalmú vizek is, amelyek a tengervíz alap nátriumát (10 397 mg/1) 10-12-szeresen meghaladják, így nátriumban igen gazdagok. Ezek a sósvizek a szakirodalom alapján közvetlenül sótelepekkel állnak genetikai kapcsolatban. A hazai négy vizsgált sósvíz közül három, a sóshar- tyáni, oltáréi és cserkeszőlői nátrium tartalma kisebb, mint a tengervízé. Míg a rábasömj éninéi kisebb nátrium dúsulás tapasztalható a tengervízhez viszonyítva. Ezért az előzőekben felsorolt három víznél a rendszereiken belül olyan folyamat játszódott le, amely nátrium szegényedéshez vezetett, míg a rábasömjéni rendszernél nátriumban történő kisebb gazdagodási körülmények alakultak ki megegyezően a görög Lutra Edipsu-i sós forrásokhoz. A csízi kútnál és az Acqua Borra-i forrásnál a nátrium szegényedés jelentős, amely azt valószínűsíti, hogy ezeknél más típusú nátriumban szegényebb vizek is részt vesznek vízkörforgalmukban. Az erdélyi paraj di sós hévíz is jelentős nagyságú nátriumát az itteni miocén sórétegekből nyeri. A fent leírtak alapján összefoglalóan megállapítható, hogy a nátrium jelentős mennyiségi ingadozása rendszerdinamikai okokra vezethető vissza. Az igen jelentős mennyiségű nátriumot tartalmazó vizeket szolgáltató rendszerek közvetlenül kősótelepekkel állnak genetikai kapcsolatban. Azok a rendszerek pedig amelyekben a nátrium szegényebb, mint a tengervíz, azok az egykori paleogén és neogén tengervizes származásra utalnak, de ezeknél a rendszereknél fejlődésük során olyan folyamatok játszódtak le, amelyek az eredeti nátriumnak mennyiségi csökkenéséhez vezetett. De a rábasömjéninél és a Lutra Edipsu-inál valószínűsíthető, hogy további nátrium beáramlás okozott dúsulást. b. A kálium mennyiségi eloszlását is megvizsgáltuk a vizekben. Ez az elem is jelentős mértékű ingadozást mutat. A tengervízben 403 mg/I-ben jelentkezett a kálium. Ehhez a mennyiséghez viszonyítva a vizsgált vizek kálium eloszlásából megállapítható, hogy ezek között vannak olyanok, amelyeknek kálium tartalma lényegesen kisebb, mint a tengervízé. Ezek a következők: Sóshartyán (27,1 mg/1), Cserkeszőlő (99,8 mg/1), Csíz (55,4 mg/1), Bad Wimpfen (36,0 mg/1), Acqua Borra (216 mg/1). De vannak olyanok, amelyek a tengervizét kisebb mennyiségben meghaladják. Ilyen a Rábasömjén (705 mg/1), Bad Bentheim (574 mg/1). Hatalmas feldúsulásban mutatták ki a káliumot a dalloli vízben 7610 mg/l-rel. Nincsenek kálium mennyiségi adatok Parajdról, Lutra Edip- suról és Oltáréról. Az első csoportnál a kálium mennyiségi csökkenése i- gen jelentős. így a sóshartyáni sósvíz kálium tartalma 15-ször kisebb, mint a tengervízé. Ez a nagyfokú csökkenés véleményünk szerint nem magyarázható csak az eredeti tengervíz felhígulásával. Valószínűsítjük, hogy a sóshartyáni víznél a rendszerben olyan folyamatok is részt vettek, amelyek a kálium jelentős csökkenéséhez vezettek a hígulási folyamaton túlmenően. Érdekes még, hogy a sótelepekből származó némely víznél is nagyon alacsony a kálium (Bad Wimpfen), amely arra utal, hogy egyes esetekben a sókiválás során a kálium kiválásban nem vett részt és kiáramlott a kiválási térből. Ez történhetett Sóshartyánnál is. Más sótestek keletkezésében pedig kedvezően alakultak a kálium feldúsulásának feltételei, mint a Dallol-i rendszernél. De ide sorolható még a Bad Bentheim-i sótelep is. Ezeknél valószínűsítem, hogy a káliumnak szegényedési feltételei nem alakultak ki a rendszerekben. c. A kalcium mennyiségi eloszlása a vizsgált vizekben igen szélsőséges ingadozást mutat, mert a minimális 92,4 mg/1 érték, amelyet az oltáréi vízben mutattak ki. A maximális feldúsulás a dalloli hidrotermában fordul elő 5740 mg/l-rel. így a minimális és maximális mennyiség között több mint 60-szoros a különbség. A tengervízben a kalcium 397 mg/l-rel dúsul fel. Ebből az értékből kiindulva három sósvíz csoport különböztethető meg: 1-es csoportba sorolhatók azok a vizek, amelyeknek kalcium tartalma kisebb, mint a tengervízé. Ezek közé tartozik a sóshartyáni (170 mg/1), az oltáréi (92,4 mg/1), a csízi (123,6 mg/1) és a Bad Wimpfen-i (122,3 mg/1). 2. E csoportba azok a vizek sorolhatók, amelyek jelentősen nagy, vagy extrém nagy mennyiségű kalciumot tartalmaznak. E csoportba tartozik a parajdi (2889,2 mg/1), a görög Lutra Edipsu-i (1522 mg/1), a Bad Bentheim-i (3908 mg/1) és végül a dalloli extrém mennyiséggel (5740 mg/1). 3. A harmadik csoportba azok a vizek tartoznak, amelyek mennyisége közel megegyezik a tenger vizével. I- lyen víztípust képvisel a rábasömjéni (395 mg/1), a cserkeszőlői (359,9 mg/1) és az olasz Acqua Borra-i (490 mg /!)• A kalcium mennyiségi eloszlása a vizsgált sósvizekben rendszerdinamikailag összefüggésbe hozható azokkal a folyamatokkal, amelyek a tengervíz összetételének megváltozásában meghatározó módon részt vettek negatív vagy pozitív irányban. így egyes rendszereknél az á- ramlási pályák mentén a kalcium feldúsulásának folyamata játszódott le (Dallol, Bad Bentheim, Parajd, Lutra Edipsu), míg a paleogén és neogén rendszerek esetében határozott csökkenés mutatható ki (Sóshartyán, Csíz, Oltáré). Prakfalvi (1993) a sóshartyáni víznél ezt a kalci-
