Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással

23

^DOBOSJ^^SCHHULI^i^^gvcsJia/a^konvtasós^ra^iiakro-jis^iijkrodenie^

szóródást mutatnak. A 29 nyomelem a vízben 182 465 fig/l-t ér el, és ezen belül öt elem mennyisége haladja meg a 10 000 pg/l-t.

A nyomelemek az alábbi mennyiségi osztályba sorolhatók:

10 000 pg/l > lítium (12 351 jag/1), a bőr (56 130 |ig/l), a stroncium (17 193 |ig/l), a bróm (66 701 pg/1), a jód (27 715 pg/1)

1001-10 000 pg/1 közé sorolható a rubidium (1516 (ig/1) és a fluor (6500 pg/1)

101-1000 pg/1 között helyezkedik el a cézium (716 pg/1), a bárium (231 }ag/l) és a mangán (148 gg/1)

11-100 fig/l e kategóriába tartozik az alumínium, a króm, a nikkel, a réz, a cink

1-10 pg/l-ben jelentkezett a berillium, a kobalt, a molibdén, az antimon, az ón, a lantén, a wolfram, a titán, az ólom, a bizmut, a tórium, az urán, az ezüst és a kadmium.

Megállapítható, hogy a vizsgált vízben meghatározott nyomelem mindegyike meghaladja az 1,0 pg/1 mennyiséget.

A nyomelemek eloszlása és feldúsulása alapján a víz olyan nátrium-kloridos víz, amelyben a bróm és a bór mennyisége a legnagyobb, de jelentős még a lítium, a jód, a stroncium, a fluor, a rubidium és a cézium a többi vizsgált elemhez viszonyítva.

Megemlítjük még, hogy a vízben igen nagy a kálium (705 mg/1) és az ammónia mennyisége (34,7 mg/1) is.

3.1.5. A cserkeszőlői hévízkút makroelem vizsgálata

Szolnok megyében a Tisza és a Körös között elterülő

Tiszazugban fekvő Cserkeszőlő közelében a háború alatt kőolajkutatás során mélyített fúrásból 2000 m alatt miocén mészkőből (Papp F. 1957) sósvíz tört fel. E hévíznek kémiai összetételét közli Papp Sz. 1957-ben, és ezeket a vizsgálati adatokat vettük át és közöljük a 2. táblázatban.

A vizsgálati eredmények szerint a feltörő víz 92°C-os, pH 7,14 és összes oldott sótartalma 25 657 mg/1.

A kationok közül a nátrium a domináns elem 8984,7 mg/l-rel és 94,6 egyenérték %-kal. A kalcium relatíve magas értéke 359,9 mg/1 és 4,4 egyenérték %-ot képviselve jelzi a mészkőből történő származást. A magnézium mennyisége nem jelentős (0,7 egyenérték %).

Az anionok közül természetesen a klorid mennyisége igen jelentős 13 782 mg/l-rel és 94,6 egyenérték %-kal. A szulfát a vízben kis értéket képvisel (0,7 egyenérték %), míg a HCOj a klorid után 1224 mg/l-rel és 4,9 e- gyenérték %-kal a második leggyakoribb összetevő a sósvízben utalva a karsztos jellegre.

A cserkeszőlői sósvízből négy nyomelem vizsgálati eredménye áll rendelkezésre. A vízben legnagyobb mennyiséggel a brómot mutatták ki 36 120 pg/l-rel. Jelentős feldúsulással jelentkezett még a bór 20 625 pg/l-rel. A jód 7500 pg/l volt és a fluor 500 pg/1 értéket ért el. Valószínűsíthető, hogy a fúrás kifolyó vize jelentős mennyiségben további nyomelemeket is tartalmazott. Ezen belül a stroncium, a lítium feldúsulása az eddigi ismeretek a- lapján a legvalószínűbb. E sósvíz a vizsgált nyomelemek alapján a brómos-bóros sósvizek nyomelem tartományába sorolható.

