Hidrológiai Közlöny, 2014 (94. évfolyam)
2014 / 1. szám - Dunka Sándor - Papp Ferenc: Egy sokat változott puszta, a Hortobágy (Javaslat a Hortobágy-medence hasznosítására és az öntözővíz célszerű felhasználására)
14 volt lehetséges, mely a Hortobágy mocsaras területeire települt. Mivel a Hortobágyon újabban telepített erdőket száraz területre ültették, nagy része néhány év alatt kipusztult vagy csenevész maradt. A száraz talajon a fa nem tudta teljesíteni vízgazdálkodási feladatát. 2. Mi lenne tehát a teendő a régi őserdők visszahozása érdekében? A Hortobágy mocsaras, ill. újabban vízzel borított területeire víztűrő fákból és aljnövényzetből álló olyan erdőket kell telepíteni, melyek szivacsként működve megszívják magukat nedvességgel, szárazság esetén pedig ezt kiadva magukból, párát hoznak létre a talaj fölött, s ezzel megakadályozzák a talaj kiszáradását. így, mivel nincs talajkisugárzás, nincs, ami megakadályozza a páramolekulák egyesülését, ezért a Hortobágyon keletkezett, ill. a Hortobágyra érkező csapadék a Hortobágy-medencében fog lehullani. Ez természetesen csak évek múlva — az erdők megtelepedése és megerősödése után - hoz eredményt a csapadékszegénység ellen, de ha most nem indulunk el, ekkor évszázadokig nem várhatunk eredményt. Az erdőtelepítés pedig megoldás a munkanélküliség egy részének enyhítésére, és ezt jól megfizetett dolgozókkal a közmunka-programban is meg lehet oldani! 3. A magyar nép igénye az egészségesebb, táplálóbb, s finomabb ételek iránt az utóbbi két évtizedben fokozatosan megszűnt, a külföldi áruházak értéktelen, ízetlen, de olcsó élelmiszerei az elszegényedő rétegek számára egyre népszerűbbek lettek. Fontos feladat lenne tehát a nagy tömegeket visszaszoktatni a régi, magyar, egészségesebb alapanyagokból előállított ételek fogyasztásra. Ez máról-holnapra szintén nem valósítható meg, fokozatosan gazdagabbá kell tenni a nemzetet. Ma már mindenki érezheti, mi a különbség a tengeri halak, s az édesvízi halak íze között, s láthatja, hogy nem volt véletlen, amikor a Hortobágyi Halgazdaság a tengeri halak tömegétől hemzsegő Amszterdam piacaira - sikerrel — magyar tükörpontyot szállított. És ez igaz minden régi magyar háziállatból előállított termékre! Közvetlen a Tisza melléfolyóinak szabályozása után felvetődött a Hortobágy-medence hasznosításának kérdése, s éppen száz évvel ezelőtt - 1912-ben - hosszan tartó vita u- tán döntötték el, hogy a medence legrosszabb minőségű területein halastavak létesítését javasolják. És az elképzelhető legrosszabb körülmények között - az első világháború a- latt - meg is épültek Hortobágyi Halgazdaság tavai 1843 ha területen! A két világháború között a Hortobágyi Állami Gazdaság volt Közép-Európa legnagyobb és legspeciálisabb haltenyésztő gazdasága. Kétségtelen, hogy az édesvízi hal értékesítésének területén külfölddel ma is vérre menő harc folyik, de ha el tudjuk érni azt, hogy külföldi túltermelés esetén a hazai fogyasztás növelésével versenyben lehessünk, akkor haltermelésünk gazdaságos marad, s haltermelésünket további halastavak létesítésével és a tenyésztett halfajták bővítésével fejleszteni tudjuk. A Tisza medrének állandó emelkedése miatt egyre magasabb árvízvédelmi töltéseket kellene emelnünk, amit nem lehet a végletekig magasítani. Helyette a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztési program keretében szükség-tározókat kívánunk építeni. Ezeket a tározókat elsősorban a Hortobágy- medence területén - mint a Tisza középső szakaszának legfelül eső részén — javasoljuk megépíteni - mert így lehetne kedvezően ármentesíteni a Tisza alsó- és középső szakaszát. A tározók lehetőséget adnának nemcsak a halastavakban hizlalt, hanem külterjesen tartott halak előállítására is, úgyhogy akár három halfajtával is megjelenhetnénk a piacon: tógazdaságban nevelt hallal, külterjesen nevelt tavi hallal, Tiszából és a Hortobágy folyóból halászott folyami hallal. Ebben az esetben pedig „verhetetlenek lennénk a halpiacon”. (Nevetségesen hangzik, pedig nagyon is igaz és komoly!) 