Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Korompai Gábor: Visszapillantás, előrejelzés - Földünk vizeivel kapcsolatban

KOROMPA1 G.: Visszapillantás, előrejelzés 67 III. A tenger szerepe és feladata is felértékelődött, mert nemcsak a táplálékláncban, hanem a szállítással összefüggésben, az egymásra utaltságban valóban hetedik kontinensként szerepel. Fokozottan figyelni kellene rá, különösen tisztaságára és élővilágára. Nem szabadna szennyvíz- és hulladék-lerakó helyként kezelnünk, mert az egész emberiség jövőjét veszélyeztetjük. Felelősségre kell ébrednünk! Demográfusok felmérése igazolja, hogy Földünk népességének fele a tengerek partvonalához csatlakozó mintegy 60 kilométer széles területen él. Ez az érték 2020 körül elérheti a 75 %-t. 3,5 milliárd ember, főleg a szegény országokból, alapellátást tekintve függ a partvidék mezőgazdaságától és a tenger javaitól, de egyben veszélyt jelent a tenger állatés növényvilágára. A parti nagyvárosok körül halmentes vizeket találunk és a tengerbe kerülő hatalmas szennyezés, a hajózás biztosítása, valamint a légkör terhelése mind mind állandó feszültség forrása a tenger és a szárazföld között. Az UNEP (UN Environment Programme) rendszeresen szól a fenti problémákról. Szomorú példáért nem kell Indiáig szaladnunk, mert Európában a Keleti-tengeren már sok évtizede leírtak életmentes vizeket. Ezeket főként papír- és egyéb parti gyárak szennyvizei okozták. Nagyon lassú a javulás. Rettenetes volt az Amaco Cadiz tanker olajömlése Bretagne partjainál (1978-ban 223 ezer tonna nyersolaj ömlött a tengerbe). Azóta hasonló tragédia érte Spanyolország galíciai partjánál a Prestige tankert, kevesebb szennyezéssel (2002)). Az UNEP közlése szerint 1994 és 2000 között 85 ezer t olaj szennyezte a tengereket. Az eddigi legnagyobb havária során 1979-ben Tobago közelében 287 ezer t olaj ömlött a trópusi tengerbe. Évente a folyók és hajók révén 3 millió t olajos massza kerül a tengerek parti sávjaiba. A tenger élővilágának szabályos évi vándorlásában meghatározó szerepe van a Kanada nyugati partjait és Alaszka déli partjait érintő néhány száz kilométeres sávnak, mert olyan nagy tömegeket mozgat meg, ezért nagyon jelentős és alaposan vizsgált. Ebbe a gazdag élővilágot felmutató áramlatba szakadt bele 1989-ben az Exxon Valdez tanker olaja, mert sziklának ütközött, útvonal elhagyás miatt. Milliós nagyságrendű volt az elpusztult tengeri madarak, fókák, halak... száma. Ismét emberi mulasztás, fegyelmezetlenség volt a főszereplő. Nem egy évben próbálták meghatározni a tenger-szennyezés nagyságát. Az okozott kár mérete gyakran meghaladta a 13 milliárd dollárt. Az olajszállító tankerek nyílttengeri hombármosása csak a Keleti-tengeren 2001-ben 390 alkalommal vált ismertté (ugyanez az Északi-tengeren 596 volt). Ezért az Európa Parlament 2005-ben végre kimondta, hogy minden hulladékanyag tengerbe juttatása büntetendő cselekmény, ami ellen parti őrséggel kellene az illető országnak védekeznie. Ne feledjük: Thor Heyerdahl 1969-ben és 1970-ben a Ra expedíció

k idején társaival: .„ minden áldott nap olvadt olajrögöket halászott ki a tengerből" (365. oldal), amint az észak-egyenlítői áramlatban Barbados felé sodródtak. Menynyit romolhatott azóta a tenger állapota? A Mexikói-öbölben volt az utóbbi évek legnagyobb olajömlése, amikor egy tengeri fúrótorony felrobbant és az abból feltörő olajat hosszú ideig nem sikerült megfékezni (2010. június 29.). A tenger halállományának kifosztását is képesek vagyunk megtenni. A tengerjogi konferenciák, az 1998 óta működő Independent World Commission on Oceans, a World Ocean Affairs Laboratory gyakran foglalkozik a tengerszennyezés