3.1.6. A szlovákiai csízi sósvíz vízkémiai vizsgálata

A sóshartyáni sósvízzel foglalkozó szakirodalmakban több esetben hivatkozás történik a csízi sósvízre, amely genetikailag hasonló jellegű, mint a Jódaqua, mert ennek is igen magas a jód és bróm tartalma.

Nagy Z. (2004) leírja, hogy a gyógyfürdőnek három forrása közül a Themis és a Neptun kút vizét fürdési célra használják, míg a 2. táblázatban szereplő Hygeia kútját ivókúráknál veszik igénybe. Nagy megemlíti még, hogy a Hygeia kút vize annyira jódos és brómos, hogy az összes külföldön ismert hasonló források vizét meghaladja. Ezeknek az irodalmi adatoknak ismeretében összehasonlítás céljából közöljük a szlovák irodalomból átvett vízvizsgálati eredményeket (Franco O. et al. 1968). A Hygeia kút 11 °C, pH 7,2 és összes oldott sótartalma 13 793 mg/1.

A kationok mennyiségi eloszlásában a vezető elem a nátrium 5005 mg/l-rel és 94,3 %-kal. A kalciumot 123,6 mg/l-ben határozták meg és ez 2,6 egyenérték %-ot képvisel. A magnéziumot 89,7 mg/1 mennyiségben állapították meg, amely 3,0 egyenérték %-ot jelent.

Az anionokon belül a klorid 7653 mg/l-rel és 94,0 e- gyenérték %-kal domináns. Utána következik a HC03

783,8 mg/l-rel és 5,6 egyenérték %-kal. A szulfátot a vízben jelentéktelen mennyiségben mutatták ki.

A csízi sósvízből csak részleges nyomelem vizsgálat áll rendelkezésre (12 db). A vizsgált 12 nyomelem a következő kategóriákba sorolható:

10 000 pg/1 > bróm (43 020 pg/1), jód (23 240 pg/1), stroncium (15 990 |tg/l), bór (9600 pg/1)

1001-10 000 pg/1 közé esik a lítium (7500 jug/1), a cink (1190 pg/1)

101-1000 pg/1 között van a fluor (450 pg/1)

11-100 pg/1 kategóriába tartozik az alumínium, a titán és az ólom

1-10 pg/l-be sorolható a nikkel és a réz.

A 12 nyomelem összmennyisége 106 440 pg/1 amely arra utal, hogy a csízi víz is nyomelemekben gazdag.

Az eddig leírtakat összegezve megállapítható, hogy a csízi olyan sósvíz, amelynek bróm és jód tartalma magas, de ezek mellett még jelentős előfordulásban dúsul fel a stroncium, a bór és a lítium is.

Az előzőekben tárgyalt makro és mikro összetevők (2-6. számúak) olyan fúrt kutakból származnak a Kárpátmedencében, amelyek részben repedezett, részben pedig porózus víztartókat tártak fel.

A következő sósvíz (7. számú) származásilag a megújuló vízkörforgalom szempontjából a mediterrán térségre jellemző mészképző karsztos sós források típusát képviseli, és ezt mutatjuk be egy görögországi példán. A helyszíni mintavétel még 1990-ben történt, amikor a mészkiválásokat tanulmányoztuk és a vizsgálati eredményeket már korábban közöltük (Petz R. et al., 1990). Sajnálatos, hogy a hozott vízből nyomelem vizsgálatok nem készültek.

3.1.7. Lutra Edipsu-i hévforrások vízösszetétele

E mészképző hévforrások közvetlenül a sziklás tengerpart mentén kb. 500 m hosszúságban fakadnak változó vízhozammal. A mintát a legdinamikusabb és legnagyobb travertínó előfordulást létrehozó forrásból vettük, ahol a mészképződés a tenger felé irányul. A Lutra Edip-