Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)

2014 / 1. szám - Megemlékezés: Dr. Poda Jenő 1944-2013

PUNKA S. - PAPP F.: Egy sokat változott puszta. A Hortobágy 17 egy érdekes „tiszalöki átzsilipelés” után lehajózhatunk a fo­lyón az Alföldön át Szegedig. Közben gyönyörködhetünk a hullámtéri erdő és az erdőből kibukkanó alföldi városok szépségében. Ezzel még ezeknek a városoknak az idegen- forgalmát is fejleszthetnénk! Úgy hisszük, javaslataink kedvezően befolyásolnák kül­kereskedelmi mérlegünket, ami beruházások létesítésére, s ezzel a munkanélküliség mérséklésére lenne jó hatással! Hazánknak — mint agrárállamnak — igen sok verseny­társa van az EU-ban! Ezekkel az államokkal szemben csak úgy tudjuk felvenni a versenyt, - ha a javaslatunkban említett - különleges, e- gyedi és minőségileg kifogástalan mezőgazdasági terméke­ket viszünk a piacra! Ezen felül pedig legyőzzük azokat a mezőgazdasági ter­mékek előállításával kapcsolatos akadályokat, melyeket az EU által alkotott jogszabályok állítanak fejlődésünk elé. Elődeink az 1930-as években megtalálták a munkanélkü­liségre és az országot veszélyeztető válság leküzdésére a megoldást, ez a megoldás a Tisza vizének az Alföld száraz­ság által fenyegetett területeire történő elvezetése és az ön­tözés megvalósítása volt. Hazánknak ma is vannak olyan lelkes vízügyi és köz- gazdasági szakemberei, akik a mezőgazdaság fellendíté­se érdekében a közel száz éve alkalmazott módon a ren­delkezésre álló vizet a rendezett területeken gazdaságo­san hasznosítani tudják. Hortobágy, a multiple diversified lowland Dunka, S. - Papp, F. Nekrológ___________________________________________ Dr. Poda Jenő (Budapest, 1944. február 27. - Budapest, 2013. november 6.) A budapesti Műegyetemen közlekedési mérnökként vég­zett (1968), majd másoddiplomát szerzett a BME gazdasági mérnöki szakán (1972). Kezdetben egy esztendőt gyakor­nokként az egyetemen dolgozott, majd 1969-ben szakmai pályafutását a Vízügyi Építő Vállalatnál (VIZÉP) folytatta, ahol feladata a Vállalat szállító járműveinek közlekedési koordinációja volt. Csúcsidőben - különös tekintettel az or­szág legnagyobb vízgazdálkodási létesítményének, a kiskö­rei duzzasztónak építkezésére - közel száz jármű mozgatá­sának logisztikai rendbe szervezése jelentett megoldandó feladatot számára. Amikor a vízügyi szolgálat vezetői elha­tározták, hogy a VIZDOK-on belül kialakítják az ágazat szakmai továbbképzési szervezetét, akkor főosztályvezető­ként ő kapta meg a továbbképzési rendszer megszervezését és beindítását. Vezetése alatt a szervezet hamarosan Vízü­gyi Továbbképzési Iroda, majd Központ néven működött e- lőször római parti, majd szentendrei, később budapesti köz­ponttal. A vízügyi igazgatóságok és vállalatok vezetői után­pótlása számára szervezett továbbképzések mellett építő­gép-kezelői, és más (a vízépítés, a vízépítőipar, a vízellátás és csatornázás szakterületein) képesítést nyújtó tanfolyamok szolgálták a vízügyi ágazatban dolgozók szakmai előrejutá­sát. Ez a fejlesztői és szervezői tevékenység az akkori, min­tegy százezer fős vízügyi szolgálatban dolgozó és a szakem­ber utánpótlás szempontjából figyelembe vehető középisko­lai tanuló szakképzését érintette. A V1ZDOK általános igazgatóhelyetteseként tevékeny szerepet játszott a VIZDOK és a Vízgazdálkodási Intézet fúziójának megteremtésében, amely utódszervezetben iro­davezetői feladatokat látott el, továbbra is az ágazati szak­képzés egyik irányítójaként. Ekkortól kezdve feladatkörébe tartozott a vízügyi közgyűjtemények (múzeum, levéltár, könyvtár) irányítása is. Amikor a környezetvédelem és a vízügy közös kormányzati felügyelet (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium) alá került (1987), akkor a Környe­zetgazdálkodási Intézetben (KGI) folytatta addigi tevékeny­ségét. A vezetőképzés elősegítése érdekében két kiadást is megért a Vezetési ismeretek (1986) c. tankönyve, amelyben az elméleti alapvetés mellett a gyakorlati tudnivalókat is összefoglalta. A későbbiekben a KGI-Továbbképzési Inté­zetének igazgatójaként a rendszerváltozás utáni időszakban a megváltozott szakképesítési rendszerben igyekezett az el­ért eredményeket megtartani. Mindez számára 1999-ig volt csak lehetséges, amikor a szakmai rátermettséget felülírta a politikai megbízhatóság kérdése. Ezt követően nyugdíjba vonulásáig a KORFU Kft. ügyvezetőjeként vízgazdálkodá­si, környezet- illetve természetvédelmi oktatással és tanul­mányutak szervezésével foglalkozott. Dr. Poda Jenő temetése 2013. november 29-én volt az Óbudai Temetőben. Emlékét megőrizzük! F.L.

Next

/
Thumbnails
Contents