Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 1. szám - Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán: A Garancsi-tó története

41 A Garancsi-tó története Langó Zsuzsanna - Balázs Zoltán 1141. Budapest Szomolány köz 12., e-mail: zsuzsannalango(a gmail.com Kivonat: A Garancsi-tó a Budai-hegység és a Zsámbéki medence találkozásánál terül el a Duna jobb partján. 1978 óta helyi természetvédelmi terület. Környéke évszázadok óta lakott. A cikk foglalkozik a tó kialakulását és fejlődését befolyásoló tényezőkkel, valamint az ember és a tó kapcsolatával, a táj kultúrtörténetével. Kulcsszavak: Garancsi-tó keletkezése, kultúrtörténete. A Garancsi-tó a Pilis hegység nyúlványainál, a Budaihegység és a Zsámbéki-medence találkozásánál, tengerszint felett 240 m magasságban, északnyugat-délkelet irányú törésvonal mentén található. (Fogarassy 1981). Területe 21 ezer nr. legmélyebb pontja 240-260 cm (Tóth 1991). Három oldalról lankás dombok ölelik körül. A XIII. századtól (1274) Tinnye tóként említik oklevelek, csak a XVIII. századtól nevezik Garancsi-tónak. Három falu határában fekszik, Piliscsaba, Tinnye és Perbál között. A XVIII. században a perbáli határ egy farokszerü csíkban érte el a Tinnyei tavat. Ezt akkoriban a tó „farka berkének" nevezték. Tászár kútja és három cserfa jelölte a hármas határhelyet. (Kiss 1977) 1978 óta a tó és környéke helyi természetvédelmi terület (100 ha). A Budai-hegység forrásokban szegény, a csapadék nagy részét elnyelik a hegységet felépítő mészkő és dolomit rétegek. Ezért érdekes, hogy a Garancsi-tó, mint a környék természetes tava hogyan alakult ki és maradt fenn ezen a tájon. Tinnye nevének eredete is kapcsolatos a vízzel. A nyelvtudósok szerint a szláv nyelvben mocsaras területet jelöl. Geológiai jellemzői: A mélyfúrások eredményei alapján a Garancsi-tó környékének geológiájára jellemző, hogy itt hiányzik az eocén réteg, amely a környező medencék barnaszenét adja. Elképzelhető, hogy az eocén kor (34 millió év) végén a kőzetek mechanikus pusztulása (abrázió) ment végbe, amely ezt az eocén rétegsort eltávolította, vagy egy másik feltételezés szerint ugyanebben az időben Tinnye és környéke a Dorogiés a Pilisvörösvári-medence között kiemelkedett. A Garancs -tó egy nagy törésvonal mentén fekszik, amelyen édesvízi forrás-mészkövek apró kis foltjai találhatók. Ugyanakkor Tinnye körül, a hegyháton a sárgás-szürkés laza homokrétegek az uralkodók. (Ferenczi 1925, Kiss 1989). A miocén korban (10-25 millió év között) az Alföld felöl újabb tenger előnyomulás történt. Ekkor keletkeztek a szarmata durva-mészkő képződményei. Hatken Miksa kiváló geológus a Magyar Földtani Intézet első igazgatója 1887ben, korábban még nem ismert ősmaradványt tárt fel Tinynye és Puszta-Jászfalu közötti homokgödör mészkő-rétegéből. Egy új csiganemet és fajt írt le Tinnyea Vásárhelyii néven. Az ősmaradvány héja tornyos, bordákkal díszített. Nyílása tojás, igen ferde, felül egy öböllel, alul egy szük rövid csatornával és közvetlenül felette egy duzzadékkal (Wulst) bír. A nyílás szélei összefüggők, a külső ajak vastag, csaknem egyenes, a belső szintén vastag és a köldököt teljesen elfedi. Ezzel Tinnye neve is bekerült az őslénytan tudományába, és méltóképpen tiszteleg Vásárhelyi Géza történész és helyi földbirtokos előtt, aki megtalálta ezt a csiga ősmaradványt. Az elmúlt geológiai idők többé-kevésbé erős üledékképződésével ellentétben a