Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 3. szám - Németh Attila - Szakál Pál: Gondolatok Magyaróvár történelmi szerepéről a hazai vízgazdálkodás tudományában
3: NEMETC^^^^jZAKA^^^ondolatol^^a^iiwái^örténelm^zerejiéríM és újságcikkek szerint (amelyeknek megőrzője Johannes Hinterberger mérnök űr, Wittmann Antal szépunokája) ezen újítások révén a birtokigazgató innovatív és kísérletező énje is megjelent már. A cikkekből kiderül, hogy Wittmann nem csak az itt említett Schönauban, hanem a mai Csehországban található Jaroslavice területén is alkalmazta ezen módszereket, és ott szintén kiemelkedő eredményeket ért el velük. A korabeli szemtanú leírása szerint szemet gyönyörködtető volt látni, ahogy Wittmann egyszerre szabadította meg a környéket az állandó vízborítottságtól (illetve árvizektől), egyúttal pedig a vizet az öntözés révén a mezőgazdaság és az emberek szolgálatába állította. A cikkíró gondosan leírja a kialakított terület rendezését, új formáját és működését, még a telepített növényfajokat is külön-külön részletezi. Összegezve ezeket megállapítja, hogy a fejlesztés elérte végső célját: a terület állateltartóképessége és az állatállomány aránya jócskán növekedett, illetve a továbbiakban szintén kilátásba helyezték egy újabb tejelő tehenészet megalapítását - a területen megtermelt növényekkel új alapokra helyezve az állatok takarmányozását is. A gazdaságilag rentábilis beruházás emellett kulturált környezeti viszonyokat teremtett. A szerző jó szívvel a- jánlja minden birtokosnak és jószágkormányzónak Wittmann ez irányú tapasztalatainak összegzéseként a közeljövőben tatásoknak köszönhetően máshol is sikerrel alkalmazzák az itt bevezetett módszereket. Az ígért könyv 1810-ben meg is jelent Bécsben, a- melynek címe magyarul: „ Tanítás a rétek és földek öntözéséről lombardiai módra. ... Toldalékul, egy igen egyszerű és célszerű öntöző és vízelvezető gép ismertetése és leírása, kiváló használatra mindazoknak, akiknek földjük víztükör fölött található. ” Wittmann ekkoriban már gazdasági tanácsos, akit szaktekintélyként emlegettek. Szerzőként felismerte, hogy törekvései csak akkor lesznek e- redményesek, ha pályája során szerzett tapasztalatait sikerül továbbadnia. E vízépítésnek és rétöntözésnek szentelt — és számára nevet szerző - könyvét is a keze alatt tevékenykedő gazdatiszteknek ajánlotta. E munkája azon leckéknek, tanításoknak a gyűjteménye, melyeket a gazdatisztjeinek lombardiai tanulmányútja során állított ösz- sze. A nagy érdeklődés miatt ezeket változatlan formában jelentette meg. Érdekesség, hogy e műve 1812-ben - a vizeknek folyamatosan kiszolgáltatott (5. ábra) — Moson vármegye közgyűlésén is szóba került még Wittmann Magyaróvárra történő költözése előtt {„a’ végre küldetik e Vármegyéhez, hogy annak használásárul mások is tudósítassa- nak”). Könyve bevezetőjében külön felhívja a figyelmet a szakszerű gazdálkodás egyik legfontosabb céljára: csökkenteni kell a gazdálkodók kiszolgáltatottságát a terszemben. 3. ábra Magyaróvár és környékének korabeli vízgazdálkodási térképe (Forrás: Horváth Gergely Krisztián) Walleshausen Gyula szerint valószínűleg erre a mun- ményes módját, valamennyi birtokának főkormányzójává kájára figyelt fel Albert Kázmér szász-tescheni herceg, nevezte ki.” így 1813-ban átvette a herceg összes maés hívta meg sziléziai birtokai igazgatására. „Miután itt gyár, sziléziai és galíciai uradalmainak vezetését, és mintaszerűen bemutatta az öntözés és vízelvezetés ered- székhelyét Teschenből Magyaróvárra tette át.,,.4 ma-