4. A munkanélküliség csökkentése országos probléma. Az egész világot - főképp Európát sújtó- gazdasági válság miatt azonban nem lehet számítani ennek mielőbbi megoldására. A külföldi nagyvállalatokra csak egyes területeken számíthatunk (pl. autóipar, de ott is főként beszállítóként, vagy összeszerelőként), a vállalatok pedig keresik a minél olcsóbb munkaerőt, s költöznek a legolcsóbb munkaerőt kínáló országokba. Tehát a munkanélküliség megoldásában is csak magunkra számíthatunk! A közmunkaprogram sem hozhat végső megoldást, mert az ott fizetett munkabér a családok megélhetéséhez kevés, új értéket pedig nem hoz létre, csak a nemzet költségvetését terheli. A költségvetési hiány csökkentésére megoldás lehetne a „biogáz” termelés. Találtunk olyan leírásokat, melyek a Hortobágy puszta ősi növényvilágát úgy jellemzi, hogy - a magas fűből a „harmadfű csikó” nem látszott ki, s azt csak a dél-amerikai pampák dús növényvilágához lehetett hasonlítani. De hol van már ez a dús növényvilág, s mikorra lehetne visszaállítani. De ha öntözéssel hosszú idő után vissza is tudnánk állítani, — a munkanélküliségre nemigen adna megoldást - mert a termelt füvet a Hortobágy szinte tükörsima talaján néhány géppel könnyen be lehetne takarítani. A Hortobágyon a közmunkát viszont jól lehetne hasznosítani a mocsarak 1.pontban már említett erdősítésénél. A Hortobágy-medence belvízrendezése jól meg van oldva, de a csatornák és műtárgyak karbantartása rendszeresen igényel munkaerőt. 5. Nekünk tehát olyan megoldást kell találnunk, ami mind a munkanélküliségre, mind pedig az ország gazdasági helyzetének javítására hatással van! Ezért vállaljuk a „mara- diságunkat”, mert az általunk javasolt egyik megoldás gyógyír mindkét problémára: Vissza kell térni a régi magyar állatfajták tenyésztésére, mert ezek tenyésztése sokkal kedvezőbb jelenleg, mint az előző századokban volt! Foglalkozzunk először a magyar szürke marhával. Négy fajta közül is választhatunk, ezek közül elsősorban az uradalmi, nagyüzemi típus jöhet számításba, mint elsőrendű húsexport. Nagytestű, nemesen szép állat, gallyas csákó szarvakkal. Ennek az állatnak a combjából készült rúdsonka nemcsak felveszi a versenyt az olasz és spanyol marhák húsából készült sonkával, hanem termékbővítés és fejlesztés e- setén le is győzi azokat. A szürke marha igénytelen, kitűnő hústermelő borjakat hoz a világra minden segítség nélkül, s ezek a bikák 200 napos korukban már 2 mázsa súlyúak, s húsuk erőtől sugárzik. ’A fiatal bikák húsából készített bébiétel hatalmas tápláló értéket képvisel, s korlátlan mennyiségben értékesíthető külföldön. Másik lehetőségünk a magyartarka fajta egyre intenzívebb tenyésztése lehetne. A legelőről naponta hazajáró csorda jellemzője volt az elmúlt századok magyar falvainak. Ezt az egyaránt kitűnően tejelő és hústermelő fajtát a tömegtermelés érdekében igyekeztek kiszorítani a termelésből. Pedig a magyartarka szarvasmarha hizlalt bikáinak szinte „márványozott” húsát korlátlan mennyiségben tudnánk értékesíteni a külföldi piacon. És ha visszaállítanánk a pusztán történő legeltetést az istállózó tenyésztéssel együtt, nagymértékben csökkentené a munkaHIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2014. 94. ÉVF. 1. SZ.