jelenkorban alig van a területen számottevő üledékképződés. Az apró, kis, rendszerint víztelen völgyekben csak erősebb esők alkalmával halmozódik fel némi törmelék, még legtöbb a kopár dolomit területek alján. A piliscsabai és tinnyei mélyebb völgyekben a könnyen pusztuló lösz- és futóhomok takaró átmosásából van némi iszapos-homokos ártéri üledék, ide számítható a Garancsi-tó is. (Ferenci 1925). A terület talaja sok helyen 10-15 %-nál is magasabb agyagtartalommal rendelkezik. A tó fennmaradása számára ez kedvező, hiszen jó vízzáró réteg keletezik a meder alján. Vízrajza, vízminősége: A II. József idejében készült katonai térképen látható Garancsi-tó még nem volt lefolyástalan, a Meleg-völgy irányában látható egy felszíni elvezető vízfolyás. Területe ekkor 39 ezer m

2 A későbbi évszázadokban azonban a csapadékhiány miatt lefolyástalanná vált, és területe is kisebb lett. Vízgyűjtője jelenleg is nagyon kicsi, 20-60 ha. A tó vize gyengén lúgos, magnézium-hidrogénkarbonátos-szulfátos jellegű (magnézium 152 mg/l, bikarbonát 387 mg/l, szulfát 501 mg/l .(Csányi et al. 2001). A Garancsi-tóról az 1864. évben Rutskai András tinnyei jegyző és Miskolczi István bíró (Pesty 1984) arról számolnak be, hogy vizét források táplálják és ezért nem szárad ki. A XIX. században, Vásárhelyi Géza által leírt eredetmondája is ezt próbálja alátámasztani. A szolgabíró gyermekkorában, egy idős tinnyei asszonytól hallotta a tó keletkezéséről szóló szép mondát, amelyet 1898-ban a Vasárnapi Újság hasábjain közölt. „Hajmási Csepke nevű nemes úr a török időkben a Tinynyéhez közeli kastélyban lakott, amelyet a nép ,,Kis vár" néven ismert. Ezen úrnak volt egy szép hajadon leánya, a kit midőn a közeli zsámbéki várkastély török parancsnokának a fia egyszer vadászat közben meglátott, halálosan beleszeretett, s addig kerülgette a szép leányt, míg az is szerelmessé nem lett a daliás legénybe. Ezek aztán, hogy a szülők észre ne vegyék, a várkastélyt környező erdős vidék egyik legszebb pontján, egy erdő koszorúzta magas hegyektől körül vett völgyben, hol egy ivókút állott az e mellett levő szomorú füzek alján találkoztak rendesen, míg azután egy ily találkozás alkalmával, midőn már a jó Isten nem nézhette tovább, hogy egy magyar keresztény leány önként egy hitetlen pogány karjaiba vesse magát, egyszerre megnyílt alattuk a föld s elnyelte mindkettőjüket, a kút vize pedig elöntötte az egész völgyet, melyből keletkezett azután a mai napig meglevő Garancsi-tó,a mely nevét a török ifjútól vette. A kút helyén pedig mind e mai napig van a tó vizében örvény, mely a keletkezése óta lefolyt századok alatt nem egy kenderáztató hajadont vagy fürdőző gyereket sodort már el" A tó kutatásának későbbi évtizedeiben (XX. század végi komplex környezetállapot felmérés (Csányi et al. 2001, Cserny 2002) megdőlt az az állítás miszerint a tavat források táplálják. A tó rétegvíz visszaduzzasztásával keletkezett még a középkorban, közlekedési út megépítését követően (Nagyné et. al. 1996). A Garancsi-tó feletti úton jártak a perbáliak és a tökiek Budára. (Kiss 1971, 1977). Ez a térség regionális vízbeszivárgási terület, és vízmennyisége kizárólag a csapadék függvénye. (Cserny 2002). „A pollenanalízis és a kovamoszat vizsgálatok eredményei alapján megállapítható volt, hogy a Garancsi-tó az elmúlt évszázad során négy nagy változáson ment keresztül. A vízborítás kezdetben nagykiterjedésű, rendkívül sekély, eutróf