Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 3. szám - Dobos Irma - Scheuer Gyula: Egyes hazai konyhasós vizek makro- és mikroelemei, összehasonlítva néhány külföldi előfordulással

24

su-i hévforrásból vett vízminta az alábbi vízösszetételű volt:

A vízhőmérséklete 57 °C, a pH 7,06, míg az oldott összes só mennyisége meglepően magasnak 41 650 mg/1- ben állapították meg, így meghaladja a tengervizét.

A kationok eloszlásában a nátrium a domináns 13 973 mg/I-rel és 85,3 egyenérték százalékkal. A kalcium mennyisége is igen jelentős, mert 1522 mg/l-rel és 10,8 egyenérték %-kal mutatták ki. A magnézium már nem o- lyan nagyságrendű növekményt ér el, mint a kalcium, mert csak 332 mg/l és 3,8 egyenérték %-kal dúsul fel.

Az anionoknál a klorid is jelentős feldúsulása tapasztalható 24 161 mg/l-rel, amely a vízben 95,6 egyenérték %-ot képvisel. A szulfát 1083 mg/l-rel jelentkezett csak és 3,1 egyenérték %-ot érve el, míg a HC03-ot 533 mg/l- rel 1,2 egyenérték %-kal a legalacsonyabb értékben mutatták ki.

Érdekes és figyelemre méltó, hogy ilyen nátrium-klo- ridos összetételű víz alakult ki a karsztrendszerben folyamatos vízkörforgalommal, és hő-utánpótlódással, megőrizve a dinamikus mészképző hajlamot is.

A következő részben még olyan sósvizeket tárgyalunk és közöljük főleg makroelem összetevőiket, amelyek közvetve vagy közvetlenül már a sótelepekkel állnak genetikai kapcsolatban.

3.1.8. Az erdélyi medence parajdi hévizes sósvíz összetevőinek vizsgálata

Az erdélyi medence a sósvizek hazája (Kisgyörgy Z. —Kriskó A. 1978), ahol nagyszámú sósvíz előfordulás ismeretes a miocén korú igen jelentős vastagságú sólerakódásokkal összefüggésben. Ezek közül önkényesen a parajdi sósvizet választottuk ki, ahol az 1950-ben lemélyített fúrásból konyhasós hévíz tört fel 43-49°C-os hőmérséklettel (Kisgyörgy Z.-Kriskó A. 1978).

E sós hévíz kémiai összetételét Pricajan A. (1972) könyvéből vettük át (2. táblázat).

A vizsgált parajdi sósvíz 45 °C-os és összes oldott sótartalma 199 751,3 mg/l.

A kationok közül természetesen domináns a nátrium 74 031 mg/l-rel és 93,8 egyenérték %-kal. A kalcium is igen jelentős mennyiségű 2889,2 mg/l-rel, de csak 4,0 e- gyenérték %-ot képviselve. A magnézium 757,9 mg/l-rel 2,2 egyenérték %-kal színesíti a kation összetételt.

Az anionoknál a klorid jelentős feldúsulását mutatták ki 120 713 mg/l-rel, amely 99,2 egyenérték %-ot ér el. így a szulfát 1056 mg/l-rel és a HC03 164,8 mg/l mennyiséggel alárendelt szerepet játszanak az anionok eloszlásában, ami a kationoknál ez kevésbé tapasztalható. Ebből megállapítható, hogy a vízben kimutatott földfémek jelentős része is a kloridhoz kapcsolódik.

Nyomelem vizsgálati adatok nem állnak rendelkezésre.

3.1.9. Olaszországban fakadó sós forrás az Acqua Borra-i, amely a toszkánai mészképző hévforrások csoportjába tartozik. E forrás a neogén Sienai-medence é- szaki részén fakad, ahol a széthúzásos árokképző folyamatok hatására behatoló tenger agyagos, homokos üledékeket rakott le. Ezek az üledékek karsztos kőzetekre települnek. A forrásnál recens édesvízi mészkőkúp képződik. A vízminta vizsgálata és a helyszíni megfigyelés alapján a forrásról az alábbiakat közöljük:

A víz hőmérséklete 36,1°C, pH-ja 6,62, és összes sótartalma 12 600 mg/l, és jellemzője még a jelentős C02 tartalom is.