és a túlhalászás szerteágazó kérdésével. Az utóbbi már annyira égető, hogy a FAO 1999-ben Nemzetközi Akciótervet szervezett a halfogás mennyiségének meghatározására. Az utóbbi években az USA és Kanada parti őrséghez tartozó hajói kénytelenek ellenőrizni a Labradornál található híres halpad halászhajóit. Nem feladatunk a halászat részletezése, de hangsúlyoznunk kell a szabályozatlanságból származó veszteségeket. Ugyanis állandósítani lehetne a 100-120 millió tonnás évi tengeri fogást, ha minden halászattal foglalkozó ország betartaná az előírásokat és nem növelné irreálisan halászflottájának nagyságát és vele az illegális fogást, gyakran az Antarktisz vizein. 1990 óta Kína vezető szerepet tölt be a tengeri halászatban is. A FAO jelentése szerint (2004-es felmérés) az utóbbi tizenöt évben hatszorosára nőtt a tengeri halászfarmok hozama. Ez adja a magyarázatot Kína elsőségére, ahol az elmúlt harminc évben nagyobbra nőtt az egy főre eső halfogyasztás, mint Európában vagy az USA-ban. A teljes tenge1990 2000 2006 85,5 82,3 100,5 Ezekhez évek óta hozzászámítjuk a sokszor 54 millió tonnás belvízi fogást! Európa halszükségletének 60 százalékát importálja. A W.W.F. (World Wide Fund for Nature) szerint a teljes földi fogás egyharmada tiltott halászatból származik. A FAO által ismertetett adatok kimutatják, hogy például 2003-ban 4,1 millió BRT körüli volt a tengereken cirkáló halászhajók kapacitása, nagysága. Sokan vonóshálós módszerrel dolgoztak, amivel 500-tól 1500 méter mélységig tudták az értékes halrajokat tizedelni. Ez a módszer a korallos tengerekben felmérhetetlen károkat okozhat. A túlhalászás fogalma 1950 óta minden évben a téma homlokterében áll, mert ezzel veszélyeztetett az Észak-atlanti, az Észak-pacifikus térség és a Földközi-tenger jelentős nagyságú halászterülete. Sajnos a túlhalászott állomány pótlása, a regenerálódásra szánt idő rendszerint nem elegendő. Az ENSz végre 1998-at az óceánok évének nyilvánította. A víz- és a Föld-napja után talán egy kis késéssel született ez a határozata, mert amint látni fogjuk a továbbiakban is, égetően szükséges a tengerek állapotára figyelnünk és azok egészségéért mindent megtennünk. Földünk biomasszájának több mint 90 %-a a tengerekben található. Vagyis a hidrometeorológusok véleménye szerint a légköri oxigén termelésében meghatározó szerepük van mindaddig, amíg a tengerszennyezés nem ér el kritikus szintet. Az ősi sztromatolitok, a fitoplanktonok és általában a tenger növényei bőségben adják számunkra az éltető oxigént, de ahol a tenger savasodása már jól mérhető, az utóbbiak pusztulása gyorsan bekövetkezhet. IV. Végül látnunk kell, hogy a tengeri szállítás nélkül minden ország gazdasága azonnal megbénulna! Például a kontinensnyi ország, Ausztrália exportáruinak száz százalékát csakis a tengeren indíthatja útnak, mert közvetlenül szárazföldön elérhető szomszédai nincsenek. Importjának közvetítője ugyancsak a tenger. Az Európánál háromszor nagyobb területű Afrika, gyarmati múltja miatt, természeti erőforrásainak legnagyobb részét nem otthon hasznosítja, hanem a világpiacon értékesíti, hogy minél hamarabb pénzhez jusson. A tengeri forgalom 1990 (4 milliárd t) és 2008 (8,1 milliárd t) között több mint kétszeres emelkedést mutat. 2008ban 2,7 milliárd t olajat, 915 millió t olajszármazékot, 844 millió t vasércet, 815 millió t kőszenet és 323 millió t gabonát fuvaroztak a tengereken! A tengeri flotta nagysága 1999-ben 38564 hajóból állt és 751 millió dwt teherbírása volt (egyszerűsítve: a dwt a hajó tonnában kifejezett terhelhetőségét fejezi ki). 2004. január elsején az első húsz hajós nemzet hajóinak száma 24153 volt, 697,3 millió dwt-val.