Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)

2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai

42 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2013. 93. ÉVF.5-6. SZ. Az eltérő biomasszájú és faji összetétellel rendelkező ter­mészetes vízminták esetén (4. ábra) a fent említett két mód­szer (’3’ és ’5’) közötti különbség szembetűnőbb, mint az állandó laboratóriumi körülmények között tenyésztett ci- anobaktérium fajoknál. A kombinált módszerrel kinyert fikocianin koncentrációt 100 %-nak tekintve, az egyszerű ultrahangos roncsolás 15— 65 %-kal kisebb hatékonyságú volt. Ezek az eredmények az adott élőhely alga biomassza nagyságától függetlenül ala­kultak így (kl-a koncentrációk: Pátkai-tározó 515 pg/l, Zá- molyi-tározó 373 pg/l, Kis-Balaton Ingói-berek 187 pg/l és Keszthelyi-medence 24,8 pg/l). Az eltérő extrakciós időnél jelentkező fikocianin maximumok pedig a fentiek alapján a fitoplankton különböző faji összetételének eredménye lehet. 1 2 3 4 4. ábra: A fagyasztás-olvasztás (fekete oszlopok) és kombinált módszerek (fehér oszlopok) összehasonlítása: 1) Pátkai- tározó, 2) Zámolyi-tározó, 3) Kis-Balaton Ingói-berek, 4) Keszthelyi-medence esetében. 2010-es kísérletsorozatunkban a Balaton négy medencé­jéből származó 35 felszíni vízminta esetében először nyílt lehetőségünk a fent említett két módszer hatékonyságának összehasonlítására és mikroszkóppal meghatározott bio­masszával való összevetésére. (5. ábra). A fagyasztás-ol­vasztás módszerrel a minták közel 1/3-ánál a fikocianin tar­talom nem érte el a kimutatási határértéket, annak ellenére, timalizálására, melyet a biomassza nagysága és faji összeté­tele alapvetően befolyásol, továbbá rövidebb ideig tartó szo- nikálást tesz lehetővé, mely csökkenti az ultrahangos ron­csolás során bekövetkező hőmérséklet-emelkedésből adódó pigment bomlást. Az általunk kidolgozott kombinált módszerrel elért ered­ményeink (r2=0,8082) jó alapot szolgáltathatnak a fikocia­hogy a cianobaktériumok részesedése az alga biomasszából esetenként meghaladta a 90 %-ot is (14-93 %). Ezen minták 2/3-ánál a domináns cianobaktérium faj az Aphanizomenon issatschenkoi volt. A kombinált módszer viszont sokkal ér­zékenyebbnek bizonyult, valamennyi minta fikocianin tar­talma kinyerhető és mérhető volt. Mindkét módszerrel ka­pott fikocianin tartalmat összevetettük a valós cianobaktéri­um biomasszával {4. ábra). A kombinált módszerrel sokkal szorosabb összefüggést kaptunk (r-0,8022), mint a fagya­sztás-olvasztás módszerrel (r2=0,5474), mellyel a part kö­zeli minták fikocianin tartalmát nem tudtuk meghatározni. y = 0.003x+ 3.4963 R! = 0.8022 0.0026X-2.1601 R* = 0.5474 cianobaktérium biomassza (pg/l) 5. ábra: A fagyasztás-olvasztás (négyzettel jelölt) és a kom­binált (rombusszal jelölt) módszerrel kapott fikocianin ko­ncentráció és a mikroszkóppal meghatározott biomassza mennyisége közötti összefüggés a Balaton felszíni vízmin­táiban. Bár az ultrahangos roncsolással önmagában közel ugyan­azon hatékonyságot el lehet érni, mint a kombinált mód­szerrel (2. ábra: állandó körülmények között szaporított fa­jok esetében), ez utóbbi több előnyt ad a mintafeldolgozás során. A minták fagyasztása alkalmat ad a későbbi pigment meghatározásra, lehetőséget biztosítva az extrakciós idő op­Phycocyanin extraction methods and its application in freshwaters with different trophic states Hajnalka Horváth, Attila W. Kovács, Lajos Vörös, Eszter Zsigmond and Mátyás Présing Abstract_Phycocyanin (PC) is one of the water-soluble accessory pigments of cyanobacteria species which concentration is used to estimate the presence and relative abundance of cyanobacteria. A number of studies have been published on phycocyanin extraction methods, but