A kationok közül uralkodó a nátrium 3616 mg/l-rel,

amely 81,8 eé %-ot képvisel. Ezt követi a kalcium meny- nyisége 490 mg/l-rel és 13,1 eé %-kal. A magnézium 107 mg/l-rel 4,7 eé %-kal fordul elő a vízben.

Az anionok közül domináns a klorid 4420 mg/l-rel és 64,5 eé %-kal. Ezt követi a hidrogén-karbonát 2950 mg/l-rel és 24,9 eé %-kal. A szulfát mennyisége 983 mg/l-t és 10,6 eé %-ot ér el.

így a forrás olyan nátrium-kloridos összetételt mutat, amelyek mellett jelentős mennyiségben fordulnak elő földfémek és hidrogén-karbonát. Ennek alapján az Acqua Borra hévforrás olyan nátrium-kloridos víztípusba sorolható, amelyhez még kalcium, magnézium és hidrogén-karbonát is társul. Ebből eredően összetett sósvíznek minősíthető, amely a termál-karsztvíz felé mutat átmenetet.

Az Acqua Borra-i hévízben a nyomelemeket jelentős mértékben mutatták ki, mert a meghatározott 30 nyomelem összmennyisége 83 282,2 pg/l-t tesz ki. E vízben is egyes nyomelemek jelentős, sőt domináns feldúsulások- ban jelentkeznek. Ilyen a bór, amely 52 139 pg/I meny- nyiségben fordul elő. így ez az elem a vizsgált nyomelemen belül több mint 62 %-ot tesz ki. A rendelkezésre álló adatok szerint (3. táblázat).

10 000 > pg/1 mennyiségben fordul elő még a stronci- uni (11 690 pg/1)

1001-10 000 pg/l között helyezkedik el a lítium (9587 pg/1), a bróm (4720 pg/1) és a fluor (2500 pg/1)

101-1000 pg/l érték közé esik az alumínium (134 pg/1), a mangán (178 pg/1), a rubidium (706 pg/1), a cézium (564 p.g/1) és a jód (847 pg/1)

11-100 pg/1 közötti értékben mutattak ki báriumot (34,4 p.g/1) és vanádiumot (25,9 pg/1)

1-10 pg/1 kategóriába esik a bróm, a kobalt, a nikkel, a réz, a cink, az arzén, a szelén, a molibdén, az anti- mon, a lantán, a vanádium, az ólom, a bizmut, a tórium, az urán.

így a kapott eredmények alapján a sós hévízben a bór a domináns nyomelem, ezért a boros vizek nyomelem tartományába sorolható, amelyhez még jelentős stron- cium és lítium kapcsolódik. De jelentős mennyiséget képvisel még a bróm, a fluor is, valamint a rubidium, a cézium és a jód is.

A makro- és nyomelemek mennyiségi eloszlásai alapján a vízkörforgalmi pályák mentén a sós vizek kialakulásának a legkedvezőbbek a feltételei, amelyhez még kalcium, magnéziumos, hidrogén-karbonátos összetevő is kapcsolódik.

A következőkben két olyan németországi sós hévizet tárgyalunk, amelyek mezozoos időszaki sótelepekkel állnak genetikai kapcsolatban az irodalmi adatok szerint (W. Käss und H. Käss 2008).

3.1.10. Bad-Bentheim-i hévizes sós fürdő a holland határ közelében épült ki a Bentheim-i dombvonulathoz kapcsolódóan. A fürdő 1711-ben kezdett fejlődni az itt fakadó kénes-sós források hasznosításával, majd a további igények biztosítása érdekében 1971-ben egy 1187 m mély fúrást mélyítettek. A kutat a középső tarka homokHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 3. SZ.