Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
43 Balatonfíizfői-öbölből származó üledékminták genotoxicitásának vizsgálata Kakasi Balázs1*, Kováts Nóra1, Nagy Szabolcs2, Horváth Eszter1, Ács András1, Ferincz Árpád1, Kovács Anikó1, Paulovits Gábor3 ‘Pannon Egyetem, Mérnöki Kar, Környezettudományi Intézet, Limnológia Tanszék, 8200. Veszprém, Egyetem utca 10. “Pannon Egyetem, Georgikon kar, Állattudományi és Állattenyésztéstani tanszék, 8360. Keszthely, Deák Ferenc utca 16. ’Balatoni Limnológiai Kutató Intézet, 8237. Tihany, Klebelsberg K. u. 3. *Email: balazs.kakasi@gmail.com Kivonat Az ipari létesítmények nem kívánatos következményei lehetnek a toxikus melléktermékek, melyek elszállítódhatnak és kiülepedhetnek Az üledékekben összegyűlve folyamatos veszélynek tehetik ki a vízi élőlények egészségét, életképességét. Balatonfűzfő területén már az 1930-as évek eleje óta folyik ipari tevékenység, amely feltételezésünk szerint közvetlenül, illetve az üledékeken keresztül közvetve hatással lehetett a balatoni ökoszisztémára. Munkánk során a Balatonfüzfői-öböl négy pontján gyűjtött üledékminta genotoxikus potenciálját vizsgáltuk. A pozitív kontroll hígításaiban maradéktalanul megjelent a genotoxieitást jelző kék szín, ám a minták közül egy sem mutatott genotoxieitást a vizsgált hígítási tartományban. Kulcsszavak: Genotoxicitás, SOS-Chromotest™, Balatonfíízföi-öböl, üledék. Bevezetés Az ipari létesítmények nem kívánatos következményei lehetnek a toxikus melléktermékek, melyek a kibocsátott füstgázokban kiülepedhetnek, vagy az elfolyókban és szennyvizekben összegyűlve elszállítódhatnak, és útjuk során rakódhatnak le. Az üledékekben összegyűlve a részecskékhez tapadt szennyezőanyagok, mintegy a toxikus szeny- nyezők rezervoárjaiként működve folyamatos veszélynek tehetik ki a vízi élőlények egészségét, életképességét. Számos genotoxicitás vizsgálatára alkalmas bioteszttel mutattak már ki genotoxieitást ipari hulladékokból, elfolyókból és füstgázokból, legtöbb esetben fémfeldolgozók, olajfinomítók, papírgyárak és vegyi üzemekhez köthetően. A Fűzfőgyártelep területén 1921-ben alakult meg a Magyar Lőporgyárüzemi Rt, mely eredetileg lőpor és robbanóanyag gyártás termelésével foglalkozott, majd folyamatos bővítések során az 1990-es évekre mintegy 600 hektár területen szerves- és szervetlen intermedierek, növényvédő-szerek, ioncserélő műgyanták, nitrocellulózok, olaj adalékok, műanyag alapanyagok és műanyagok, építőipari kemikáliák, ipari robbanóanyagok, faipari ragasztók, vegyipari és e- gyéb gépek, berendezések gyártása folyt. Az ipari tevékenységhez kapcsolódva a területen egy veszélyes hulladéklerakó is épült. Azt feltételezetjük, hogy ilyen mértékű ipari tevékenység akár közvetlenül, illetve az üledékeken keresztül közvetve hatással lehetett a balatoni ökoszisztémára. A Balatonfűzfő és Fűzfőgyártelep területén keletkező szennyvizeket a balatonfíízfői szennyvíztisztító telepen történő tisztítás után nem a Balaton vízgyűjtőjére, hanem a Veszprémi-sédbe vezetik, ezáltal védve a Balatont az elfolyókból származó közvetlen szennyezésektől. Ha az elfolyókból nem is, de a termelés során kibocsátott por és füstgázok által közvetve mégis szennyezések juthattak a Balatonba, főleg ha számításba vesszük, hogy a térségben több ipari jellegű baleset is történt. 2006 júniusában felrobbant a balatonfíízfői ipari parkban egy hatszáz négyzetméteres, e- redetileg lőporraktámak készült épület, amelyben negyven tonnányi pirotechnikai anyagot tároltak.2008 januárjában robbanás történt, majd tűz ütött ki egy balatonfíízfői pirotechnikai üzem egyik raktárában, melyben a termelés során keletkezett, megsemmisítésre váró selejtanyagokat gyűjtötték. 2010 júliusában Fűzfő-gyártelepen, robbanás volt egy kigyulladt, veszélyes hulladékokat is tároló hulladékkezelő telepen és bár döntően alatta maradt a határértéknek a levegőbe került veszélyes anyagok szintje, előfordult, hogy elérte a határértéket. A vizsgálatunk célja annak felmérése volt, hogy a Balatonfíízfői öbölben van-e a vizsgált üledékekben kimutatható genotoxikus szennyeződés. Ehhez az SOS-chromotest™-et használtuk, ami egy széles körben alkalmazott teszt környezeti minták esetén, melyek közül számos példa van üledékek toxieitásának vizsgálatára is (Chen&White 2004, Kwan &Dutka 1992, White et al 1996, Blase 1992). Anyag és módszer Mintavétel és minták A balatonfíízfői öböl négy különböző pontján vettünk ü- ledékmintát alacsony vízhozamú befolyónál egy intakt (cső) mintavevővel az üledékréteg felső 80-100cm-ből. 1. ábra: Cső mintavevő A mintákon két frakció volt megkülönböztethető, a felső, barnás színű homokos frakció és az alsó, szürkés színű iszapos frakció. 2. ábra: Mintavételi pontok 1. 47°03’26,5” ;018°01’58,7 2. 47°03’18,5” ; 018°02’00,6 3. 47°03’15,9” ; 018°02’02,6 4. 47°03’02,9” ; 018°02’01,0 Mintaelőkészítés A frakciók elkülönítése után a mintákat inkubátorban légszárazra szárítottam (30°C-on), majd az extrakció készítéséhez 5-5g-ot mértem le táramérlegen. Az így előkészített mintákhoz 50 ml 0,1 %-os dimetil-szulfoxidot (DMSO) a- dagoltam, majd 30 percig rázattam. Az így kapott szuszpenziót redős szűrőpapíron át szűrtem. A szűrlet első 10 ml-ét elöntöttem, a további szűrlet képezte a kivonatot. SOS-Chromotest™ Az SOS-chromotest™ egy olyan kolorimetrikus bioteszt, mely hatékonyan alkalmazható genotoxikus potenciál vizsgálatára. A teszt egy génmódosított baktériumtörzset (E.coli PQ37) használ tesztszervezetként, melyben ha az ún. SOS javítómechanizmus aktiválódik valamilyen genotoxikus a- nyag hatására, akkor a sejtekben eredetileg nem található ß- galaktozidáz enzim termelődése is megindul. Ha ehhez
