Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán: A Garancsi-tó története

42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF. 1. SZ. mocsárszerü, csak kisebb mezotróf behatással, és erősen lúgos, gyengén sós vízzel volt jellemezhető. A nyíltvíz kialakulása a 137Cs mérések alapján az 1950-es évek elejére esett. A vízfelület és a mélység növekedett, a víz lúgossága csökkent. A nyíltvíz kialakulása után a plankton társulás azonnali tömeges elszaporodása vette kezdetét. A hínárállomány megfogyatkozott, az egyébként is sekély lefolyástalan tó, valószínűleg csapadékcsökkenés hatására elsekélyesedett, növekvő sótartalommal kísérve. Bár az eutróf állapotot kedvelő szervezetek gyérültek, de valószínűleg a magas sótartalom miatt. A kovamoszat társulásban tengervízben is előforduló fajok jelentek meg. A tó életében bekövetkező negyedik nagy változás a nyolcvanas évek közepén kezdődött, amikor a szélsőséges tápanyagdúsulást kedvelő fajok tömegesen elszaporodtak." (Nagyné et al. 1996). A tó fő tápanyag-terheléséért az intenzív haltenyésztés volt a felelős, hiszen a XX század végén halastóként használták. Fenéküledékében közel 1 m vastagságú lágyiszap halmozódott fel. Rehabilitációjára 2009-ben került sor a KMOP 20083.2. l/A project 71 millió forintos támogatásával. Ennek keretén belül megvalósult a mederkotrás, a békaterelő kerítés kiépítése, tanösvény kialakítása. A tó közvetlen környezetének legfontosabb élőhely típusai a löszgyep, a cserjésedő löszgyep, akácos, tölgyes, vegyes erdőfoltok, vízi és víz szegély növényzet, parti növényzet, szántó. Védett növényei a bíboros kosbor és a sárga len. A haltelepítés megszüntetésével a tápanyagbevitel jelentősen csökkent. A víz utánpótlást külső forrásból, kútból nem ajánlják a szakemberek, mivel ez feleslegesen megcsapolná a mélyebb rétegeket és megbontaná a jelenlegi hidrodinamikai és hidrosztatikai egyensúlyt. Kultúrtörténete: A Garancsi-tó közvetlen közelében már a római időkből származó leleteket is találtak a régészek. A tó északi partján álló különálló kis dombon római kori vöröses színű, korongolt fazékperem került elő. (Dinnyés 1986). A közeli Piliscsaba Rácz völgyében 1958-ban egy római villa és egy őrtorony jó állapotú falmaradványaira bukkantak. Közel volt a rómaiak Aquincumot Vindobonával (Bécs) összekötő fontos hadi útja, a Trajanus út is. (Hauck 2001). A középkorban, III. Béla egy francia lovagnak ajándékozta Tinnyét, aki várat épített itt. A zsámbéki templom építése is az ő nevéhez fűződik. A tavat és a szántók nagy részét az erdőket a XVIII. században az itt élő jobbágyok közösen használták, majd fokozatosan a köznemesség tulajdonába került. A XVIII. századtól vannak adataink arról, hogy a nádat learatták, és háztetőként használták a jobbágyok. Halállományát lehalászták.(Kiss 1971). A török időkben az összeírás idején 1546ban halászatának hasznát 100 forintra becsülték. (Tóthné 2001). A tóban rendszeresen áztattak kendert. Hűtőszekrény nem lévén, télvíz idején jeget vágtak a Garancsi tavon a környező falvak jobbágyai és iparosai. Ha a jég a hosszú hideg után 15-20 cm-re hízott, megkezdődött a jégtörés. A jeget nagy táblákba fűrészelték, partra húzták, majd kisebb darabokba vágták. Ilyen formában lovas szánon szállítva adták el a vendéglőknek, mészárosoknak, akik a jégveremben tárolták. Ez a verem egy kútszerű, mély akna volt, melyet rozsszalmával béleltek ki, majd a tetejét is ezzel fedték be. A jeget rétegenként megsózták, s amikor az akna megtelt, szorosan bezárták. így a jég egészen késő nyárig szilárd halmazállapotú maradt. (Hauck 2001). A reformkor idején Kossuth Lajos tinnyei földbirokos lett, és itt élt 1842-1846 között. 