Hidrológiai Közlöny, 2013 (93. évfolyam)
2013 / 5-6. különszám - LIV. Hidrobiológus Napok előadásai
15 Abstract: In the present-day ecological state of the Kisköre-Reservoir the silting and the expansion of macrovegetation associated with silting pose great problems. The dominant weedassociation is the Salvinio-Trapetum. Its characteristic species is the saligot (Trapa natans L.). The main objective of our research programme was to find out the reasons for the water chestnut’s (almost complete) disappearance in the reservoir during the year of 2010. The programme’s other objective was to examine the change of the crop stock in the reservoir due to the flood along the River Tisza. According to the vegetation surveys the fluctuation of the water level in the River Tisza has a significant effect on the quantitative condition of the reservoir’s vegetation. The hydrostatic pressure’s range, the suspended loads of water, the transparency and height of the water column all have a significant impact on crop germination. The reservoir’s vegetation coverage depends on the coming flood wave’s durability, its level and also on the time of the year, when temporarily certain parts of the reservoir may become vegetation-free. Our aim is to ensure the good status of the vegetation along the waterways as long as possible, which means an almost vegetation-free condition. We put great emphasis on the functi on of the water body during our vegetati on control work. We also take into consideration the fulfilment of the Water Framework Directive to achieve a good water condition and also to meet the requirements of environmental protection. Keywords: Kisköre-Reservoir, River Tisza, flood, water chestnut A Velencei-tó partjának komplex tájértékelése Boromisza Zsombor BCE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék, 1118. Bpest, Villányi út 35-43. (zsombor.boromisza@uni-corvinus. hu) Kivonat: A Velencei-tó partját három szempont szerint értékeltem: terheltség, természetesség, puffer-képesség. Az értékelés a jogi partvonal 100 m hosszúságú szakaszokra osztásával történt, a szárazföld (partszegély) és a vízfelület (mederszegély) irányába is 50-50 m-re terjed ki. Megállapítottam, hogy a tópart 58%-a kis mértékben terhelt, 36 %-a jelentősen terhelt, 4 %-a kritikus mértékben terhelt, 2 %-a nem terhelt. A kritikus mértékben terhelt szakaszok több esetben csónakkikötők mellett találhatóak A tópart 52 %- a módosított, 30 %-a kis mértékben módosított, 16 %-a erősen átalakított, és 2%-a természetközeli. A „módosított” kategória táj- ökológiai szempontból kedvezőtlen, magas arányát a tószabályozás különböző beavatkozásai, illetve az erre épülő üdülési hasznosítás hatásai együttesen magyarázzák. A tópart 48 %-a közepes puffer-képességű, 34 %-a jó puffer-képességü, 17 %-a gyenge puffer-képességű, 1 %-a kiváló puffer-képességü. Megállapítottam, hogy sok esetben a rosszabb puffer-képességű szakaszokat éri nagyobb terhelés. Az eredmények alapján a tópart-rehabilitáció ökológiai szempontból, az üdülési-turisztikai tájhasználat szempontjából és vízügyi fenntartási szempontból is indokolt. Kulcsszavak: állóvíz, tópart, tájértékelés, tájtervezés, Velencei-tó. Bevezetés A partok az egész tó állapotát meghatározó tájhasználati és ökológiai funkciókat látnak el, ugyanakkor emberi behatásoknak különösen kitettek. A tópartok bizonyos sajátosságai, funkciói egy litorális-jellegű sekélytónál is egy meghatározott tájsávra jellemzőek (pl. egyes halfajok ívóhelye, bizonyos üdülési formák célterülete). A Velencei-tó hazánk e- gyik legnagyobb (24 km2), elsődlegesen üdülési célra hasznosított, jelentős természeti értékekkel rendelkező sekély tava, ahol a folyamatos fejlesztési elképzelések mellett nem ismert pontosan a tópart jelenlegi állapota. A jelen értékelés célja a tópart tájrendezésének, tájvédelmi szempontú építészeti szabályozásának megalapozása speciális értékelési szempontok segítségével. A tópartok jellemzőit, funkcióit, veszélyeztető tényezőit a nemzetközi és a hazai szakirodalomban több forrás tárgyalja, a legátfogóbb elemzések közé tartoznak Engel és Pederson (1998), Felföldy (1981), Lakatos és munkatársai 2009, Ostendorp és munkatársai (2004), Schmieder (2004), Sebestyén (1943), Strayer és Findlay (2010) munkái. Elsősorban a nemzetközi szakirodalomban van rá példa (Furgala -Selezniow et al. 2012, Perleberg et al. 2009, Rowan 2008, Siligardi et al. 2010, USEPA 2007), hogy a tópartok sajátosságai komplex vizsgálati módszerben is megjelennek. Anyag és módszer Az értékelés módszerének meghatározásánál alapvető szempontot jelentett, hogy a part tájökológiai és tájhasználati adottságait és tájvédelmi funkcióit jellemezni tudja. A tópart részletes felmérése a jogi partvonal 100 m hosszúságú szakaszokra osztásával történt, a szárazföld (partszegély) és a vízfelület (mederszegély) irányába is 50-50 m-re terjed ki. Ezzel a módszerrel összesen 351 darab vizsgálati kvad- rátot helyeztem el a tó partvonala mentén. A vizsgálatok során az alaptérképet l:10000-es méretarányú topográfiai térkép (1986), a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság által nádasfelméréshez, nádasminősítéshez is használt nagy felbontású, színes ortofotó (2009) és a Velencei-tó l:4000-es méretarányú, ún. egyesített nyilvántartási térképe (2007) jelentette. A vizsgálat elsődleges módszere a terepi felmérés volt. A vizsgálati területen folytatott részleges kutatásaim 2004 óta tartanak, különböző évszakokra, partszakaszokra kiterjedően. 2011. június-szeptember között, a tópart teljes bejárása során a korábbi eredményeket aktualizáltam és kiegészítettem. A terheltség értékeléséhez a következő tényezőket vettem figyelembe: partvonal tagoltság, területhasználat, pontszerű vízszennyező források, markáns vonalas elemek a partszegélyen, emberi jelenlét mértéke. A part terheltsége a- latt az emberi tevékenység következtében fellépő hatások összességét értem, amely nem csak szennyezőanyagok kibocsátása, hanem művi elemek megjelenése formájában, terhelő hasznosítási módokban is megnyilvánulhat. A leginkább terhelőnek az intenzíven hasznosított, nagy emberi jelenléttel jellemezhető, erősen tagolt (fajlagosan nagyobb szennyezésnek-kitettség), pontszerű forrásokkal és jelentős vonalas elemekkel (diffúz szennyezőforrások, zavarás) határolt kvadrátokat tekintettem. A természetesség megítélése során a növényzet különböző tulajdonságain kívül (súlyozottan vettem figyelembe a növényzet természetközeliségét és a zonációszerkezetet) meghatározó tényezők a talajviszonyok és a partbiztosítás is. A leginkább természetközeli területek természetes talajon találhatóak (jelentős burkolat, vagy feltöltés nélkül), a szárazföldi növényzet fedettsége magas, a partbiztosítás a természetes parthoz leginkább hasonló, nincsenek létesítmények a mederszegélyen, és a növényzet fajösszetétele és zo- náció-szerkezete is kedvező képet mutat. A értékeléshez a következő tényezőket vettem figyelembe: partszegély talaj- viszonyai, parti rézsű hajlása, vízfelszín fedettsége mocsári növényzettel, mocsári növényzettel borított sáv szélessége, szárazföldi növényzet fedettsége, zonációszerkezet.
