Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Dunka Sándor - Papp Ferenc: Egy sokat változott puszta, a Hortobágy (Javaslat a Hortobágy-medence hasznosítására és az öntözővíz célszerű felhasználására)
15 nélküliséget a Hortobágy területén. A hústermelésen kívül foglalkozni kellene a magyartarka szarvasmarha zsíros tejének kiterjedtebb felhasználásával, a tejföl, a túró és a sajt értékesítésével, mert megfelelő előállítás és propagálás esetén ezeknek a termékeknek sem lenne versenytársa Európában. Az utóbbi években épült - néhány fös, vagy néhány nagyobb - települések már a legeltetésre alkalmas területek közelében vannak: Hortobágy, Nagyhort, Kishortobágy, Cserepes, Bagota, Bödönhát, Mihályhalma, Nagyiván, Félhalom, Ohat, Pusztakócs, Árkus, Faluvéghalma, Szásztelek, Kungyörgy, Máta, Borsós, Malomháza, Kónya, Elep, és Kösélyszeg valamennyi volt pásztorok leszármazottaival és a tönkrement állami gazdaság munkanélkülivé lett szegény embereivel együtt nem talál munkát, nemcsak a Hortobágyon, de a környező - ugyancsak munkanélküliséggel küzdő - nagyobb városok, községek üzemeiben sem. De ha megkezdődne a nagyobb számú szarvasmarha, majd később tárgyalt sertés és juhtenyésztés, akkor a munkanélküliség megoldódna. A Hortobágy puszta területén ma már ott van a Keleti- és Nyugati-főcsatornán keresztül a víz a mellékcsatornákban is, és ezzel a vízzel megöntözve két- három alkalommal a puszta legelőit, a jelenleg Hortobágyon legelő állatlétszám többszörösét is legeltetni lehetne a pusztán. A téli takarmányt pedig biztosítják a Hortobágy peremén lévő kitűnő földek — a Tisza, a Hortobágy-Berettyó és a Sárrétek öntésterülete, s a Hajdúsági löszhát dúsan termő búza, kukorica, árpa, zab, napraforgó és cukorrépa tábláinak terményei. (Természetesen ezeket a földeket is öntözni kellene, amire meg is van a lehetőség!) A nagyobb állatlétszám pedig több pásztort igényel, s ez fel tudná venni a Hortobágy puszta munkanélküli dolgozóit, akiknek ma már nem kellene egész tavasszal, nyáron és ősszel kinn élni a pusztán, mert a legelőkhöz közeli településekről motorkerékpárral a legelő állatok könnyen megközelíthetők, s néhány kivételes esettől eltekintve akár üzemekhez hasonló munkarendet is meg lehetne állapítani a pásztorok számára. További lehetőség a mangalica sertés nagyobb számú tenyésztésében rejlik. A múlt évszázadban ennek a kiváló magyar zsírsertésnek is nagy versenytársa lett az angol és e- gyéb hússertés, kemény, zsírtalan szalonnájával. Ma már Európában is rájönnek arra, hogy a húsnak igazi ízét a finom, puha szalonna adja meg igazán. A mangalica régen is a szegény emberek disznója volt, öt-hat hónapos koráig a legsilányabb körülmények között is megerősödött, ekkor adtak neki árpát, búzát és kukoricát, pár hónap alatt „kiben- dősödött”, ekkor kukoricadarával hizlalásra fogták. (Most a pusztán történő legeltetéssel meg lehetne erősíteni a pár hónapos malacot!) Másfél éves korára 150-180 kg-ra is meghízott, s a fiatal sertésnek utolérhetetlen finom szalonnája, húsa, zsírja és tepertője lett. (Tessék összehasonlítani az á- ruházláncokban kapható szalonnával, tepertővel és kolbász- szál, és micsoda különbség van a házi zsírral főzött és sütött étel, és az olajjal sütött között, melynek egy része még a környezetet is szennyezni. A házi zsírnak pedig minden cseppje fogyasztható! A mangalica sertés iránt pedig főképpen Spanyolországban nagy az érdeklődés. A sertéshizlalás az asszonyoknak is biztosít munkát, akik sertéshizlalással elfoglalt munkaidejüket házi baromfitenyésztéssel is kiegészíthetik. A sertéstenyésztés környezetvédelmi szempontból fontos problémája a hígtrágya elhelyezése. Ezzel a problémával elhunyt kollégánk — Némethy László - eredményesen foglalkozott, s reméljük, erre hamarosan