Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 2. szám - Vágás István: Emlékezés dr. Salamin Pál (1913-1984) születésének századik évfordulóján

1 Emlékezés dr. Salamin Pál (1913-1984) születésének századik évfordulóján Száznál több tudományos cikket írt, 150-nél több kisebb szakmai közleményt. Egyetemi jegyzetei, segédletei közismertek voltak. Hivatalos - műegyetemi, tudományegyetemi, posztgraduális - oktatási feladatain túl szinte számlálhatatlan bel- és külföldi tanfolyamot, előadást tartott. Nemzetközi kongresszusok előadója és hozzászólója volt Ausztriában, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, Lengyelországban, Svájcban, és az akkori Szovjetunióban. A Magyar Hidrológiai Társaságnak, a Magyar Meteorológiai Társaságnak, a Magyar Földrajzi Társaságnak fáradhatatlan szakelőadója volt, a budapesti szakosztályokban és a vidéki szervezetekben. Mindhárom egyesület tiszteleti tagjává választotta 1977 és 78 folyamán. A Budapesti Műszaki Egyetem fennállásának 200. évfordulója előtt történeti kutatásait adta közre, amelyben összeállította mindazon oktatók névsorát, akik a vízépítő szakos mérnök-képzésben részt vettek, A Magyar Hidrológiai Társaság adományozta számára a Bogdánfy Ödön (1952), a Schafarzik Ferenc (1967) emlékérmeket, és a Vásárhelyi Pál díjat (1979). A Magyar Meteorológiai Társaság a Steiner Lajos-emlékéremmel jutalmazta (1979). Nem sokkal halála előtt vehette át 1984 szeptemberében a. Francia Mezőgazdasági Érdemérem Tiszti Fokozatáról és Francia Mezőgazdasági Akadémia külföldi tagságáról szóló dokumentumokat. A folyami hidrológia területére a vízerő-hasznosítás szükségletei vezérelték. 1947-ben elméletet és módszert alkotott a tiszalöki duzzasztás felszín-vonalainak megszerkesztésére. Ez nemzetközileg is elismert főműve lett Amire ez és más művei tanítanak, hogy megállapításainkat a tények lényegébe hatoló természeti törvények nyomán kell megfogalmaznunk, és nem a tudományág részleges elkötelezettségei szerint. Számítási eljárásának kiinduló feltételei magának a vizsgált folyónak mérésekkel meghatározott jellegadataiból: a vízállás (/i) és vízhozam (Q) permanens Q = Q(h) összefüggéséből, az ún. vízhozam-görbéből származnak Salamin Pál igazolta, hogy a Chézy-képletből számítható víz-sebesség (v). és az átfolyási felület (F) vízhozamot (Q) adó szorzatában az összes, (olykor csak táblázatokból megállapítható) tényező - a vízszín-esés (i) kivételével - nemcsak összevonható egyetlen K-val jelölt tényezőbe, hanem ennek K = K(/i) függvénye arányos a Q = Q(/f) vízhozam-görbéével. Ebből következett Salamin Pál alábbi formájú egyenlete: Q(h,)

2. i/ = Q (/i,)

2, i

2 A duzzasztási vízszín-vonal számításánál i

2-n kívül mindegyik adat ismert, így az i

2 duzzasztott vízszín-esés számítható. A kezdő szelvény felett megadott távolságban ebből új h

2 adódik, s az eljárás innen ismételhető. A későbbiekben, a számítógépek korában a fordított eljárás, az akár természetes - mellékfolyó vagy befogadó által okozott - duzzasztás vízszín-vonalából az eredeti vízszín-vonal meghatározásmódja is kialakítható lett. Salamin Pál egykori tanítványai, munkatársai ma már nyugállományban vannak. A vízügyi szakterület képviselői munkássága eredményeinek ismeretében tisztelhetik emlékét. Dr. Vágás István Kegyelettel emlékezünk dr. Salamin Pálra, a Hidrológiai Közlöny egykori szerkesztőjére, a Budapesti Műszaki Egyetem tanárára, a Magyar Hidrológiai Társaság és más tudományos egyesületek tudós egyéniségére, tiszteleti tagjára. 1913. április 23-án született Budapesten, s itt szerzett mérnöki oklevelet. Az Öntözésügyi Hivatalnál és vízerőhasznosítási vállalkozásoknál végzett munkája után 1946 -ban Németh Endre tanszékvezető a. Műszaki Egyetem I. sz. Vízépítéstani Tanszékére hívta, ahol 1950-től intézeti tanár, 1952-től docens lett. A műszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1952-ben megítélték számára. 195457 közt dékán-helyettes, az 1957-58 tanévben a II. sz. Vízépítéstani Tanszék, 1961 -1966 közt az I. sz. Vízépítéstani Tanszék vezetője. 1962-től egyetemi tanár. 1977-ben vonult nyugdíjba, de oktató, kutató és szakírói munkáját 1984. október 22-i haláláig folytatta Salamin Pál életműve lelkesítően sokszínű: A síkvidéki vízrendezés kérdései teljes pályafutásán át foglalkoztatták. A Hidrológiai Közlönyben közölte 1942-ben a hazai belvízrendezésről írott nagyhatású tanulmányát, majd a mértékadó belvízmennyiségek, és vízborítási időtartamok meghatározását dolgozta ki. Segédkönyveket, jegyzeteket, útmutatókat írt a gyakorlat részére. A hegy- és dombvidéki vízrendezésnél a talajerózió jelenségei érdekelték. Természetjárásai során készített felvételeinek jelentős része e tárgykörbeli. A 70-es években megtartott svájci, franciaországi és ausztriai előadásai zömmel erózióról szóltak. Az öntözésben a vízháztartás, altalaj-öntözés, és a melioráció kérdései foglalkoztatták. A környezetvédelem vízrendezési kérdéseiben szintén a alapvetést végzett. A hidrometeorológia fejlődése sokat köszönhet természetjáró útjain tervszerűen készített nagyszámú fénykép felvételeinek. Munkásságának nem kis részét fordította a felszíni víz keletkezésének, a hóolvadásnak, az esővíz lefolyásának, a lefolyási tényezőnek és a talajok vízháztartásának vizsgálataira. A hidraulika és hidromcchanika hazai fejlődését a laboratóriumi tevékenység bővítésével szolgálta. 1948. évi francia tanulmányútja tapasztalatai tették az egyik koncepció-tervezőjévé a Kvassay-zsilip mellett az 50-es években épült laboratóriumi együttesnek. Az ivóvíz- és szennyvíztisztítás egyes műtárgyainak jó kialakítására laboratóriumi kísérletei alapján tett a 60as években javaslatot.