Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Pálfai Imre: Vízháztartási szélsőségek a Kárpát-medencében

9 Vízháztartási szélsőségek a Kárpát-medencében Pálfai Imre 6721. Szeged, Füredi u. 9/A Kivonat: Az éghajlat változása és az időjárási szélsőségek kialakulása közismerten maga után vonja a hidrológiai viszonyok változását és szélsőséges vízháztartási helyzetek (árvizek, kisvizek, belvizek, aszályok) kialakulását. Az alábbi dolgozat ezekről nyújt vázlatos áttekintést, főként az elmúlt hatvan éves időszakra koncentrálva. Előadás formájában elhangzott a „Környezeti problémák a Kárpát-medencében II." című nemzetközi klímakonferencián (Pécs, 2012. november 30.). vízháztartási szélsőség, árvíz, kisvíz, belvíz, aszály. Kulcsszavak: 1. Bevezetés A sok víz és a kevés víz problémája régóta foglalkoztatja az embereket, s ez a kérdés napjainkban is gyakran szerepel a különféle híradásokban. A sok víz által okozott problémák közé a vízfolyások és a nagy tavak árvize, valamint a síkvidéki területeken keletkező belvíz tartoznak. A kevés víz, más szóval a vízhiány, legszembetűnőbb jelei: a vízfolyások és a tavak alacsony vízállása, esetenként a kisvízfolyások és a kisebb tavak kiszáradása, valamint a talaj nedvességkészletének nagyfokú csökkenése és a növényzet ebből eredő súlyos károsodása, vagyis a térségi aszály. Ezek a jelenségek egymással sajátos kapcsolatban állnak, kialakulásuk, mértékük és hatásuk térben és időben eltérő módon, de mégis összefügg, s ez közös kérdéseket vet fel, melyeket célszerű együttesen vizsgálni. A kapcsolati rendszert (/. ábra) „vertikálisan" nézve nyilvánvaló, hogy egy adott helyen ugyanabban az időben nem lehet árvíz és kisvíz is, illetve belvíz és aszály is. Annál inkább létrejöhet a „horizontális" kapcsolat, azaz az árvíz és a belvíz együttjárása, hasonlóképp a kisvíz és az aszály együttes kialakulása. \ / \ / / \ / V / \ / \ / \ évek elején, majd az ezredforduló körül és a legutóbbi években került az érdeklődés homlokterébe, miután a szélsőséges vízháztartási helyzetek szinte minden formája előfordult. Érthetően, megszaporodtak a tárgyba vágó publikációk is, melyek közül néhányat jelen munkánál haszonnal forgattunk (Szesztay 1991, Alföldi-Starosolszky-Várallyay 1994, Orlóci 1994, Starosolszky 1995, Fejér 1997, Nováky 2000, 2005, Vágás 2000, 2011, Simonffy 2003, Szlávik 2003, 2004, Varga 2003, Konecsny 2004, 2010, Pálfai 2004, 2007, 2011, Várallyay 2008, Somlyódy - Nováky -Simonffy 2010, Bezdán 2011, Kozák 2011, Nagy 2012). A téma jelentőségét növeli, hogy a legújabb éghajlat-változási vizsgálatok nyomán is a szélsőségek további fokozódására lehet számítani (Bartholy-Pongrácz-Torma 2010). 2. Árvizek és kisvizek A Duna budapesti évi legnagyobb (NV) és legkisebb (KV) M, „„ vízállásai 1953-2012 között 500 400 • & ^ # & ^ N<V # N<? fí 2. ábra. A Duna budapesti évi legnagyobb (NV) és legkisebb (KV) vízállásai 1953-2012 között. (Adatforrás: KDV-VÍZIG) A Tisza szolnoki évi legnagyobb (NV) és legkisebb (KV) v

l.

i!lf

i, .„, vízállásai'1953-2012 között 1. ábra. A vízháztartási szélsőségek kapcsolati rendszere A Kárpát-medencében a hegyvidéki területekről lefolyó vizek árhullámai a síkvidéken megtorpannak és feltorlódnak, a folyók árhullámai kedvezőtlenül találkozhatnak, egymásra duzzasztólag hatnak. Mindezek szélsőségesen magas vízállásokat eredményeznek a ma már szinte mindenütt töltésekkel övezett folyók medrében, illetve hullámterében. A felszín alatti vizek is - bár sokkal lassabban - a medence közepe felé igyekeznek, vízszintjüket a heves csapadéktevékenység hatására közvetlenül, vagy a folyók árhullámán keresztül közvetve kialakuló nyomáshullámok terjedése is befolyásolja (Szesztay 1980). A vízháztartási szélsőségek kérdésköre - a kibontakozó éghajlat-változással összefüggésben - különösen az 1990-es KV y'w ^A/

Wt 3. ábra. A Tisza szolnoki évi legnagyobb (NV) és legkisebb (KV) vízállásai 1953-2012 között. (Adatforrás: KÖTI-VÍZIG) A vízháztartási szélsőségek közül először az árvizeket és a kisvizeket vizsgálva a Duna budapesti szelvényére vonatkozó adatokat vegyük szemügyre (2. ábra). Az évi legnagyobb vízállások és az évi legkisebb vízállások 1953-2012 közötti hatvan éves idősora a nagyvizek mérsékelt emelke-