there is no standard protocol for PC extraction from cya­nobacteria cells. After several experiments with four filamentous N2-fixing cyanobacteria strains ( Cylindrospermopsis raciborskii, Anabaena spiroides, Aphanizomenon ßos-aquae and Aphanizomenon issatschenkoi), the effectiveness of four selected extraction methods (repeated freeze-thaw method, homogenization with mortar and pe­stle, Ultrasonic and Polytron homogenizer) was compared with the culture of C. raciborskii. It was found that the extraction efficiency of phycocyanin was the highest (of the methods compared) when a single freezing-thawing cycle was followed by sonication (25% more yield was extracted than with freezing-thawing method alone). Applying this combined method to surface water of Lake Balaton, a good correlation was found between PC concentration and cyanobacterial biomass (r2 = 0.8082). It nin koncentrációja és a cianobaktérium biomassza közötti viszonyszám leírására. Köszönetnyilvánítás Jelen munka a KTIA-OTKA CNK-80140, a NERC-ARSF & NERC FSF (EU 10/03) és a TÁMOP-4.2.2. A-ll/l/KONV­2012-0038 számú pályázatok támogatásával valósult meg. Irodalom Bennett, A. & Bogorad, L. (1973). Complementary chromatic adaptation in a filamentous blue-green alga. Journal of Cell Biology 58: 419^435. Downes, M. T. & Hall, J.A. (1998). A sensitive fluorometric technique for the measurement of phycobilin pigments and its application to the study of mari­ne and freshwater picophytoplankton in oligotrophic environments. Journal of AppliedPhycology, 10: 357-363. Gregor, J. & MarSálek, B. (2005). A simple in vivo fluorescence method for the selective detection and quantification of freshwater Cyanobacteria and Eukaryotic Algae. Acta Hydrochimica Hydrobiologie 33: 2, 142-148. Rippka, R., Deruelles, J., Waterbury J.B., Herdman M. & Stanier R.Y. (1979) Generic assignments, strain histories and properties of pure cultures of cyanobacteria. J. Gen. Microbiol., Ill: 1-61. Sarada, R., Pillái, M.G. & Ravishankar, G.A. (1999). Phycocyanin from Spi- rulina sp: influence of processing of biomass on phycocyanin yield, analysis of efficacy of extraction methods and stability studies on phycocyanin. Proc­ess Biochemia 34: 795-801. Seppälä, J., Ylöstalo, P., Kaitala, S., Hällfors, S., Raateoja, M. & Maunula, P. (2007). Ship-of-opportunity based phycocyanin fluorescence monitoring of the filamentous cyanobacteria bloom dynamics in the Baltic Sea. Estuar. Coast. Shelf Sei., 73: 489-500. Sidler, W.A. (1994). Phycobilisome and phycobiliprotein structures. In: Bryant D.A. (Ed.), The Molecular Biology of Cyanobacteria. Kluwer Academic Pub­lisher, Dordrecht, pp 139-216. Siegelman, H. & Kycia, J.H. (1978). Alga biliproteins. In: Handbook of phycol- ogical methods: physiological and biochemical methods/eds. Hellebust, J.A. & Craigie, J.S., 1978 Cambridge University Press, 72-78. Simis, S.G.H., Peters, S.W.M. & Gons, H.J. (2005). Remote sensing of the cya­nobacterial pigment phycocyanin in turbid inland water. Limnology and Oce­anography 50: 237-245. UTERMÖHL, H (1958). Zur Velvollkommung der quantitativen Phytoplankton- Methodik. Mitt. Int. Ver. Limnol. 9: 55-57. Watras, C.J. & Baker, A.L. (1988). Detection of planktonic cyaqnobacteria by tandem in vivo fluorimetry. Hydrobiologia 169: 77-84. Williams, R.C., Gingrich, J.C. & Glazer, A.N. (1980). Cyanobacterial phyco- bilisomes. Journal of Cell Biolology 85: 558-566. has been shown that the combined method could be suitable to measure cyanobacteria PC content and estimate contribution of cyanobacteria to total biomass. Keywords: ylindrospermopsis raciborskii, Aphanizomenon ßos-aquae, Anabaena spiroides, phycocyanin, extraction methods.

Next

/
Thumbnails
Contents