találnak megoldást. (Egyébként ez a probléma a hússertéseket ugyanúgy érinti, mint a mangalicákat). DUNKA S. - PAPP F.: Egy sokat változott puszta. A Hortobágy A juhtenyésztés most is folyamatos a Hortobágyon. A magyar racka „vágó bárányának” állandó piaca van Európában. A Hortobágyon jelenleg üzemelő juhvágóhíd kapacitása nem megfelelő, s szennyezi a környezetet. Ezért szükséges a juhvágóhíd kapacitásának bővítése, s ebben az esetben a tenyésztett juhállomány száma a legelőterület fejlesztésével növelhető. És a hústermelésen felül még ott van a juhtenyésztés tejtermelése, és a juhsajt. (Sajnos ez a terület éppen munkaerő-hiánnyal küzd, ma már a Hortobágyon is alig lehet találni olyan juhászt, aki juhot is fejne!) Itt egyelőre nem vehetjük fel a versenyt a külfölddel, ezért szükséges lenne a belföldi fogyasztás növelése. És ez vonatkozik a tehénsajtra is. Ha megnézzük az áruházakat, azok tele vannak uniós országok méregdrága sajtjaival. Nem igaz, hogy mi megfelelő technológiával és érleléssel ne tudnánk hasonló minőségű sajtot előállítani. A sajttermelés jelentősen csökkentené a munkanélküliséget, ezért csökkenteni kellene a külföldi sajtok importját. Vannak olyan tenyésztett állataink is, melyek fajtájuk nemességén fogva - kisebb számban — értékesíthetők külföldön. Ilyenek nóniusz lovaink, melyek páratlan igásálla- tok, a csacsik és néhány kutyafajtánk. Legfontosabb feladatunk tehát a Hortobágyon — s ezt nem tudjuk eleget hangoztatni - az állatlétszám növelése érdekében az öntözött legelőterületek növelése. De nem szabad megfeledkezni a baromfitenyésztésről sem. A magyar baromfihús felhasználására elsősorban belföldön törekedjünk. Sajnos a tömegtermelés ezen a területen nagy akadály, mert a csak agyonfűszerezve fogyasztható e- gészségtelen ketrecben előállított csirkehússal és tojással — árban - nehezen tud megbirkózni a szabadon tartott magyar baromfi. Nem beszélve arról, hogy sokszor a túlzásba jutó állatvédők akadályozzák a magyar baromfi termékek értékesítését (francia érdekből pl. a libamájat). Egyébként a libatartást a Hortobágyon magunk sem tartjuk helyesnek, mert a liba legelés közben kitépi a gyepet, s ez a puszta legelőterületének csökkentését eredményezi. Sokkal helyesebbnek tartjuk a kacsatenyésztést, mert a kacsa a vízben is megtalálja élelmét, s ezzel igen sok kártevőt kiirt. Sajnos a Hortobágyi Állami Gazdaság is követett el szinte helyrehozhatatlan rombolást a pusztán azzal, hogy az ősgyep jelentős részét felszántotta, és állatai téli ellátását ezen a silány szántóföldön termelt takarmánnyal akarta megoldani. Aztán megjelent a területen a rizstermelés, mely ugyan kudarcba fulladt, de a rizsföldek kialakítása során súlyosan megsértették az eredeti ősgyepet. A rizsföldekkel megsebzett terület rekonstrukciója halaszthatatlan feladat, s a szántónak használt területen is vissza kell állítani az ősgyepet, s ezzel a Hortobágy legelőterületét az állatlétszám növelése érdekében gyarapítani. A biztonságos legeltetés érdekében pedig a helyben levő vízzel rendszeresen öntözni kell!! A Hortobágy peremén elhelyezkedő - s már említett kitűnő szántóföldeken - a Hortobágy pusztán legelő állatok téli takarmányszükségletét öntözéssel a korábbinál gazdaságosabban és biztosabban meg lehet termelni. 6. A Hortobágy pusztán a fejlődés útja nem a minden régit letipró fejlesztés, hanem bizonyos esetekben — a múlthoz való visszatérés lehet. Ennek azonban legfontosabb feltétele az öntözővíz racionális felhasználása! Tudomásul kell vennünk, azonban azt is, hogy az idő múlásával az emberek is megváltoztak, s ma már nehezebben lehetne - még a nagy munkanélküliség ellenére sem - olyan embert találni, aki hónapokon keresztül kinn lakna a pusztán, s legelő állatokon kívül egész nap mást nem látna.