1842-ben Somogyi Istvántól vásárolt kisebb birtokot és kúriát. Kiszabadulva a börtönből egészségi állapota súlyosan megromlott. TBC-ben szenvedett, ezért Tinnyét ajánlották a számára az orvosok, ahol a jó levegőtől hamar erőre kap. Tinnyei köznemes földbirtokosként a Familia Miskeyensis, köznemesi birtokosság nem vérszerinti tagjává vált. Joga volt felszólalni a pozsonyi országgyűlés alsó tábláján és így bekerült a politika alakító tagjai közé. A Miskey család Tinnye első birtokosai közé számított. Házasodások során a birtokos családok szoros rokonsági kapcsolatba kerültek egymással és birtokaikat a nagyfokú fölaprózódás miatt közösen igazgatták. Ezért kapták a Familia Miskeyensis elnevezést. A közös gazdálkodás során fogadókat tartottak, bort értékesítettek, a vizeket hasznosították, a halászattól a nádvágásig, iskolát működtettek, saját orvost (Doctor Jakab) fizettek maguk és a település számára. (Kiss 1961). A közbirtokosság élére elöljárót választottak. Közös ügyeket közbirtokossági üléseken vitatták meg. Az 1842-1846 közötti közbirtokossági jegyzőkönyvi bejegyzésekben mint résztvevő, Kossuth neve nem szerepel. O feltehetően a nagypolitikában való részvételt tekintette elsődleges feladatának. A birtok megvásárlásának kezdetén azonban lelkesen fogott hozzá a gazdálkodáshoz. Új fajta szőlőt telepített, a rajnai rizlinget és a selyemhernyó tenyésztés céljából eperfákat ültetett. (Nyáry 1906). Sajnos a gazdálkodás a gyakorlatlan gazda számára nem bizonyult sikeresnek, amihez hozzájárult a Védegylet anyagi bukása is. A család eladósodott és 1846-ban eladni kényszerült a kúriát és a birtokot, Wesselényi bárótól kapott lovakkal együtt. (Körmöczi 1999). A kortársak beszámolója szerint (Kosáry 2002): „ Valójában Kossuth inkább az íróasztal embere mint a négyesfogaté, élete inkább városi és polgárias, a szabad természettől is távolabb esik, mint a birtokosé, nehezen tudjuk öt gazdasági cselédek fölött, jószágigazgatói szerepben elképzelni." Itt szerkesztette a Pesti Hírlapot, a házban gyakran megfordultak a kor neves politikusai, írói, többek közt Fáy András, Deák Ferenc, Vörösmarty Mihály, Szemere Bertalan. Tinnyén a XVII. század elejétől a hatvanas évekig számos kúria épült, melyet a nagy családhoz tartozó köznemesek építettek. (Kiss 1979 ). Ma is látható közülük néhány, sajnos rossz állapotban. Kossuth háza még áll, előtte emlékoszlop hirdeti, hogy a reformkorban itt élt Kossuth Lajos. Ezekben az években őt is megérintette a Garancsi-tó szép fekvése. Ismeretes, hogy szerette a természetet, növényeket, ásványokat gyűjtött, későbbi emigrációja idején gyönyörű növénygyűjteménnyel rendelkezett, amit ma a Nemzeti Múzeum Növénytára őriz. Megadatott neki, hogy az olaszországi Baracconéban ragyogó kert vette körül villáját. Bejárta az Alpok és az Appenninek csúcsait, 70 évesen megmászta a Mont Blancot. (Péteriné 1982). A Balatont látva elszomorodott, 1842-ben, amikor azt tapasztalta, hogy mennyire elhagyatott. A Pesti Hírlap hasábjain így ír erről:,, És mégis az embernek szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztrinában a megátkozott Holt tenger lehet. " (Petneki 1992). A Garancsi tavat is fürdésre alkalmassá szerette volna tenni, ezért felkérte Vásárhelyi Pált, a kor híres mérnökét, hogy végezze el a tó forrásainak feltárását. (Tóthné 2001, Kiss A. kézirat). Sajnos erre nem került sor, talán Vásárhelyi 1846-ban bekövetkező hirtelen halála miatt. 1864-ben kiadott, Pesty Frigyes által szerkesztett település összeírás alapján azonban a tó alkalmas volt csónakázásra és a helyi köznemesség is szívesen vadászott a tó közelében.