Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
27 Cladocera taxonok eloszlása a vízmélysés és a makrovegetáció függvényében tiszai holtmedrekben Feri Diana Roxana, Kovács Raj mund, Vitai Gabriella, Kundrát Tamás, Lakatos Gyula, Gyulai István Debreceni Egyetem, TTK, Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. - E- mail: dia8905@hotmail.com Kivonat: Hazai sekély állóvizeinkben faj- és egyedszám tekintetében az ágascsápú rákok (Cladocera) jelentős csoportot alkotnak és viszonylag nagy fajszámmal fordulnak elő. A Cladocera fajok - melyek planktonikus és bentikus szervezetek- recens populációinak vizsgálatával feltárhatjuk a jelenlegi diverzitást a taxonómiai sokféleség szintjén, és ugyanilyen jellegű kutatást végezhetünk korábbi, évtizedekkel előbb élt populációkra is. Kutatásunk során vizsgáltuk, hogy az üledékben minőségileg és mennyiségileg is nagyobb számban fordulnak-e elő a Cladocera fajok, mint a vízben. Illetve, hogy a szűrt és üledékminták egyed- és fajszáma megegyezik-e ugyanolyan makrovegetáció esetében, illetve a vízmélységek eltérése befolyásolja-e az eredményeinket. Munkánk során három holtmedret mintáztunk Tokaj-Rakamaz területén. A mintavételezés 2011 augusztusában és szeptemberében történt. Az egyik holtmedernél (Kis-Zátony-tó) hat, eltérő makrovegetációval rendelkező helyről vettük a mintákat, míg a másik holtágnál (Sulymos-tó) négy mintavételi helyről, különböző mélységekből, viszont hasonló növényzetű helyekről. Az utolsó mintaváteli területről (Nagy- Morotva) egy helyről vettünk mintákat. A végső értékelések során megállapíthattuk, hogy a mintavételi helyek fajszegénynek bizo- nyúltak, de jelentősebb különbséget tapasztaltunk a szűrt és a lágyüledék minták eredményei között. Továbbá azt, hogy minél nagyobb vízmélységű területről származott a minta, annál több egyedet tartalmazott. Kulcsszavak: Cladocera, holtmeder, Rakamaz, vízmélység, makrovegetáció, üledék. Bevezetés A planktonikus és bentonikus Cladocera közösségek vizsgálatával új információk birtokába kerülhetünk, illetve következtetéseket vonhatunk le a plankton-fogyasztó halállomány változását, a hínárosodás mértékét, a tavak produktivitását illetően (Frey, 1986). A Cladocera maradványok meghatározásával lehetőségünk van egy vízi ökoszisztéma hajdani életét megismerni. A maradványok segítségével rekonstruálni is lehet egy holtág vagy tó vízszintingadozásait (Hoffmann, 1998; Liisa et ah, 2011). Jelen vizsgálatunkkal az volt a célunk, hogy a rakamazi övzátony-soros területen elterülő holtmedrek mintáit feltárva összehasonlítsuk a különböző holtmedrek Cladocera- állományát, valamint, hogy megvizsgáljuk az esetleges egyedszámbeli eltéréseket a vízmélység függvényében, az azonos makrovegetációjú mintavételi helyek között. A mintavételi területünkön számos nem mentesített holtág található, melyek szélsőséges körülményeknek vannak kitéve, és emiatt jelentős vízszint-inga- dozások jellemzik őket. Ezen kívül a csapadékfuggő üledékképződés (autochton és allochton) is befolyással van az előforduló Cladocera taxonokra. Keams (1996) és Jeppesen (1999) szerint az üledék és szűrt minták faj- és egyedszáma nagyjából megegyezik, míg Korponai (2011) szerint eltérések tapasztalhatóak, a nyíltvízben az Alona genus tagjai ritkábban fordulnak elő. Anyag és módszer Munkánk során három, a rakamazi övzátony-soros területen elterülő holtág zooplankton mintavételét hajtottuk végre. 2011. augusztusában, majd szeptemberben is vettünk felszíni lágyüledék-, és vízmintákat. Ezen kívül mértük a mélységet és átlátszóságot Secchi- koronggal mindegyik mintavételi helyen. Minden mintavételezési helyen 30 liter vizet szűrtünk át Schindler- Patalas csapdával, valamint a felszíni lágy ü- ledék 1-1 cm3-ét használtuk fel a későbbi vizsgálat során. A mintákat a laboratóriumi előkészítés során roncsoltuk 10 %- os KOH- dal fél órán keresztül, majd 70 %-os alkohollal (patosolv) tartósítottuk és safraninnal színeztük, hogy könnyebben el tudjuk különíteni a maradványokat a fénymikroszkópos feldolgozás során. Minden mintából 200 e- gyedet számoltunk le. A statisztikai elemzésekhez Past programot használtunk (Hammer et al.,2001). Az egyik mintavételi területünk a Sulymos- tó nevű holtmeder volt. Itt négy mintavételi helyet jelöltünk ki. A SU1- gyel jelölt helyen káka mellől vettünk mintát, a SU2-nél nyílt víz volt, majdnem fele arányú súlyom (Trapa natans) borítottsággal. A SU3-as mintavételi helyen gyékényes folt volt, míg a SU4-nél tündérrózsás (Nymphaea alba) makrovegetáció található. A Kis-Zátony- tónál hat mintavételi helyet jelöltünk ki. A KZT1-gyei jelölt mintavételi ponton érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) és káka volt, a K- ZT2-nél tündérrózsás- nyíltvizes terület volt, a KZT3-nál tündérrózsás (Nymphaea alba) makrovegetáció, a KZT4-nél nyíltvíz volt. A KZT5-ÖS mintavételi helyszínen kolokános (Stratoides abides), míg az utolsó, KZT6-tal jelölt pontnál gyékényes (Typha latifolia és Typha angustifolia) makrovegetáció volt jellemző. A harmadik mintavételi egységünk a Nagy-Morotvában volt, innen egy helyről vettük a mintákat, derékig érő vízben (1. ábra). Itt azért volt csak egy mintavételi pontunk, mert ez a holtmeder túlnyomórészt nyíltvíz. A legnagyobb vízmélység átlagban 90- 110 cm körül, míg a legkisebb 40-50 cm körül voltak. 1. ábra. A mintavételi helyek Eredmények Szűrt minták eredményei A vizsgálatok során 11 mintavételi helyről összesen 29 taxont azonosítottunk, az átlagoa egyedszám pedig 3,03 ind /liter volt. A sulymos-tavi mintáknál az átlagos egyedszám 4,1 ind/liter, míg a Kis-Zátony-tónál 2,7 ind/liter. A sulymos-tavi szűrt mintáknál a magasabb egyedszám/liter értéket a nagy számban azonosított Acroperus harpae (Baird, 1835) és Chydorus sphaericus (O.F. Müller, 1785) maradványok okozzák. A Nagy- Morotvából vett vízmintákban ez az érték 2,3 ind/liter volt. A legtöbb taxont a KZTl-es mintavételi hely szűrt mintájában azonosítottuk, és a diverzitási is az egyik legmagasabb ennél a pontnál, tehát nem dominált egyetlen faj sem. A legtöbb egyedszám a SU3 és SU4 mintáknál volt, míg a
