Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Lovász György: A Duna és a Tisza nyári vízhőmérséklete, különös tekintettel a fürdő-turizmusra
LOVÁSZ CY.:A Duna és a Tisza nyári vízhőmérséklete 11 A Kárpát-medence É-i, ÉK-i területének folyói jelentős mértékben növelik a befogadó vízhozamát, ami számottevően befolyásolja hőmérsékletét is. A Tivadarnál hazánkba érkező víztömeg a Szamos által 55 %-kal, a Bodrog által további 43 %-kal, tehát összesen 98 %-kal növekszik. Az újabb jelentős vízhozam gyarapodást a Körösök, 50 %-kal, a Maros pedig 98 %-kal növeli. így tulajdonképpen az alsó folyás-szakaszon a mellékvizek összesen 145 %-kal növelik a vízkészletet. A folyó Tiva- dar-Szeged közötti 273 %-os vízhozam növekedésének túlnyomó részét tehát a Szamostól és a Bodrogtól (98 %) valamint a Körösöktől és a Marostól (145 %) kapja. A táblázatban közölt vízfolyások havi vízhőfoka igazolni látszik, hogy minden nyári hónapban a torkolló folyók hőfoka alacsonyabb a szegedi hőmérsékletnél, és a mellékvizek hőmérséklete D-i felé növekedik, utalva az É-i, ÉK-i Kárpátok, és DK Magyarország nyári hőmérsékleti viszonyainak a különbözőségére. Figyelembe véve a korábban említett m3/s értékeket, a Szegednél mért hőmérsékletet a legjelentősebben a Körösök, és a Maros befolyásolja. A Duna mellékvizeinek hőmérsékleti hatása viszont a Tiszához képest elenyésző. A Rába, Vág, Garam és Ipoly a folyó nyári vízkészlet-gyarapodásának alig 9 %-át adják, hőmérsékletük (4. táblázat), pedig alacsonyabb, mint Mohács hőfoka (2. táblázat). A Duna melegedése tehát elsősorban a hazai léghőmérséklet hatására utal. 4. táblázat A Duna jelentősebb hazai mellékvizeinek vízhőfoka (°C) 1951-2000 Folyó VI VII VIII átlag Rába 18,7 20,1 19,7 19,5 Ipoly' 18,1 19,7 19,0 18,9 'adathiány miatt a Vág és a Garam vízhőmérsékleti viszonyait közel azonosnak tekintjük, mivel a két vízfolyás vizgyüjtőjének domborzata, éghajlata szignifikánsan nem különbözik az Ipolyétól. A folyamatok kialakulásában azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni a folyók mentén fekvő városok, i- pari létesítmények hőszennyezését sem. Hatásukat későbbi elemzések tárhatják fel. A két folyó hazánkban különbözőképpen melegedik A Kárpát-medencétől Ny-ra fekvő területek kiimáját befolyásoló hűvös tengeri légtömegek hatása következtében a Duna hőmérséklete a nyári hónapokban Dunare- meténél a legalacsonyabb. Ezt a hazai folyás szakaszán végig megtartja (2. táblázat). A Tisza - amelynek vízgyűjtőjén a nyári kontinentali- tás jobban érvényesül, nemcsak a hazánkba érkezéskor (Tiszabecs), de a távozáskor (Szeged) is melegebb, mint a Duna. Nyaraink hőmérsékletének hatására a Duna nyári középhőmérséklete kisebb (2,6°C), a Tiszáé nagyobb (3,0°C) mértékben melegedik. (5. táblázat) Ebben szerepet játszik a folyók nyári vízhozama, és a hazánkban megtett út (fkm) is. A Tisza Szegednél a nyári hónapokban (az 1951-1980 évek átlagában), a Duna mohácsi vízhozamának (2940 m3/s) mindössze 37 %-át (795 m3/s) szállítja. A Tisza Tiszabecs-Szeged között 51 %- kai hosszabb utat tesz meg, mint a Duna Dunaremete- Mohács között. A két víztömeg, valamint a megtett út közötti különbség jelentős szerepet játszik a Tisza nagyobb melegedési folyamatában. A nyári hónapokban a két folyó vízhőmérséklete különbözőképpen növekedik (5. táblázat). 5. táblázat A Duna és a Tisza havonkénti melegedése("C) 1951-2000 1 VI | VII | Vili | átlag Duna Dunaremete—Mohács között 1 2,7 | 2.6 | 2,5 | 2,6 Tisza Tiszabecs - Szeged között 1 2.8 | 2,9 | 3,2 | 3,0 A Duna vízhőfoka a három nyári hónapban fokozatosan kisebb mértékben növekedik mert a folyóra jellemző nagy nyári árhullámok mérséklik a vízhőfok emelkedését. A Tiszát viszont, miután vízgyűjtője kontinentális hatás alatt van, nem jellemzik a heves, hosszantartó nyári árhullámok. A levonuló kisebb víztömegek ezért jobban melegednek. A két folyó nyári havonkénti hőmérséklet változása ellentétes; ami elsősorban vizük származásának éghajlati különbözőségére vezethető vissza. l.a A nyári vízhőfok szekuláris változása A Kárpátok az áramló légtömegek számára orográfiai gátat képeznek, amely előtt a mozgásuk lelassul, ill. feltorlódik, és csak ezt követően (késleltetve) buknak át a hegység-rendszeren. A Kárpátoknak a földtörténeti harmadkor óta bekövetkezett csaknem folyamatos emelkedése során alacsonyabb magasságú hegységrészek keletkeztek. Ezek felett a légtömegek akadálytalanabban á- ramlanak a Kárpát-medencébe. A nyári évszakban különösen nagy a szerepe az ENy-i, és ÉK-i ún. légtömeg be- áramlási kapunak (Péczely 1979). Tágabb szomszédságukban a vizek hőmérsékletére jelentősebb a hatásuk . Éghajlatunk ismert melegedési folyamatában az ezeken a kapukon időben változó mennyiségben érkező légtömegek is befolyásolják vizeink hőfokának emelkedő tendenciáját. (6. táblázat). 6. táblázat A Duna és a Tisza nyári1 hőfok változása 1951—2000 között „Y”2 trend °C/50 év Duna Dunaremete 0,0075 0,37 Mohács 0,0167 0,83 Tisza Tiszabecs-0,0119-0,59 Szeged 0,0132 0,66 1: júniusjúlius, augusztus középértéke 2: a változás irányát jelző regressziós egyenlet együtthatója Az ÉK-i Kárpátokban kialakult domborzati „mélyedésben" érkező légtömegek nyári hűtő hatása jelentősebb, mint az ÉNy-i (un. Dévényi-kapu) kapuban beáramlóké. Ez tükröződik Tiszabecs -0,59°C/50 év, és Du- naremete 0,37°C/50 év változás-trendjében Változatos viszonyokra világít a trend-analízis a nyári hónapokban (7. táblázat). Júniusban, és júliusban, (a- mikor a ciklonpályák É-ra terelődnek) az Atlanti-óceán É-i medencéje felett keletkezett, és az ÉK-i Kárpátokban fekvő légtömeg beáramlási kapun érkező hűvös légtömegek jelentősebb visszaesést eredményeznek a tendenciózus változásokban (lásd Tiszabecs VI. és VII. havi érté-
