Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Zsupos Zoltán: Dr. Dóka Klára (1944-2012)

5 A Körösvidék. Kiállítás az Országos Vízügyi Levéltár irataiból. Hidrológiai Tájékoztató, 1981. október 36-37. p. A folyammérnöki hivatalok története. Vízügyi Közlemények, 1981.4. sz. 559-574. p. A vízrajzi szolgálat szervezete. Levéltári Szemle, 1981. 2-3. sz. 303-312. p. Adalékok a Vas megyei vízellátás történetéhez (1890-1945). Vasi Szemle, 1981. 3. sz. 432-441. p. Gazdálkodás a Tisza árterein a XIX. század első felében. Agrártörténeti Szemle, 1982. 3-4. sz. 277-303. p. Az Országos Vízügyi Levéltár gyűjteményei. Hidrológiai Tájékoztató, 1982. október 29-31. p. Helytörténeti források az Országos Vízügyi Levéltárban. Honismeret, 1982. 2. sz. 17-20. p. Kultúrmérnöki tevékenység a Dunántúlon (1879-1900). In: A Dunántúl településtörténete IV. Veszprém, 1982. 218-227. p. (A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizottságának értesítője) Nyugatdunántúli iratok az Országos Vízügyi Levéltárban. In: Vas megye múltjából. Szombathely, Vas Megyei Levéltár, 1982. 195-204. p. (Levéltári Évkönyv '82). A kultúrmérnöki hivatalok iratainak iratainak forrásértéke. Levéltári Szemle, 1982. 2-3. sz. 299-314. p A vízügyi szakigazgatás története (1772-1976) I-III. Vízügyi Közlemények, 1982. 4. sz. 515-529., 1983. 1. sz. 54-68., 2. sz. 220-233. p. A vízimalmok történetének levéltári forrásai. Gabonaipar, 1983. 2. sz. 78-80. p. Artéri gazdálkodás a Közép-Tisza mellett a 19. század első felében. Jászkunság, 1983. 1. sz. 25-30. p. Tolna Megyei Levéltár, 1983.381-406. p. A Lajta szabályozása (1786-1935). In: Győri Tanulmányok 5. köt. Győr,. Győr megyei város tudományos kutató csoportja, 1983.219-234. p. Országos Vízügyi Levéltár. In: Magyarország levéltárai. Szerk.:Balázs Péter. Bp., Új Magyar Központi Levéltár, 1983. 254-261. p A vízépítő mérnökképzés 200 éves történetéből. Hidrológiai Közlöny, 1984. 1. sz. 56-59. p. Vízi munkálatok a Dunántúlon a gazdasági válság idején. In: A Dunántúl településtörténete V. Veszprém, 1984. 51-58. p. (A MTA Pécsi és Veszprémi Akadémiai Bizotts. értesítője) A „vízrajzi leírások" forrásértéke. Vízügyi Közlemények, 1986. 2. sz. 163-171. p. A karlsruhei térképek vízrajzi tanulságai. Vízügyi Közlemények, 1986. 1. sz. 64-77. p. XVII. századi térképek a karlsruhei levéltárban. Geodézia és Kartográfia, 1986. 2. sz. 140-141. p. A Somogy megyei vízimalmok történetéből. In: Somogy megye múltjából. Kaposvár, Somogy Megyei Levéltár, 1989. 163-209. p. (Levéltári Évkönyv 20.) Herrich Károly élete és működése (1818-1888). In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből XVI. Szeged, Csongrád Megyei Levéltár 1990. 159-195. p. Baranya megyei vízimalmok a vízjogi törvény (1885) kiadása után. In: VII. Kézművesipartörténeti Szimpózium. Veszprém 1990. november 12-14. Veszprém, Veszprémi Akadémiai Bizottság, 1991. 41-54. p. Térképgyűjtemények az egyházi levéltárakban. In: Egyházak a változó világban. Szerk.: Bárdos István, Beke Margit) Esztergom, 1991.411-416. p. Adalékok a baranyai vízimalmok történetéhez. Hidrológiai Közlöny, 1992. 1. sz. 45-51. p. Mérnökeink a XVIII. század végétől a polgári forradalomig. In: Vásárhelyi Pál és a reformkori mérnökgeneráció (katalógus). Szerk.: Kaján Imre. Bp., 1995. 