Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Németh Attila - Szakál Pál: Gondolatok Magyaróvár történelmi szerepéről a hazai vízgazdálkodás tudományában
7: NÉMETHA-SZAKÁLJ^GondolatolíMag^a^ 7-8. ábra Wittmann Antal szobra (Trischler Ferenc, 2005) a magyaróvári Alma Mater bejáratánál, illetve Kvassay Jenő emlékműve (Lapis András, 2002) a Vidékfejlesztési Minisztérium árkádja alatt A SZAKMA NÉHÁNY MAGYARÓVÁROTT VÉGZETT NEVES KÉVISELŐJE Minden egyes fiatal emberfőket nevelő intézmény sikerességének egyik fokmérője, hogy végzett tanulói mennyire állják meg helyüket az életben, elsajátított tudásukkal mekkora mértékben tudják szolgálni saját maguk, családjuk, illetve a nemzet - vagy netán az egész világ - boldogulását, fejlődését. A későbbiek során e tudományterület és szakma sikerese művelői — Wittmann és Kvassay kései utódai - további hírnevet hoztak Magyaróvár és Magyarország számára. A rengeteg névből talán elég három egykori hallgatónkat kiemelnünk, akik új irányt szabtak a XX. század vízgazdálkodásának, jól érzékeltetve az Alma Mater e tudományterületen betöltött szerepét. Közéjük tartozik Prof. dr. Rohringer Sándor (Kassa, 1868 - Budapest, 1945), akit 1936. május 14-én levelező, majd 1941. május 16-án választotta rendes tagjává az MTA. Okleveleit 1890-ben a budapesti József Műegyetemen, illetve 1892- ben a Magyaróvári Gazdasági Akadémián szerezte, majd a Kassai Jogakadémián jogtudományi és államtudományi államvizsgát tett. Kezdetben a Kvassay által alapított kultúrmérnöki hálózat kötelekén belül Kassán — itt egyúttal a vízmester-iskola igazgatója is volt - és Besztercebányán dolgozott, közben Fiúméban vezette a Recina folyó általa megtervezett szabályozási munkálatait. 1919- ben minisztériumi szolgálatba került miniszteri tanácsosi rangban, majd 1923-tól Budapesten a vízépítéstan professzora a Műegyetemen (1934 után József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem). A kiváló tudós - akinek nevéhez az ország első vízépítési laboratóriumának megszervezése kötődik - az intézmény vezetéséből is kivette részét: 1932-34-ben a mérnöki és építészeti szakosztály dékánja, majd 1934-ben az újonnan létrehozott József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemnek lett első rektora. A hatalmas intézmény a József Műegyetemet, a soproni Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolát, az Állatorvosi Főiskolát és a Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Kart egyesítette magában. Az új felsőoktatási egységben öt kart (mérnök és építészmérnöki; gépész- és vegyészmérnöki; bánya-, kohó- és erdőmérnöki; mezőgazdasági és állatorvosi; közgazdaság-tudományi) szerveztek, amely a maga 98 tanszékével az ország legnagyobb oktatási intézményévé vált. Rohrin- ger Sándor aktív tudományos és társadalmi életet folytatott: többek között a Magyar Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztályának társelnöke, az Országos Középítési Tanács, a Természettudományi Tanács, az Országos Ösztöndíjtanács tagja, valamint az Országos Felsőoktatási Tanács elnöki tanácsának tagja, továbbá a Magyar Hidrológiai Társaság, a Magyar Mérnök- és Építész Egylet és a Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetségének volt tiszteletbeli tagja. Jelentős kutatásainak középpontjában az Alföld vízgazdálkodásának kérdései és az alföldi szikes talajok javítása álltak. A sort a 2009 áprilisának végén, életének 99. esztendejében elhunyt prof. dr. dr. h. c. mpx. Mosonyi Emillel folytathatjuk (Budapest, 1910 - Hohentwiel, 2009), aki okleveleit szintén a József Nádor Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetemen és a Magyaróvári Gazdasági Akadémián szerezte. Az MTA honlapján a következőket olvashatjuk életének főbb megállóiról: „Pályafutását a