18-21. p. The Körös and Berettyó Valleys before the regulation of the waterways. Acta Ethnographices Hungáriáé 40. 1995. 1-2. sz. 41-57. p. Vízépítők, földmérők, útépítők: mérnökeink a 18. század végétől a polgári forradalomig. Hidrológiai Közlöny, 1996. 3. sz. 149-157. p. Mezőgazdaság a Tisza völgyében az ármentesítés előtt és után (1790-1918). In: Tisza szabályozás 150. évfordulója és annak eredményei. Debrecen, 1996. aug. 29-31 .(konferencia) Bp., Magyar Hidrológiai Társaság, 1996. 272-290. p. Vizeink szabályozásának hatása az ember és a táj kapcsolatára. Honismeret, 1997. 3. sz. 35-41. p Folyószabályozás a Felvidéken. In: A Felvidék történeti földrajza. A Nyíregyházán 1998. április 1-3-án megtartott tudományos konferencia előadásai. Szerk.: Frisnyák Sándor. Nyíregyháza, 1998. 83-92. p. A Körös-, Berettyó-völgy kéziratos térképeken. In: Az Alföld történeti földrajza. Szerk.: Frisnyák Sándor. Nyíregyháza, 2000. 481-493. p r Dr. Dóka Klára - életút. (Eletút-interjú) Dóka Klára a Fővárosi Levéltár, a Vízügyi Levéltár, az Új Magyar Központi Levéltár és a Magyar Országos Levéltár munkatársaként több tudományterületen is maradandót alkotott. Tudományos és oktató tevékenységét nyugállományba vonulását követően is folytatta. 1944. február 25-én születtem Léván, egy felvidéki kisvárosban. 1947-ben jöttünk Magyarországra. Nem a lakosságcserével vagy kitelepítés útján, hanem a Benes-dekrétumok miatt. Szüleim közalkalmazottak és magyarok voltak. Mindketten ott születtek, édesapám már a bécsi döntés előtt 1935-től a vasútnál dolgozott, és a nála jóval fiatalabb édesanyám - aki szlovák iskolába járt - sem a terület visszacsatolása miatt került 1941-ben az OTI-nál állami alkalmazásba. Amikor elvesztették az állásukat, akkor előbb édesapám jött át, mi pedig családegyesítés címén költöztünk át édesanyámmal és a testvéremmel. Csömörön egy olyan házban telepedtünk le, ahonnan lakosságcserével kimentek az addig ott lakók Tejfaluba, Pozsony mellé. A családban nem volt semmiféle harag az áttelepülés miatt, mert édesapám úgy volt vele, hogy egy olyan kis városból, mint Léva, sikerült a fővárosba kerülni, ahol a Magyar Államvasutak alkalmazottja lett. Az összes rokon ott maradt Csehszlovákiában, és mi folyamatosan tartottuk velük a kapcsolatot. Született még két fiútestvérem, így a kapott ház a családnak kicsinek bizonyult. 1956 őszén szüleim vettek Csömörön egy nagyobb telket, ahol a következő években megépült a családi ház, majd később ugyanott az én saját házam is. Édesapám a Keleti pályaudvarra került árupénztárosnak, közben elvégezte a tisztképző iskolát, elvileg haladt előre a ranglétrán, de olyan szerény volt, hogy ahova leültették 1947-ben, onnan ment 1973-ban nyugdíjba. Anyukám is a vasútnál helyezkedett el. Otthon testvéreimmel óvoda, bölcsőde nélkül is jól elvoltunk. Én voltam a legnagyobb, dirigáltam mind a három öcsémnek. így nőttünk fel, szerény körülmények között. Nagyon sokat jártunk kirándulni. Mivel vasutasok voltak a szüleink, a vasúton történő utazás ingyenes volt. A szülők egyáltalán nem féltettek bennünket. Már 12 éves koromban egyedül mentem Szlovákiába a 10 éves testvéremmel, amikor még ott a rendőrségen minden héten kellett jelentkezni. Alig volt olyan turistaház, ahol mi ne fordultunk volna meg,